Pálnak,a két mondat blog
töretlen lelkesedésű írójának
Néhány napja megnéztem Wong Kar-wai 2046 című filmjét. Azóta nem sikerült kiverni a fejemből. Másról szándékoztam írni, de ez a motoszkálás meggátolt szándékomban, ezért úgy döntöttem, átadom neki magam.
Igazából a hongkongi mester újra és újra lenyűgöz. Lenyűgöz és elidőzésre hív. Nem tudtam felfalni az életművét, mint sok más rendezőnél, hanem időnként leragadok valamelyik filmjénél és nem szabadulok tőle jó darabig. Nézzük a legutóbb látottat, a 2046-ot!
A
Az első rész végi lezáró rítus, amikor a férfi belesuttogja egy falba vájt lyukba a titkát és betapasztja sárral (Régen az embereknek, ha volt egy titkuk, amit senkivel se akartak megosztani, felmentek egy hegyre, kerestek egy fát, vájtak rajta egy lyukat, abba suttogták a titkukat, majd sárral betapasztották), mintha nem ért volna célba. A visszafogott Chow úrból igazi nőcsábász válik, Krúdy Szindbádjának méltó párja. Annyi különbséggel, hogy a hongkongi filmben végig megokolt a főszereplő életvitele, méghozzá az elveszített szerelemmel.
Mit tesz a férfi, aki nem tud szabadulni a megtalált, de be nem teljesedett szerelemtől? Wong Kar-wai válasza a végtelen magány, amit old, de nem old fel, ha a hős belevész az élet sodrába. Chow úr beleveszik az élet sodrásába, de már nem tud egy olyan erős gesztusra támaszkodni, mint az előző film Chow ura. „Talált módot, hogy visszautasítson.” Hangzik el többször a filmben, ahogy visszagondol az általa szeretett nőre. De most már ő talál módot arra, hogy visszautasítsa a belécsavarodó nőket. Az amorális nőcsábász szerepében nem tudja kiverni a fejéből azt a két nőt, akiket nem kaphatott meg. Rég elvesztette a tisztaságát, ami az első filmben jellemezte. A tisztaságát vesztett szétaprózódó ember rajzához a keleti rendező sokkal kaotikusabb formát választott. Néhol a férfi regényének világában járunk, máskor a múlt eseményei elevenednek meg. Hangulatok, érzések, emlékek váltják egymást, a főbb motívumok ismétlődnek. A történet különböző rétegekben bomlik ki és bár látszólag halad előre az időben, valójában egy pont körül forog, mint ahogyan hősünk élete is.
Ahogy a felületes viszonyok egymás mellé kerülnek, úgy nő Chow úr magánya is. Ebből az állapotból az egyetlen, ami kimozdítja, az a valóságos, az éppen jelenlevő aktualitáson túlmutató viszony, ami a hoteltulajdonos legidősebb lányához kapcsolja. A lány szerelmes egy japán fiúba, akit a hotel tulajdonos képtelen elfogadni. Chow először csak segíti a levelezésüket, majd miután a lány az apja iránti tiszteletből feladja a kapcsolatát, oltalma alá veszi. Megpróbálja elcsábítani, de a lány nem omlik bele Chow karjaiba. Történeteket írnak együtt. A férfi meg akarja írni a lány történetét a japán fiúval, de ahogy belebonyolódik a szövegbe, egyre inkább azt veszi észre, hogy a lány története helyett a sajátja íródik meg. Közben a lányt egy karácsony éjszakán visszavezeti szerelméhez. Ez a gesztus felülírja a lányhoz fűződő vonzalmát, elengedi, ezáltal meg tudja haladni önmagát.
Wong Kar-wai a nagy szerelem utáni magány filmjét teszi le ezúttal az asztalra. Hősei magányosak – a beteljesedett életek nem érdeklik. Nem tudjuk meg, hogy sikerül a lány házassága, nem tudjuk meg, hogy merre vezeti Chow-t ez az önmeghaladás. Elég-e ez ahhoz, hogy kikeveredjen saját újra és újra végigjárt köreiből. Rengeteg kérdést nem válaszol meg, de amilyen válaszokat ad, arra mégis érdemes odafigyelni. Ha nem is kellemes, de érdekes utazásra hív a film 2046-ba, ahol az ember megélheti rég elfeledett emlékeit.
Modor Bálint