Mintha hazaérkeztem volna – vissza egy soha nem volt gyerekkorba.
Március 26. hétfő
Ébredés a vonaton, valahol a hegyek közt, patak partján, sziklás szurdokban, verőfényben. Este találkozás Orbán János Dénessel (OJD) és Balázs Imre Józseffel (BIJ). Három háromnevű, ha egy asztalnál ül. Orbán büszkén mutogatja a Bulgakov Kávéházat, amely nagyvállalkozássá nőtte ki magát, lefölözi a Bolyai magyar nemzetiségű tanári és diákkarának jelentős részét.
Lucskos káposztára invitál, beszélgetünk. Este Imre vezeti az életmű beszélgetést (ilyen öreg lettem) és felolvasást, a boltives pincében, amelyben vágni lehet a cigarettafüstöt – mintha egy Cseh Tamás dalban találtuk volna magunkat, a hetvenes évek Pestjén. Bréda Feri (http://hu.wikipedia.org/wiki/Br%C3%A9da_Ferenc) sokkal erősebb jelenség, mint Antoine vagy Désiré (pedig ők örök kedvenceim). Szeretni való és él. Az est után mi békacombot ropogtatunk Jánossal, míg Feri sörözve szidja Petőfit és Kossuthot. Kolozsvári éjszaka a Bulgakovban.
Véletlenül sétálunk el a Katolikus Teológiai Kar előtt, de úgy döntünk Attilával, felugrunk. Kedves barátja, Jitianu Liviu (Zsiti) fogad kedvesen minket, mesél Kolozsvár katolikus múltjáról, Gyulafehérvárhoz fűződő viszonyáról, s a jövőről is – hogy van egy román nyelvű közössége, amelyik nagyon is hálás. Beszélünk a Pázmánnyal folytatható együttműködés lehetőségéről.
Délután Visky Andrással futunk össze. Tényleg futunk, taxival érkezik, este főpróbája van a darabjának az aradiak előadásában az Ecsetgyárban, szerdán meg Párizsba indul, felolvasásra. Ja, és vissza is szaladunk a színházba, mert tévések jönnek hozzá, a színházi világnap alkalmából nyilatkozik a román hírtelevíziónak. Közben beugrunk a Ferences templom kolostorába, itt működik a Montessori iskola, ahol a felesége tanít. Mutatja a gyönyörű-régi dísztermet, itt is szoktak felolvasásokat tartani, meg kint, a téren is – Európa egyik legszebb terére néz a templom.
Aztán vissza, az Egyetem utcában ülünk be egy kávézóba, mesél a színházról, meg Amerikáról, a Yale-ről, ahol kint volt, s ahová most a nagyobbik fiát felvették rendezői szakra. Nagyon büszke a fiára, igaz, a többi gyerekére is. Meg persze apjára és testvérére. A felesége telefonon keresi, szeretettel beszél vele, majd róla.
Aztán Demeter Attila következik, meg Greguss Zoli, a Filozófia Tanszék. Az ő szervezésükben tartok előadást a régi Piarista Kollégiumban, Hume-ról és az ízlésesztétika paradigmájáról. A nagy, boltíves terem majdnem tele, és érdekli őket, amit mondok. Utána a Bulgakovban vacsorázunk, beszélgetünk. Egyed Péter sajnos nincs itt, állítólag nem tudott elszakadni valami fontos ülésről. Beszélgetünk, Kantról és Hume-ról, meg hogy hogyan lehetne a nyári táborainkat összehangolni. A végén autón hazavisz szállásomra Attila.
Süt a nap, béke, van, nyugalom, a klinikáknál, a kollégiunmoknál is nagy zsibongás, ehhez képest itt csend és madárdal.
Délután a nagy múltú Erdélyi Múzeum Egyesületben tartok előadást, a bölcsészettudományok hasznáról. Vannak itt idős nénik, és lelkes egyetemi hallgatók, a kérdések is relevánsak, csakúgy, mint kedden. Előadás után vacsorára invitál Sipos Gábor elnök, történész, református egyháztörténész, levéltáros, az erdélyi magyar politikáról, meg vele is Kolozsvár múltjáról és jelenéről beszélgetünk. Hogy mi lesz a választásokon, önkormányzati és országos szinten. Izgalmas időket élünk. S persze a hazai politikáról is, meg Budáról.
Itt működik a Szépművészeti Múzeum. Az állandó kiállítást nézem meg, jó magyarként bosszant, hogy az épület siralmas állapotban van, s persze több a román mester, de sok tehetséges van köztük, el kell ismerni. Egyik kedvencem mégis Simo Ferenc, fiatal lányt ábrázoló 19. századi portréja üde és tavaszias.
Este színházi előadás a Magyar Színházban. Ez is egy fiatal lányról szól, Julie kisasszony, elvileg félelmetes darab, annyira nem ijesztő, csak ahol úgy tűnik, levágja a férfi a kis kanári fejét.
A rendező bukaresti, a színészek magyarok, Bogdán Zsolt most kapott kitüntetést. A mű végén egy pengét szúr egy almába Jean, azzal kell megölje magát a lány. A kamarateremre nagyon büszke volt András, tényleg jól működik, bár elég kicsit a nézőtér – de így a színpadi tér viszont elég nagy. Egyben adják elő a darabot, szünet nélkül, nincs katarzis, csak emelkedett érzés, ahogy gyalogolok haza a most felújítás alatt álló folyóparti sétányon.
Hunyadi Attila visz el a filológiára, elbúcsúzunk. Emese szeretettel fogad, kávézunk, mutatja az Ottlik-termet, benne a könyvtár darabjai, mutatja Maugham-ot, meg a történelmi műveket. Az előadásom a doktorisoknak szól, címe: Ottlik és a magyar múlt. Nem éppen szöveg-immanens felfogású előadás, de sokan vannak, vetítünk is, érdekli őket. Előtte egy torockói tanárnőt mutat be Emese, aki nála doktorizik, utána Selyem Zsuzsát, aki kérdéseket is tett fel az előadás kapcsán. Ő tanítja itt az Ottlik-korszakot, jófajta beszélgetés alakul ki. Utána Emesével ebédelünk, egy hölgytől csak nem fogadom el, hogy ő fizessen. Először iszunk bort ittlétem során. Emese kedves, próbálja feldolgozni a fájdalmat, amit Géza okozott neki, tudós nő, és igen kifinomult lélek. Franciás, a nagy múltú tanár és bölcsész család méltó képviselője. Ő is a felvilágosodás korát kutatja, mint én. Ő búcsúztat Kolozsvártól, úgy hiszem, vissza fogok térni még ide.