HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (6) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (1) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) esztétika tanszék (1) Esztétika Tanszék (4) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (24) filozófus szakma (10) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (2) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) hörcher ferenc (1) Hörcher Ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) karlik anett (1) Karlik Anett (2) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (2) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (5) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) kolozsvár (2) Kolozsvár (1) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) konferencia (1) Konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (1) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) miskolci nemzeti színház (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) MODEM (1) modernitás (1) Modor Bálint (3) modor bálint (1) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) Pannonhalma (1) pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) PIM (1) pim (1) Pleskovics Viola (2) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (1) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) scorsese (1) Scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (1) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) egyetem (1) Címkefelhő

2014.03.08. 20:30 Hörcher Ferenc

Kór-társ barokk

Címkék: Korga György

Korga György 2014-es kiállításának megnyitója

(korrigált változat)

 

1234153_677923965603280_1646571085_n.jpg

Készül a kiállítás. Korga György: Eltérítés. (A képek forrása Kovács Kristóf, Aba-Novák Galéria) 

Korga György festőművész posztumusz mikrokiállításának az a címe: Kór-képek. Találó cím: e művek jó része egy ország, egy kor, egy világrend betegségéről ad hírt. Nekünk, 21. századi magyaroknak a 20. századi magyarok bűn- és szenvedéstörténetéről. Egy traumatizált társadalom mindennapjairól és lidérces és szebb világba röpítő, ám még vágyaiban is beteg, gyönyörű álmairól. A festőművész ugyan még a Horthy-rendszerben született, gyermekfejjel élte át a háborút (és édesapja életfogytig szabott börtönbüntetését azt követően), élete meghatározó élményhorizontja azonban a létező szocializmusnak becézett totális elnyomó rendszerhez, a kommunizmushoz kötődik. Ahhoz, mely egy pillanatra felemelte a tehetséges ifjút, majd – Aczél György legendás közreműködésével - gondosan és hosszú időre parkolópályára utasította, az érett művészt intellektuális száműzetésbe kergette, végül gondoskodott róla, hogy a kiábrándult alkotót utolérje a 20. századi közép-európai művészek sorsa: egy el nem ismert élet után a halálos betegség és az idő előtti halál. Képei ezért a személyes megszenvedettségükért nevezhetők Kór-képeknek.

Tekintsünk a kiállítás egészét meghatározó Kor-pus című képre. Erre a zsidó-cigány sorsközösséget vállaló szokatlan (önarcképi vonásokat is viselő) piétára (lásd a cigány mentes övezet kiírást, és a sárga csillagot a főalak mellén): e kép nemzeti színekbe öltözött, de nem dicsőít, hanem kétségbeesetten sirat, nem a nemzeti büszkeség képzetét élesztgeti, hanem a nemzeti kétségbeesésnek ad hangot: a szétrobbanó testű központi alak vérző sebeinek látványán keresztül szólít meg, kiabál ránk, taglóz le bennünket. Félelmetes és erős vízió – akár egy barokk mester vásznán, mely a legmélyebb poklokon keresztül vezet el bennünket Istenig.

Korga György ebben az értelemben – barokk festő. Nem értjük jól e képeket, ha nem vesszük figyelembe evidens kötődését a barokk-keresztény világszemlélethez. Tehát nem korstílusként kell érteni Korga barokk festőiségét, hanem gondolkodásmódként, lelki alkatként, mentalitásként. Ebben az értelemben barokknak számít a manierizmus, a rokokó, a  szecesszió is: azok a festői világok, melyekben a gyönyörű és horrorisztikus víziókban és vizitációkban megnyilvánuló egzisztenciális nyugtalanság szétrobbantja a rendet és a harmóniát, s megakadályozza a hamis rend illúziójának térnyerését – beteg lélekkel menekülnek a szépségbe, hogy – mint Diotima tanítja, azzal egyesülve jussanak el az igazhoz és a jóhoz.

Tévednek tehát azok, akik Korgával kapcsolatban szürnaturalizmusról, vagy a sci-fihez kötődő festői ars poeticáról beszélnek. Nem marad rabja ezeknek a 20. századi provincializmusba ragadt kategóriáknak. Korga a festészet nagy hagyományának méltó és tudatos követője, motívumrendszere, de alkotói technikája és jellegzetes kézjegye, festői „manírja” is ezt bizonyítja: a klasszikus hagyományhoz, a nagy európai elődök festői nyelvéhez való kötődést. Nézzük például a legpesszimistább víziókat ötvöző kukázós képét: a felső felében Maulbertsch sümegi figurái, aszketikus szentek lebegnek, mint valamifajta barokk vallásos mennyezeti freskón, míg odalent a mélyvilági szörnyek dúlnak-pusztítanak.

E kiállítás a kulturális régészet eszköztárát használja: egy mára elfeledett nagy festői életművet tár fel. Annak belátására vezethet el bennünket, hogy Korga festészetének klasszikus és barokk vonulata sokkal erősebben szól ma, mint az úgynevezett sci-fi motívumkincs. Bár ha jobban belegondolunk, a tudományos-fantasztikus tematika is besorolható az előbbibe. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy egy sehol nem létező világról hoznak hírt e festmények, akkor tulajdonképp természetes módon illeszkednek az utópia műfajába, amely maga is a kora modern korszak, a manierista és barokk életérzés szülötte: Morus Tamás, Campanella vagy Bacon eredeti írásai is az elvágyódás gyümölcsei: egy nem létező jobb, vagy egy félelmeink kivetüléseként létező gonosz világ képzetét nyújtják.

De térjünk vissza fő állításunkhoz: ha intuitíve el is fogadjuk, hogy Korga barokk festő, lássuk, miben áll festészetének barokkos jellege. Négy jegye alapján ragadnám meg e piktúra sajátos jellegét: hogy illúzió keltő, hogy burjánzóan gazdag, hogy a mélység érzékeltetésére képes, s végül hogy legkomorabb és legijesztőbb pillanataiban is  esztétizál, vagyis szép.

A barokk festészet egyik legfontosabb jegye, hogy illúziót kelt: hogy fantasztikus mesterségbeli tudása révén becsapja a szemet, hogy a két dimenzión keresztül egy háromdimenziós világra nyit ablakot. Tekintsünk az Arc. A rétegek játéka című képre, hogy meglássuk: miként fedi fel a kép saját rétegeit, mint ahogy a restaurátor finom beavatkozása nyomán feltárul egy beteg, gyógyításra váró festmény teste… Nézzük, hogy tud szemet festeni ez a festő, mondjuk a Mosoly-protézis című festményen. Hogy nyílik meg a tér a Bizonytalanság egyik oldalán, a múlt mélységeit téve láthatóvá, s hogy képes kilépni a főalak, a talpát kilógatva a kép teréből, a néző felé emelve azt. Hogy érzik át a női mell puhán gömbölyödő melege a női ruha drapériáján, miközben az egész csak egy festett felület. Korga komolyan veszi, és elképesztően könnyedén és elegánsan oldja meg a festői mesterség legősibb kihívását – mondjuk a habokból kiemelkedő Aphroditét festő Apellész óta : képes a valóság illúzióját nyújtani.

Korga festészete másodszor azért tekinthető barokknak, mert ugyanolyan burjánzóan gazdag, mint a történeti stílus volt. A varsányi hatalmas szekkó kivételével soha nem készített vázlatokat, kompozíciói szinte improvizáció szerűen születtek – ám mindig kivételes komponáló képességről tesznek tanúbizonyságot, bár nem ülnek föl valami jól fésült harmónia vagy szimmetria hátára. E kompozíciók sajátos térszervezési elvnek engedelmeskednek: a kétdimenziós képfelület egyfelől a szokásos mélységi perspektívát idézi, máskor azonban végtelenül oszthatóvá válik, s minden egyes osztat szinte végtelen mélységre tud nyílni maga is. A rész és egész olyan fajta viszonya ez, amely kifejezetten a természeti világ burjánzásának a nyomát viseli magán. Élőét és élettelenét is: a kristályokét, hópelyhekét, zuzmókét, leveles lombokét. Korga nagyon tudatosan robbantja szét az egyterű világ illúzióját képein: belső tereket épít, felbontja annak rétegeit, ablakokat, ajtókat nyit újabb és újabb valóságokra. Tanul a keleti és a nyugati keresztények ikonépítési hagyományából is: esendő látomásaiból szárnyas oltárokat farag, s sokszereplős nagy tablóit képes monumentális nagy rendek keretei közé kifeszíteni.

1620499_677923882269955_782250421_n.jpg

Ikon

Látszatra szekuláris témákkal foglalatoskodik, mint a Terelés című hatalmas vászonképen, de a rend, amely a komponálás révén keletkezik, túlmutat a történetileg esetleges látványon, és már csak komponálási módja révén is nagyobb összefüggésekre emlékeztet, a klasszikus itáliai mesterek disegnóját követi.

És ezzel már e barokk szemléletmód harmadik pontjához jutottunk: Korga festészete a mélységekre nyílik, és a mélységből kiált fel, a magasba. A térnyitás művészete a tér beszakításának, a feszülő felület defloreálásának képessége. A bűnbeesés, az ártatlanság elvesztésének gesztusa, egyben a bűnbánaté és a kegyelemért könyörgésé is.

A mélység érzékeltetése látszatra technikai probléma: árnyékolással és fénnyel való bánni tudás. Korga nem vállalja a Caravaggio iskolájára jellemző éles kontúrokat, az árnyék élével történő kaszabolást. A vad chiaroscuro helyett a finom áthajlások, a sfumato jellemzik előadásmódját. Képein mégis drámai módon képes szembesíteni a gyönyört a fájdalommal, a bűnt a vággyal, a félelmet a szerelemmel és a fenyegető jelent az édesen távoli múlttal, vagy a még távolibb képzelettel. A Kor-pus, a Bizonytalanság és még számtalan más képén is a szembeállítás logikáját mozgósítja kompozíciós elvként: a világos a sötéttel, a vörös a zölddel ütközik, harcol, küzd, és elvérez: küzdelmüktől támad tere a képnek, ideje a harcnak. Történelmi tablót épít a mindennapok hulladékából, szépséget a szörnyek szomorú vonulásából. A mélységből arcok bomlanak ki, ijesztő figurák, büntetésből a politika poklának legmélyebb bugyraiba száműzött alakoké: Leniné, Sztáliné, Rákosié, Kádáré. Korga néha észrevétlenül, sokszor éppen hogy csak megtűrten, legtöbbször titokban, a rendszerváltás után már artikulált módon, de kétségbeesésében még elkeseredettebben, közéleti festészetet művel, ahogy Dante Firenzében közéleti költészetet művelt, a pokolba száműzve leggonoszabb kór-társait, amíg nem száműzték őt magát is. Korga a mélység barokk művészetét gyakorolva hű képet fest a század borzalmairól: sárga és vörös csillag a képein, a mérhetetlen mélység szimbólumai.

És végül: Korga festészete azért nevezhető barokknak, mert a nagy mesterektől megtanulja az esztétikum mindent felülíró parancsát: a festő nem beszél, nem papol, nem perel, képeket fest: csak a vizualitás nyelvét beszéli. S a kép nyelvén megszólalva végső kötelessége mégis csak a gyönyörködtetés. A könnyed elegancia reneszánsz elvét követő, nagyvonalú ecsetkezelése soha nem fullad bele a mélység mocsarába: a formaadás tökéletessé csiszolt mozdulatai révén képes megemelni tárgyát, elhagyni a félelmek és a megbocsáthatatlan bűnök általa is lakott világát, hogy magával ragadjon bennünket a nagybetűs művészet utópikus, tehát sehol nem található világába. E tekintetben ő  utolsó leheletéig homo aestheticus marad.

Ilyen szempontból női portréi a legtanulságosabbak. A Búcsú szecessziós esztétikában fogant, vörös hajú asszonya, akit az elválás gesztusával ábrázol a festő, vagy az Éjszaka félelmetes és egyben mégis gyönyörű, érett démonja: példák arra, hogy mennyire fontos szerepet játszik e mitikus világban a nő, a szeretett vagy szeretni vágyott női test kultusza. Nem véletlenül került a kiállítás bejárata mellé, mintegy őrző angyalként e két figura: az ő feladatuk e festői világ megőrzése – mindennek ellenére, a síron túl is, a pusztulásban is – a szépségben. Ahogy Vörösmarty nagy versében, Az éj monológjában olvashatjuk:

 De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,

Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.

Fáradtan ösvényikből a napok

Egymásba hullva, összeomlanak;

A Mind enyész, és végső romjain

A szép világ borongva hamvad el;

És hol kezdve volt, ott vége lesz:

Sötét és semmi lesznek: én leszek,

Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

 Korga György festői hagyatéka félelmetes és édes, elkápráztató és ijesztő, szerelmes és szenvedő éjszakai örökség, mely azonban mégis képes gyönyörködtetni, mert gyöngéden szól,  vágyai és félelmei révén mindnyájunkat megindít, a festészet örök, érzéki nyelvét beszéli. Illúziót kelt, mélysége van, burjánzóan gazdag és elbűvölően esztétikus, barokk művészet.

(Köszönettel tartozom Korgáné Lengyel Ritának, a felkérésért és a megnyitó szövegének elkészítéséhez nyújtott segítségéért.)

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr435850478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

iparterves 2014.03.11. 08:54:04

Szép kezdet: a kommunizmus felelős a művész betegségéért is.
Ez megadja ám az alaphangját az írásnak!

Aztán, szerencsére, HHF-től azt is megtudjuk, hgy mindenki egy nagy hüje: szürnaturalizmusról beszélni Korga körai művei kapcsán sem lehet. nem ám - azok is keresztény-barokk művek voltak.

Ma már sok mindent lehet mondani, hazudni is lehet gátlástalanul.

HHF szövege mindtapéldája a hazugságáradat tisztátalanságának és az általa " totális elnyomó rendszer"-nek nevezett ( jé, ő is ebben a totálisban diplomázott! ) kommunizmus ( ami nem volt nálunk, filozófus úr, mi a kommunizmus és a szocializmus? " ) "mindent eltörölni" lendülete továbbélésének.

Aki olvassa e kegyes szöveget, az gyorsan vegye elő azokat az írásokat is, amelyek a szürnaturalistákról szólnak, Laknerrel, Gyémántról és Korgáról és egy szót se higgyen a történelemhamisító HHF-nek!

iparterves 2014.03.11. 09:20:06

Ez sem piskóta ám a XXI. században:

"És végül: Korga festészete azért nevezhető barokknak, mert a nagy mesterektől megtanulja az esztétikum mindent felülíró parancsát: a festő nem beszél, nem papol, nem perel, képeket fest: csak a vizualitás nyelvét beszéli. "

Lefordítom magyarra: a művész en pofázzon bele a mindennapok dolgaiba, nem is mondjon véleményt semmiről ( nyomor, gazdagság, elnyomatás, háború. szegénység - nem számíthat ) - az ő munkája az élvezet megteremtése.

Szegény művész az, akinek ez marad és aki számára HHF ezt a normatív esztétikát írja elő parancsként.

Nehogy már valaki tudjon a festői forradalmakról, az avantgárdról, a művész és a filotófia sokoldalú kapcsolatáról - gyönyörködtess!

Más szóval: ne gondolkodj!

Mondja egy filozófus, a Filozófiai Intézet igazgatója.

Szép, nem?

Önfelszámolás?

Ugyan.

Mások ne gondolkodjanak - az maradjon meg HHF and Co kiváltságának.

Ez az üzenet, drágáim.

iparterves 2014.03.11. 11:43:55

Ezt is bírom: "A barokk festészet egyik legfontosabb jegye, hogy illúziót kelt: hogy fantasztikus mesterségbeli tudása révén becsapja a szemet, hogy a két dimenzión keresztül egy háromdimenziós világra nyit ablakot. "

Mert a reneszánsz nem ilyen volt ám, nem. Sőt: Zeuxis-t sem ismerjük.

A szem ( és az értelem ) becsapása nem a barokk védjegye - a festészet mindig is erről szólt.

Hörcher Ferenc 2014.03.11. 21:34:54

Kedves Iparterves, örömmel vettük újbóli feltűnését. De kérjük, a választási kampány stílusától kímélje meg a blogot. Itt mi nem szoktunk ilyen hangnemben vitatkozni.
ÜDv,
HF

iparterves 2014.03.12. 10:35:48

Drága HHF, te hüje és aljas vagy.

Ennyi most elég?

iparterves 2014.03.12. 10:37:48

Nem szokásom olyan sítlusban írni és válaszolni, ahogy HHF tette. De az az undorítóság, amit és ahogy leírt és az az álszentség, ami kijött belőle, sajnálatos módon kiváltotta belőlem ezt a rekaciót.

A mondandóm lényege azonban változatlan.

Egy alavetően mocskos disznónak tartom HHF-et válasza alapján.

( Mi lenen, ha még ismerném is? Ettől mentsen meg az ő Jóistene! )

iparterves 2014.03.12. 15:19:47

Na, a fentiek normálisan, nem felidegesedve így hangzanak:

Nem szokásom olyan stílusban írni és válaszolni, ahogy HHF tette.

De az az undorítóság, amit és ahogy leírt és az az álszentség, ami kijött belőle, sajnálatos módon kiváltotta belőlem ezt a reakciót.

A mondandóm lényege azonban változatlan.

Egy alapvetően mocskos disznónak tartom HHF-et válasza alapján.

( Mi lenne, ha még ismerném is? Ettől mentsen meg az ő Jóistene! )

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu