Varga Barbara
A kisbéri református templom
1937-ben Kisbér református egyházközségének közgyűlése elhatározta, hogy gyülekezeti termet építtetnek az iskola udvarán, mely később templommá alakítható. Az első terveket Neumayer Béla építész készítette, később Tóth Imre budapesti építészmérnök is bemutatta elképzeléseit. Farkas István győri műszaki tanácsos javasolta, hogy Szeghalmy Bálinttól is kérjenek terveket, aki ekkorra már ismert volt magyaros stílusú egyházi épületeiről. Az előkészítés és a pénzgyűjtés után 1939 nyarán az építészeti bizottság elfogadta kivitelezésre Szeghalmy egyik tervét. A felszentelésre végül 1941-ben került sor Medgyasszay Vince püspök által, akinek maga az építész nyújtotta át a kulcsokat.
A templom szabadon álló, zömök, meredek nyeregtetővel és egy harangtoronnyal kialakított épület. Első ránézésre szinte nem is vesszük észre, hogy egy templom mellett haladunk el. Ez adódhat abból az érdekes kialakításból is, hogy a főbejárat nem a főhomlokzaton kapott helyet, hanem a torony aljában, a templom oldalán. Ennek oka, hogy az építés idejében egy olyan rendelet volt hatályban, mely nem engedte, hogy a templomok bejárata az épület fő nézetén nyíljon. A kompozíció Szeghalmy sajátos stílusát tükrözi, de Kós Károly és a Fiatalok[1] erdélyies stílusjegyei is megfigyelhetők rajta.
Az épület főhomlokzata a meredek nyeregtetőből adódóan háromszöget formáz, amelynek egyik oldalához hasáb formájú harangtorony kapcsolódik, szintén igen hegyes szögben végződő toronysisakkal. A torony majdnem teljesen elfoglalja a „háromszög” egyik oldalát, a két elem összeolvad.
Az épület lábazata kőburkolatú. Felette a homlokzat első ránézésre akár üresnek is tűnhet, de a változatos nyílások kellemes ritmusban való elhelyezése miatt egyáltalán nem mondható unalmasnak. A toronysisak nagyon érdekes, háromszög kiképzésű, vöröses cseréppel fedett. Ez tűnik az eredeti burkolatnak, nem a gyülekezeti tér tetején lévő, szürke, rombuszformában felrakott pala. A szentély egyenes záródású, kívülről nézve is jól elkülöníthető. Ez ugyanis alacsonyabb és kisebb, mint a gyülekezeti térrész, külön nyeregtetővel fedett, és az udvarról egy kis ajtón át is megközelíthető.
A főbejárat a húsz méter magas harangtorony aljában, az oldalhomlokzatról nyílik, és egy kis előtérbe vezet. Már maga a bejárati ajtó is visszafogottan, de díszesen faragott, mintája követi a tető alatt futó sáv ornamentikáját. A belső tér egyetlen, de a puszta fehér falakon annál jobban érvényesülő díszítését a faragott farátétek adják. Ezek a díszítőmotívumok láthatók azon az egyetlen terven is, amely a lelkésznél fellelhető. Ez egy Szeghalmy aláírásával és 1939. szeptember 5-ei dátummal ellátott színes rajz, a főhajó keresztmetszetét ábrázolja, mutatva a tetőszerkezet és a boltozat kialakítását is
Az egyterű templombelsőt koporsóboltozat fedi, amelyet faragott konzolok támasztanak alá a külső támpillérek vonalában. Ilyen faragott díszek találhatók továbbá a plafonon, a lámpatestek körül, a karzat parapetjén[2], a padokon és a szentélyrész bútorain. A szentélyt és a karzatot félköríves dongaboltozat fedi, mely lambériával burkolt. A karzatra az előcsarnokból nyíló ajtón át lehet feljutni, itt testközelből szemügyre vehetjük a tulipánmintás rózsaablakot. Ez a virágmotívum több helyen is megjelenik, így a karzat korlátjának sarkain és a szentélyben a pódium feljáratánál.[3] Ezek kubusos, háromdimenziós formák, melyek az ablakon és a templomot az iskolával összekötő kapun hasonlóan egyszerű, ám íves kialakításban jelennek meg. A szószék mögötti fafaragáson viszont népies formát öltenek.
A kisbéri református templom olyan összművészeti alkotás, amely ma is szép állapotban látható. Az épület idomul a kisebb gyülekezeti létszámhoz, és református templom lévén nem hivalkodó, mégis játékos homlokzati megoldást mutat. Egyszerű, letisztult elemei egységet hoznak létre, melyek talán az egyik legmodernebb Szeghalmy-művé teszik. Kívül-belül puritánnak hat, mégis mindenhol visszafogott díszítések jelennek meg, melyek kellemes hangulatot adnak a külsőnek és a belsőnek egyaránt. A faragványok, a szentély berendezése, a padozatok, a konzolok és az összes fadíszítés, mind eredeti szépségükben láthatók.
Az épület kapcsán fontos ráirányítani a figyelmet Szeghalmy Bálintra, az építész egyéniségre. Úgy érzem, művészi nagyságát nem övezi méltó elismerés, holott alkotásai igen kvalitásosak, ennek kiemelkedő példája a puritán modernizmus jegyeit mutató kisbéri református templom.
Cím: 2870 Kisbér, Széchenyi utca 4/A
Helyrajzi szám: 1954/1
Tervező: Szeghalmy Bálint
Kivitelezés: 1939–1941
[1] A budapesti Műegyetem mérnöki karának építészhallgatóiból álló csoport a 20. század elején, akik a nemzeti múlt hagyományainak és a népi építészet motívumkincsének felhasználásával alakították kis sajátos stílusukat. A csoport jelentősebb tagjai voltak: Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Jánszky Béla, Kozma Lajos, Tátrai Lajos, Györgyi Dénes és Mende Valér.
[2]Parapet (fr–ném): könyöklő, mellvéd.
[3] A tulipán véleményem szerint Szeghalmy kedvelt motívuma lehetett. Ezt azért gondolom, mert a mosonmagyaróvári templom rózsaablaka nagyon hasonló kialakítású, és a két templom tömegképzésében is közel áll egymáshoz. De lehetséges, hogy a Fiatalok motívumkincséből merített.
