Burkus Boglárka beszámolója a Bihari Képeskönyv 2014 című eseményről
2014. június 7-én, a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában a Bihari Táncegyüttes és Művészeti Iskola a fenti címen mutatta be évadzáró műsorát. A legkisebbektől a felnőttekig minden korosztály megcsillogtatta tudását. Ezen a napon két alkalommal (11.00 és 15.00 órai kezdettel) adták elő a teljes repertoárt.
A kétszer egyórás előadáson több tájegység néptáncaiból láthattunk ízelítőt. Jártunk Érpatakon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), a Sóvidéken (Erdélyben), Rábaközben és Nagyecseden (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). A második félidő pedig főként a pünkösd jegyében telt.
A Bihari Táncegyüttes neve nem ismeretlen a népzenét és néptáncot szeretők körében. Az együttest 1954-ben, azaz pontosan 60 éve alapították, jelenleg öt csoporttal működik. Külön öröm volt látni a legkisebbek táncát. A kétrészes előadáson a Bihari Aprók egy-egy rövidebb, főként gyermekdalokból és gyermekjátékokból összeállított koreográfiát adtak elő. Bizonyára akadt köztük olyan fellépő is, aki először lépett színpadra. Mindkét koreográfiát mezítláb táncolták. Az ilyen kis „szigetek” táplálják a folklór szeretetét, s biztos, hogy ezek a gyermekek a tánccsoportokban töltött évek alatt szerzett élményeiket aztán életük végéig magukkal viszik, és bizonyára tovább is adják őket.
A második rész legelső produkciója Juhász Zsolt Találkozások című koreográfiája, Bartók Béla Román népi táncok című kompozíciójának Szokolay Dongó Balázs által átdolgozott változata volt, amelynek során egy dramaturgiailag remekül felépített rövid, táncos „színdarabot” láthattunk. A kompozíció előadásához nemcsak tánclépéseket kellett elsajátítaniuk, hanem komoly színészi játékra is szükség volt. A táncosok azonban mindkét feltételt makulátlanul teljesítették.
A táncműhely életében fontos szerepe van a tehetséggondozásnak. Az előbb említett színdarab után a II. Tatai „Fergeteges” Országos Szólótáncverseny döntőseinek bemutatóját tekinthettük meg. A fellépők fiatal koruk ellenére komoly rutinnal léptek színpadra, s magabiztosan adták elő produkcióikat.
Az eseményen a Gázsa zenekar játszott. Az együttes a Biharin kívül több más tánccsoport koreográfiáit kíséri rendszeresen. Pontosan muzsikáltak, segítették a táncosokat. Többedszerre fogalmazódott meg bennem azonban az a gondolat, hogy egy népzenei produkción mi szükség van az autentikus hangszereken közreműködő együttes kihangosítására? Miért kell eltorzítani azt, ami évszázadokig technikai segítség nélkül működött, s működik a mai napig? A néptáncosok a tánclépéseken kívül egy-egy koreográfia közben népdalokat énekelnek, és csujogatnak – azaz frappáns, legtöbbször csúfolkodó rigmusokkal kommentálják az egyes táncokat. Ha a zenekar túl erősnek hallatszik, a szöveges részeket elnyomják és érthetetlenné teszik – mint ahogy ezen az eseményen is történt. Ez volt azonban az egyetlen negatívum, amit az előadással szemben fel lehetett hozni. Így a Bihari János Táncegyüttes és Művészeti Iskola „csak” 99 %-os teljesítményt nyújtott.
Művészetek Palotája Fesztiválszínház
2014. június 7. 15.00
Csoportvezetők:
Bihari Aprók – Csonka Boglárka, Szemán Barnabás
Bihari Gyermekcsoport – Szemán Barnabás, Üveges Judit
Kisbihari Együttes – Mikóczy Anita, Vojtek Attila
Utánpótlás csoport – Macher László, Timkó Eszter
Bihari Táncegyüttes – Lengyel Szabolcs
Közreműködött a Gázsa Zenekar
Művészeti vezető: Neuwirth Annamária
Igazgató: Boross Sándor