Borbás Gabriella Dóra: A Biblia mint kommunikációs tankönyv: Tedd próbára!
Szabó Katalin recenziója
Richard Dawkins Isteni téveszme című könyvében meglehetős hevességgel azt állítja, hogy vannak a világon bizonyos, véleménye szerint nem értelmes kérdések, melyek nem érdemelnek választ, hiába alkották meg őket grammatikai tökéletességgel. Borbás Gabriella Dóra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének oktatója szerint minden kérdés méltó arra, hogy meghalljuk.
2013-ban megjelent kötetének, A Biblia mint kommunikációs tankönyvnek számos korábban megtartott előadása, megjelent cikke, tanulmánya képezte előzményét. Gondolatvezetésének világos és didaktikailag nagyszerűen felépített logikai íve mellett élvezetessé teszi munkáját a mondanivaló eredetisége is: Jézus Krisztusnak mint a kommunikáció mesterének bemutatása történik meg előttünk.
A Biblia mint kommunikációs tankönyv arra törekszik, hogy egy olyan sikeres kommunikációs stratégiát ismertessen, melynek célja nem a partner viselkedésének, gondolatainak manipulálása, vagy legalábbis beszélgetőtársunk meggyőzése saját véleményünk elfogadásáról, hanem egy megértésközpontú kommunikációs szemlélet. A kötet kommunikációs taktikákat közvetít, melyek a nyelvhasználat egyik ősi céljának megfelelően azt szolgálják, hogy az emberek sikeres kommunikációjuk révén átadhassák egymásnak szerzett tudásukat a világról, társaik számára elérhetővé tegyék saját világreprezentációjukat. A kötet érzékeny és közvetlen stílusa mindvégig mutatja a szerző több évtizedes lelkigondozói és oktatói tapasztalatát, de érzékelhető a háttérben meghúzódó elmélyült teológiai tudás is.
A könyv bibliai jeleneteken keresztül kommunikációs helyzeteket, nyelvileg reprezentált eseményeket elemez. A különböző fejezetek így egy-egy referenciális jelenet, beszédhelyzet bemutatását is jelentik: más nyelvhasználati jegyek vonatkoznak ugyanis az Istentől ember felé, mint az embertől Istenhez, vagy az embertől egy másik ember felé irányuló diskurzusra. A nyelvi megismerés (és tulajdonképpen ilyen értelemben minden megismerés, hiszen a világot a nyelv által ismerjük meg) mindegyik beszédhelyzetben sajátos nyelvi szimbólumokkal jellemezhető. A válogatott bibliai jelenetek olyan kommunikációs stratégiákat mutatnak be, melyek jól szemléltetik, mitől válik a partnerek beszélgetése sikeressé: a felek megértik egymást, az információátadás sikeresen lezajlik. Az emberek bizonyosságra és békességre vágynak életükben, de annak belátására már igen kevés esetben képesek, hogy: „a bizalom nem feltétlenül az ismeretektől nő, hanem az alázatunktól.” (23.) A szerző Jézus példáján keresztül arra törekszik, hogy tudatosítsa az olvasóban, kommunikációnk csak abban az esetben lehet sikeres, ha meggyőzés helyett megértésre, önmagunk helyett a partnerünkre figyelünk, mivel a nyelvhasználat olyan megismerő tevékenység, amelyet képtelenség egymagunkban végeznünk. Ahogy arra Jan Assmann is rámutat, még a legalapvetőbb tevékenységeink is, mint az emlékezés, csak kommunikáció révén lehetségesek.
A kötet egyik pragmatikailag is legizgalmasabb fejezete a csend kommunikációs szerepét tárgyalja. Isten személye és a Biblia idézett szakaszai miatt az egész köteten végigvonuló szakralitás ebben a szakaszban gyönyörűen kiteljesedik Thomas Merton idézett gondolataiban: „Egy élet csöndje arra a végső kijelentésre irányul, amely már szavakba foglalható, annak kimondására, amiért éltünk. Az életet és a halált, a szavakat és a csöndet Krisztus által kaptuk. Benne meghaltunk egy illúziónak és az igazságnak élünk.” (29.) Merton és Borbás álláspontja mindezek alapján az, hogy aki nem képes a csendet megélni, az erkölcsösen élni is képtelen. Mert Isten hangját a legnagyobb eséllyel csendben halljuk meg és nem állandó háttérzajban. Ugyanis, noha Isten szünet nélkül szól hozzánk, mi nem feltétlenül halljuk meg mindig.
Ahhoz, hogy egy kommunikációs helyzet sikeres legyen, szükség van arra is, hogy a felek erőfeszítéseket tegyenek. A legfontosabb az a szándék, hogy a befogadó kívánja megérteni, amiről a másik beszél. Ha nem törekszünk a megértésre, a kommunikáció nem lehet sikeres. Lényeges lenne a szerző szerint megszabadulni a prekoncepcióinktól, az elvárásainktól, a partnerünkre figyelnünk, nem arra, hogy mi mit fogunk válaszolni neki.
Borbás lelkigondozói tapasztalata mutatkozik meg abban, hogy felismeri korunk egyik legnagyobb problémáját: az emberek abban a tévedésben élnek, hogy önmagukban kell hinniük és bízniuk, holott valójában egyedül Istenben kellene. „Isten éri el bennünk a jót!” (121.) Nem nekünk kell elvégeznünk magunkban, viszont erőfeszítést nekünk is kell tennünk érte. Ebből nem az következik, hogy egymásban nem bízhatunk, hanem hogy éppen amiatt, mert Istenben békét találunk, bizalommal fordulhatunk embertársaink felé is. Borbás elmélete állandó aktivitásra biztat, cselekvésre, mely nyelvi tevékenységet egymás megértésére irányuló folyamatos erőfeszítésnek kell kísérnie. Érzékenységről tanúskodik továbbá az isteni gondviselésbe vetett hit talán az egész 20. század lelkiségét jelentősen megrontó bizonytalanságának megfigyelése is: „Két okból szoktunk kételkedni Isten gondviselésében. Olykor azt gondoljuk, nem mindenható; tehát segítene, de a mi problémánkban nem tud, nem bír segíteni. Máskor pedig úgy véljük, tudna segíteni, de nem akar - vagyis ilyenkor azt gondoljuk Róla, nem szeret bennünket.” (37.)
Borbás Gabriella Dóra munkájának előnyei nem merülnek ki a megfigyelői érzékenységben, ő ennél jelentősen továbbmegy: könyve összegyűjti azokat a javaslatokat, tanácsokat, stratégiákat, melyek a Bibliában mindig is megtalálhatók voltak, de egy laikus számára talán csak sokadik értelmező olvasásra derülnének ki. Felvetései között olyan hiányosságokra is felhívja a figyelmet, mint a gondolati fegyelem fokozatos megszűnése vagy éppen az olyan népszerű témák, mint a valóság helyett az illúziókkal, az álmodozással való állandó foglalkozás.
A Biblia mint kommunikációs tankönyv címére reflektálva nem titkoltan tanítani kíván, de ezt azzal az alázattal teszi, amit Jézus is hirdetett: egyikünk sem hívhatja magát mesternek ezen a földön. Egy reménykeltő leltárt szeretne átnyújtani az olvasónak, a tévelygő embernek (hiszen ahogy azt a szerző is mondja, mindannyian eltévedt juhok vagyunk, akiket Jézusnak kell hazavezetni), hogy egy olyan utat mutasson, amelyen boldogabban és nagyobb méltósággal lehet járni – és főképpen nem egyedül.
Borbás Gabriella Dóra, A Biblia mint kommunikációs tankönyv: Tedd próbára!, Vince Kiadó, Budapest, 2013. 2995 Ft