A Hévíz 2015/1. lapszámának bemutatójáról
Szabó Katalin írása
2015. február 12-én tartották a Hévíz művészeti folyóirat idei első lapszámának bemutatóját a kézműves söreiről híres romkocsma pincehelyiségében, az Élesztőben. A rendezvény színvonalas esemény keretében ismertette tematikus lapszámának munkáit a szerzőkkel folytatott rövid, ám hangulatos felolvasások keretében.
A barátságos légkörben megszervezett est körkérdése (mi lettél volna, ha nem író, költő leszel) az éppen tíz éve elhunyt Tar Sándor egy életrajzi tényének apropóján fogalmazódott meg az est moderátora, Szederkényi Olga gondolatmenetében. A többek között szociográfiai műveket is szerző Tar Sándor ugyanis fegyver-, lőszer- és robbanóanyag-technikus is volt.
A beszélgetés az est vacsoramenüjének egyik készítőjével, a kultúrantropológus és irodalomtörténész Krasztev Péterrel indult, akit talán meglephetett, hogy bolgár pacallevesét „közétkeztetési méretekben” kellett összeállítania, hiszen az est népszerűségét mi sem szemléltette jobban, mint az, hogy sokak már csak állva tudták meghallgatni az előadókat. Krasztev Péter az aktuális lapszámban megjelent írásával (Balkáni bendő, avagy identitás és pacal keleten) több érdekességgel is szolgálhat az identitáskutatással foglalkozó társadalomtudósoknak, mert ahogy fogalmaz, „Van az úgy, hogy a pacal sorskérdéssé magasztosul.” (35.) A főszerkesztő Szálinger Balázs sajnálatára azonban a számos jelenlévő közül csupán néhány kéz emelkedett a magasba az elhangzó kérdésre, ki szereti a pacalt. Vigasztalására mondanám, hogy úgy tűnik tehát, az irodalomkedvelő közönség elsősorban a Hévíz folyóiratot kedvelte, s nem a „megosztó” ételt. Igaz, kivételes kedvesség és kuriózum volt Cserna-Szabó András, Darida Benedek és Krasztev Péter részéről, hogy vacsorát főzött a jelenlévőknek.
Szederkényi a beszélgetést Bíró Krisztiánnal folytatta, aki Csendes környék című költeményének felolvasása előtt az előtte szólóhoz mintegy véletlenül kapcsolódva vallotta be, hogy szívesen tanulta volna ki a szakács szakmát.
A Márai-kutató Bod Péter nagy érdeklődésre számot tartó munkájában (Korán haltak meg, de idejében: Babitsék a Rákosi-érában)jól kidolgozott koncepcióban ismertette a kulturális intézményrendszer minden részterületét érintő totális átalakításnak azon magyarázatát, hogy az 1948-49-es fordulat idejére „a két világháború hazai irodalmának élvonala szinte kivétel nélkül távozott az élők sorából”. (68.) Szerencsére Bod Péterből éppen úgy nem lett hegyimentő, ahogy Kukorelly Endréből se futballista.
Az est második felében könnyebb témák kerültek napirendre. Kukorelly Endre felolvasásáta hallgatóság lelkes tetszésnyilvánítással hálálta meg, mintegy arra reflektálva, hogy egyik verse, melyet felolvasott, épp a Hallgat szépen ül volt, mely alatt a közönség mindkét kitételnek csak ritkán felelt meg jelen alkalomra is vonatkoztatható sorainál (például „a költészet fontos dolog szép dolog” vagy „szeretek fölolvasni szeretem a verseimet felolvasni” és „meg lehet-e élni a költészetből nem lehet”). Meghallgathattuk Végső dolgok című költeményét, melyet Borbély Szilárdnak ajánlott. Ily módon az est nem csupán Tar Sándorra, hanem Bod Péter által a Nyugat körére, Kukorelly választásával pedig Borbély Szilárdra történő megemlékezés is volt.
A továbbiakban Maros András a Szederkényi Olgával folytatott beszélgetésében is már vidám hangulatot teremtett, pedig csupán arról beszélt, hogy tizenkét éves korában tehetséges hegedűs volt. A készülő regényéből felolvasott részlete azonban fokozta a hallgatóság felszabadultságát, kiváltképp egy különleges foxterrier repülésének történetével. A három dán jóbarát Magyarországra tett utazásának történetét magábafoglaló regénynek is volt aktualitása a hely mibenlétéből adódóan, hiszen mi is éppen úgy egy bölcsész csodabogaraknak megfelelő romkocsmában ültünk, ahogy Maros regényében a dán tervekben is szerepelt a romkocsma-kultúra felfedezése.
Nyerges Gábor Ádám az est folyamán kitartóan gondolkodott elbeszélése szerint, hogy „milyen kamu sztorit találjon ki” arra vonatkozóan, mit szeretett volna csinálni, hiszen mindig is arra vágyott, amivel jelenleg is foglalkozik: szerkesztő, költő, író, kritikus. Végül egy kedves balatonvilágosi történetét osztotta meg velünk, melyben álmai munkáját ismerte fel egy postahivatal kiírásában „nyitvatartás kedden”, és még akkor se egész nap. Nyerges Gábor Ádám nem a kötetben szereplő Tárgytalan című költeményét olvasta fel, s ez olyan értelemben is jó döntés volt, hogy az est folyamán se unalomról, se rosszkedvről nem lehetett szó.
Az utolsó előtti felolvasó Szvoren Edina mint megtudtuk zenetanárként is dolgozik és világéletében sajtokkal szeretett volna foglalkozni, mert ahogy fogalmazott: „a sajtokkal gond van”. Ám ahogy felolvasásából kiderült, nemcsak a sajtokkal, hanem egyes családok tagjainak kommunikációjával, önkifejezésével és érzelmeinek megélésével is akadnak problémák. Dánék című munkáját, melyet a Hévíz aktuális száma is közöl, nagy figyelemmel hallgattuk. Szederkényi is felhívta a figyelmet a címben rejlő véletlen kapcsolatra Maros András regénye és Szvoren munkája között, de Szvoren novellája egyfelől nem a dánokról szól, másfelől inkább Tar Sándor világának jelentésekkel és aggodalmakkal terhes hangulatát idézte meg. Gondolatiságát jól szemléltették az olyan elhangzó mondatok mint: „ez az ernyedten fekvő kéz, ami most olyan, mint egy súlyos, föld feletti gyökér, ugyanúgy megcsúnyulhat a sok rágondolástól, mint ahogy a csúnya dolgok megszépülni szoktak.” (8-9.)
Az utolsó felolvasó a 2014-ben a keszthelyi Helikon által díjazott fiatal Csete Soma volt, aki a rendezvényre Pécsről érkezett, a Janus Pannonius Gimnáziumból. Az aktuális Hévíz lapszámban megjelent Rozé című versét olvasta fel.
Az est befejezéseképp Szálinger Balázs beszélt a Magvető kiadó gondozásában ebben a hónapban megjelenő Hévíz irodalmi antológia 2012-2014 című kötetről, felolvasta aHévíz idei első lapszámának tartalomjegyzékét, majd minden jelenlévőt bátorított arra, hogy éljünk a folyóirat megvásárlásával együttjáró vacsorameghívással. Mindent összevetve úgy gondolom, nem bánta meg, aki belekóstolt a Hévíz idei első „főztjébe”.
Hévíz 2015/1. Évindító Bemutató– Élesztő, 2015. 02. 12.
Főszerkesztő: Szálinger Balázs