A kiállítás 2015. február 18-tól március 13-ig volt látható a Karinthy Szalonban.
Kovács Alex írása
Körül–Belül – szól Albert Katalin és Ganczaugh Miklós képzőművész házaspár közös kiállításának címe. Kint és bent, héj és mag, test és lélek –, a művészek kiállított munkáit szorosan összefűzi a kiállítás címéül találóan választott fogalompár, melynek kettősségét és e kettősségben megjelenő egységet az alkotók a maguk művészi eszközeivel és tapasztalataival járják körül. Albert a Passe-p Art[1] műfaj alkotója, mely a forrásanyag keretezésének, alkotói értelmezésének és prezentálásának művészete, Ganczaugh pedig vegyes technikával dolgoz fel szakrális, mitológiai témákat és szimbólumokat.
Albert Katalin: Művészet és forradalom; Csokoládé formák
Mennyiségüket és elhelyezésüket tekintve Albert Katalin munkái uralják a kiállítóteret, Ganczaugh Miklós képei mégis hangsúlyt kapnak azáltal, hogy jól megszokott témáikkal és jellegzetes képi világukkal belakják a kiállítótér kisebbik helyiségét. A kiállítás egésze ezen felül szerves egységgé válik egyfelől azáltal, hogy Albert Katalin sorozatában Ganczaugh-képek is Passe-p Arttá válnak, másfelől pedig azért, mert Ganczaugh Miklós képei közt találunk olyan darabokat, amelyeknek tartalmi részébe vonódik a keret, átjárást képezve Albert munkái felé. Ilyen például a Gulácsy Lajosnak 2002 ben GM című munka, amelynek címe egyben a megmunkált keretbe írt ajánlás. Ganczaugh Miklós vegyes technikájú képei transzcendens tematikájukkal és közvetlen érzékiségükkel – ahogy láthatóvá válik készülésük időbelisége és gesztusai – egyaránt megszólítják a szemlélőt. Visszatérő motívumait: a keresztet, a kört és a különböző organikus formákat rajzolt, satírozott, festékfoltos vegyes technikájú képeken fejti ki, amelyeknek érzéki kifejezőerőt ad a hordozó felület megdolgozottsága, rongált volta. Munkái spirituálisan megalapozott egységes világképről tanúskodnak azáltal, hogy a természetfelettit, a lelkit, a létet biologizálva, sejt és szövetszerűvé váló képi világban fogalmazzák meg. Ez sok esetben az alsó és felső világ viszonylatában valósul meg, ahol az élet képi allegóriája a transzcendens felé való törekvést járja körül, például a Nagy imádkozó és a Gyülekező lelkek című képeken. A kiállított képek közt markáns egységet képez a kereszt és a kör motívumait feldolgozó Keresztes vitézek 1., 2., 3., 4. című sorozat, amelyet betetőz a Hol vagy István király 2., amelyen e motívumok egy keresztény alapú hierarchikus érték- és létstruktúrában rendeződnek egységbe a Szent Koronát és a napszimbólumot megidéző dinamikus centrális kompozícióban.
Albert Katalin: Szentképek (részlet)
Albert Katalin a Passe-p Art műfaj alkotója. A Szalon falain függeszkedő paszpartui mindjárt két okból is figyelemre tartanak számot. Egyrészt közvetlen esztétikai szempontból azért, mert sorozatának lebilincselő vizuális ereje érzelmi töltésből és szellemességből egyaránt építkezik. Másrészt pedig teoretikus szempontból izgalmasak a Passe-p Art képek, mert maga a műfaj korszerűen provokatív. Ráadásul ez a kihívás itt nem marad válasz nélkül, hiszen a kiállítás által kiváltott hangoltság feloldja ezt a feszültséget, valamint a sorozat tagolása felkínálja a műfaj tágabb, történeti perspektívába helyezését, amelyben kibomlik és választ kap a megalapozottság és legitimitás kérdése.
Albert Katalin: Csók István Kossuth-díjas művész "Béke" című műve (színezett rézkarc, metszette: Élesdy I.
Mi a Passe-p Art? Szűkebb értelemben a keretezés, egy kép témájából, szín-, forma- vagy hangulatvilágából következő dekoratív, arányos keretezésének művészete. A művészettörténész megkérdőjelezheti ennek a művészet voltát, vagy éppen tengelyt is akaszthat a pimaszságon; elvégre láthatunk itt jó pár rajzot Gulácsy Lajostól és Gross-Bettelheim Jolántól, amelyeket Albert talált tárgy módjára vizsgált meg, keretezett be és mutat be. A Passe-p Art tágabb értelmezésben, nem pusztán gyakorlat, hanem ahogy a kiállítás első benyomásai is sugallják: gesztus. A bemutatás, az átadás gesztusa, amennyiben Albert közönség elé tárja munkáin keresztül azok nyersanyagát is, amely éppenséggel lehet szignált rajz, metszet vagy zárdamunka. Mivel a mű nem kizárólagosan a kiállítótérben van otthon, hanem a vásárló otthonában is, a keretezés a privát térbe való bevonás, az otthon részévé tevés gesztusává válik. A keretezésben ezáltal benne foglaltatik a bezárás, az elkülönítés, de egyben a kiemelés, megágyazás mozzanata is. A sokat idézett, fehér kocka névvel címkézett mű- és kiállításelméleti diskurzus előszeretettel helyezi a műalkotást fehér, steril kiállítótérbe, hogy elősegítse a mű önmagában való érvényesülését, valamint, hogy a tér jóvoltából fokozott, nem a műből következő szakrális, transzcendens légkört hozzon létre. Ebben a tekintetben a klasszicizmus az antik műalkotások iránti vonzalmát érdemes felidézni; a klasszicista ízlés számára az antik szoboralakok a csupasz fehér márvány túlvilágias hatásával voltak vonzóak. A történeti valóság azonban az, hogy az antik kultuszszobrok színesek voltak. A közösség kidekorálta, öltöztette a lokális élet fontos szakrális résztvevőjének tekintett szobrot, ez a tény arról beszél, hogy a közösség otthonába tartozónak, szeretendőnek tartotta szobrát, melyet feldíszített, és amelynek ezáltal emberi méltóságot adott. Hasonlóképp láthatjuk a középkor felöltöztetett kultuszszobrai, illetve a gazdagon keretezett ikonjai esetében, ahol a festett felületnek csak apró részlete látható az aranyos, díszes burkolattól. Ezekben az esetekben valódi szentséget tartalmazó tárgyak részesülnek olyan emberi szeretet-gesztusokban, mint a feldíszítés vagy felöltöztetés, és végső soron ezt az érzelmes esztétizmust láthatjuk a népi vallásosság házi szentélyeiben is a csipke, a keretezett, díszített szentképek, szobrocskák képében. Albert Katalin sorozatának egy kiemelkedő szekvenciája éppen ezt a vallási szakralitást értelmezi a patinás, érzelmes lelkiség, népi giccs világában.
Ganczaugh Miklós: Gyülekező lelkek
Albert Passe-p Artjaival felöltözteti az alapanyagául szolgáló képeket, amelyek láthatóan jól érzik magukat új ruhájukban. Keretei művészi reflexiók, értelmezések, tükrözik a bensőséges, szeretetteljes közeledést tárgyukhoz. A Passe-p Artok széles skálán mozognak a zárdamunkák autentikus világától a paszpartuzott rajzokon keresztül a Csokoládé formák című kép konceptuális miliőéig. A gyanakvó kritikán túllépve a Passe-p Art otthonos aurája, a műnek való megágyazás gesztusa rádöbbent, hogy bizony lehet személyes közelségbe hozni, lehet szeretni a művet, és nem csupán transzcendens áhítattal szemlélni. Aztán ha terhessé válik a teoretizált kritikai szemlélődés, elég, ha csak átadja magát az ember a kiállítás érzéki önerejének, mert az olyan erős darabok, mint a Csók István rézkarcának Passe-p Art-ja vagy a Szentképek sorozat maradéktalanul igazolnak minden kérdést.
Ganczaugh Miklós: Férfi mártír
[1] A műfaji megnevezés a passe-partout kifejezésre utaló szójáték, amely Frank János művészettörténésztől származik.