Kedves szerktársak!

Jelentem: közösségre szeretnék lépni. 
Gondolkodtkísérlet következik.
Arra jutottam: van egy lépés, ami sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, valami alapvető, amit elfelejtettünk.
Ez a közösség nem csak a szerkesztők közt kéne, hogy éljen. Ez nem lehet azonos az alapító szándékainkkal.
A KuK nem hiszem, hogy zártkörű klub szeretne lenni, mely néha kinyilatkoztat. Sokkal inkább valami közvetlen, baráti, a kultúrában nemzett közösség.

Szép célja lehet a KuK-nak, hogy olyan legyen, mint egy baráti kávézó.
(Itt mindenki gondoljon kedvenc kávézójára, sóhajtson mélyet, és fogadja meg, hogy ma betér meglesni szempontjaink szerint.) Mi több, a KuK 2in1: A jó napilap, szellemi táplálék és virtuális tér, amit a reggeli kávéja, pirítósa mellé az olvasó, az író felkeres.
Ezt az érzést várja talán mindenki, aki a netes élethez szokott.
Mivel várjuk őket? Hogy lehetünk jó házigazdák?

Blogunk a konyha, a pult mögötti tér. Létrehozásának (többek közt) két kiemelkedő célját és lehetőségét látom:

1-Legyen jó hangulat, jó kommunikáció az itt dolgozók közt: ha a közösségi élet felpezsdül köztünk, szerkesztők és szerzők közt azáltal, hogy itt bármelyikünk pillanatok alatt olvasó és olvasható lehet, egységesülünk. A közös légkör kialakítása, ráhangolása a küldetésnyilatkozatunkra egy jó portál talán legfontosabb alapja lehet.

2-Ha belül pezseg az élet, egy kis "háztáji" érzést sikerül becsempésznünk a működésünkbe, jobban tudunk kifelé kommunikálni. Sok felmerülő problémánkat:

                                - a mindennapos visszatérést, pörgést, reakciók kiváltását
                                - a szerzők várakozását, türelmetlenségét
                                - az olvasó tudatos KuK-ossá válását, szerző-létre csábítását

segíthetnénk nagyon egyszerű, emberi módszerekkel.

Az otthonosság alapeleme, hogy - bár érzem a biztos hátteret - a döntések nem a fejem fölött zajlanak. Van beleszólásom, de legalábbis rálátásom arra, mi, miért, hogyan történik.
Ebben segíthetnénk jó házigazdák módjára mindannyian, biztsítva a megértést, az otthonosságot minden itt dolgozó és ide betérő vendég számára! (Úgy gondolom, kéne egy külön kommunikáló háziúr/háziasszony, főpincér is a későbbiekben.)

Aggódnak a szerzőink, mi fog történni egy cikkel, ha megírnák? Ha írtak, miért nem került még a címlapra? A címlapra kerül egyáltalán? Az olvasók nem tudják, mikor számíthatnak új írásokra, nem világos számukra, mit-hol keressenek.
Mindez tökéletesen érthető. (A vendégnek mindig igaza van.)

Mit tehetünk? Gondoljuk végig, hogyan javíthatjuk, építhetjük a párbeszédet olvasóink, íróink és a portál közt - a minőségi cikkek közzétételén túl!
Itt néhány ötletet közlök, aminek egy része kivitelezhető lehet most, egy része pedig szükségszerűen a jövőben:

                   I. -Hozzunk létre egy nyitófelületet, fogadóteret, ahol az aktuális terveink, beköszöntőink, akár programajánlóink s a gyakran feltett közérdekű kérdésekre válaszaink helyt kapnak! (A házigazda bejegyzései itt kapnák meg fő hangsúlyukat)


                    II. -Tegyünk közzé a címlapon egy szerkesztőségi bemutatót! Engedjünk bepillantást a színfalak mögé. Mutassuk meg, milyen úton, hány kézen fut keresztül egy cikk, s mindez miért kerül ennyi időnkbe.  (Analóg módon: ha tudják, hogy az étel frissensült, a kávé frissen pörkölt, szívesebben várnak, bátrabban rendelnek /írnak/ maguk is.)
                     

                    III. -Vonjuk be őket az "étlap" elkészítésébe: tegyünk lehetővé szavazással, könnyen kezelhető reagáló-felületekkel, chatfallal a jelenlétet, a visszajelzést (v.ö.: vendégkönyv)


                     IV. -Legyen arcunk! Rövid összefoglalók, bemutatók jelenhetnének meg a szerzőkről, szerkesztőkről, akár fényképpel, akár fénykép nélkül. A személyesség lehetne az adunk. (Jómagam a kedvenc -olasz családapa- pincérem miatt járok a kedvenc kávézómba. Második indokom a szép tér. Harmadik a jó hangulat és a finom kávé.)
                    

                     V. -Az egyes rovatokhoz és az egyes cikkekhez készítsünk ajánlót, beharangozót, ágyazzuk  kontextusba!


                    VI. -Csinosítsuk a kávézónkat!

Magam is próbálkoztam a blog felületének barátságosan kassákossá tételén, de talán ez a két fogalom nem fér meg együtt: a fekete-fehér-piros kombináció a határozott és letisztult formákkal elegáns, de nem otthonos. Egyáltalán nem vagyok elégedett. Ha valaki fel tudja ezt oldani, tegye meg, ha nem, választhatnánk esetleg más koncepciót! Ha itt beválik, akár átszivároghat a KUK főlapjára is.

A legfontosabbnak most azt tartanám, hogy fogalmazzunk meg együtt egy nyílt bemutató levelet szerzőink és olvasóink felé. Ez kerülne a legkevesebb energiánkba, s talán feleannyira csökkenthetné a panaszáradatot, amit a kései cikkadagolásainkért kapunk.

Alakítsuk a a KuK-ot úgy, hogy örömmel térjünk be bármikor!
Gondolatkísérlet vége. Számomra ez hiányzik leginkább a közösségünkből, s ezért szeretnék tenni. Például egy 2 órán át írt bejegyzéssel, ejnyeno, abba is hagyom.

 olvszerk., csendestárs