http://hvg.hu/kultura/20110207_ppp_szerzodes_magyar_universitas_program
...a korábbi begyjegyzésemben pont ilyen belátásra sikerült jutnom, hogy a hazánkban közintézményekbe elhelyezett/készített minimalista műtárgyakat érő bírálatokkal nagyjából a hetvenes évekig sikerül visszatekerni az időt...csak néhány nap telt el azóta, és a HVG tegnapi bejegyzésében Mélyi József kritikus/ művészettörténész ad hangot hasonló félelmeknek...
bárcsak vaklárma lenne ez az egész!!!
zsikla móni
2011.02.09. 13:28
Vissza a hetvenes évekbe???
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr813352576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kultúra & Kritika 2011.02.09. 13:28:00
Fontos téma.
S ahogy a filozófus ügy esetében, itt is érdemes nagyon finom distinkciókkal élni, mert elég bonyolult ügyek.
Nézzük például Mélyi nyilatkozatának elejét:
"A PPP-konstrukció felülvizsgálatával önmagában nincs baj, sőt, jónak tartom” - mondta a hvg.hu által megkeresett Mélyi József kritikus, kurátor, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége magyar tagozatának (AICA) elnöke."
Ugyanaz a helyzet e szempontból, mint a másik üögynél: egy kormánynak joga (sőt kötelessége is) az elfolyó kifizetések után nézni.
De tény: a hangulatkeltés, a bűnösnek kikiáltás módszere nemcsak igazságtalan lehet, hanem kontraproduktív, és ahogy ott tudomány- vagy filozófiaellenes, itt művészetellenes is lehet.
Hisz Szent István szobrokra ugyanúgy el lehet herdálni sok-sok pénzt, mint monokróm alkotásokra. Mint ahogy a (poszt)modern művészet sem önmagában garancia a jogszerűségre. És valószínű, hogy az sem helyes, hogy ha a balliberális kormányok egyértelműen a (poszt)modern, a konzervatív és nemzeti jobboldali kormányok feltétlenül a régmúlt művészetét támogatják ideológiai szándékkal. Sajnos, a művészet mindig is ezer szállal kötődött a politikához (ahoy a filozófia és a tudomány is), és a magát politikailag semlegesnek mondó művészetre éppúgy igaz lehet, mint az agitprop. alkotásokra.
HF
S ahogy a filozófus ügy esetében, itt is érdemes nagyon finom distinkciókkal élni, mert elég bonyolult ügyek.
Nézzük például Mélyi nyilatkozatának elejét:
"A PPP-konstrukció felülvizsgálatával önmagában nincs baj, sőt, jónak tartom” - mondta a hvg.hu által megkeresett Mélyi József kritikus, kurátor, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége magyar tagozatának (AICA) elnöke."
Ugyanaz a helyzet e szempontból, mint a másik üögynél: egy kormánynak joga (sőt kötelessége is) az elfolyó kifizetések után nézni.
De tény: a hangulatkeltés, a bűnösnek kikiáltás módszere nemcsak igazságtalan lehet, hanem kontraproduktív, és ahogy ott tudomány- vagy filozófiaellenes, itt művészetellenes is lehet.
Hisz Szent István szobrokra ugyanúgy el lehet herdálni sok-sok pénzt, mint monokróm alkotásokra. Mint ahogy a (poszt)modern művészet sem önmagában garancia a jogszerűségre. És valószínű, hogy az sem helyes, hogy ha a balliberális kormányok egyértelműen a (poszt)modern, a konzervatív és nemzeti jobboldali kormányok feltétlenül a régmúlt művészetét támogatják ideológiai szándékkal. Sajnos, a művészet mindig is ezer szállal kötődött a politikához (ahoy a filozófia és a tudomány is), és a magát politikailag semlegesnek mondó művészetre éppúgy igaz lehet, mint az agitprop. alkotásokra.
HF