HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (7) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Carl Andre (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (2) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) Esztétika Tanszék (4) esztétika tanszék (1) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (25) filozófus szakma (11) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (3) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) hörcher ferenc (1) Hörcher Ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) karlik anett (1) Karlik Anett (2) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Képes Erika (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (3) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (6) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) Kintli Bori (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) Kolozsvár (1) kolozsvár (2) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) Konferencia (1) konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Lámpást adott e az úr kezünkbe (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (2) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) minimalizmus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) miskolci nemzeti színház (1) MODEM (1) modernitás (1) modor bálint (1) Modor Bálint (3) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) Nyírő Miklós (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) Ország Lili (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) pannonhalma (1) Pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) PIM (1) pim (1) Pleskovics Viola (2) Pogrányi Lovas Miklós (1) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (2) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) Scorsese (1) scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (2) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) Zsurzsán Anita (1) egyetem (1) Címkefelhő

2013.10.08. 14:56 ikkes

ÚJ HANGSZER – ÚJ LEHETŐSÉGEK

Címkék: cajon tablá Kálmán Eszter Szalai Péter

Kálmán Eszter interjúja Szalai Péter tablá zenésszel

Szalai Péter korunk egyik legkiválóbb, észak-indiai klasszikus zenével foglalkozó európai születésű tablá zenésze, akinek mesterei közt említhetjük Pandit Ravi Shankart, Ustad Alla Rakhát vagy Zakír Hussaint. Most mégsem az indiai zenéről beszélgettünk vele, hanem egy új felfedezéséről, egy számára új hangszerről és annak lehetőségeiről. Miután kényelmesen elhelyezkedtem a sötétkék kanapéjukon – szemben a polcon a világ -és magyar irodalom számtalan kiemelkedő műve –, ő pedig belesüppedt kedvenc régi aranysárga foteljába, elkezdődött az interjú. Péter saját bevallása szerint nem szeret előtérben lenni, beszélni sem igazán szeret, de most alig bírtam egy-egy kérdést közbevetni , olyan hévvel magyarázott a cajonról.

82180_475900540_big.jpg

Harmincvalahány éve játszol indiai zenét a Calcutta Trió oszlopos tagjaként, ezen kívül az utóbbi évek folyamán egyre többször látunk felbukkanni különböző jazz és egyéb zenei formációkban, és érdekes módon nem az alaphangszereddel, a tablával, hanem egy fadobozon, az ún. cajonon ülve. Mi ez, és hogy jött ez az új hangszer az életedbe, illetve mit hozott magával?

A cajon (kiejtve:„kahun”) nagyon izgalmas hangszer. Körülbelül két éve kezdtem el nézegetni, próbálgatni zeneileg, kíváncsi lettem, hogy mi is ez és honnan ered? Erre is választ ad egy DVD, amit sikerült beszereznem, egy nagyon egyszerű hangszertörténeti film, amit erről a hangszerről csináltak. Ebből meg lehet tudni, képileg is illusztrálva, hogy ez eredetileg egy perui hangszer, amelyet az ottani tánczenében használtak, igaz, elég visszafogottan. Ezért is izgalmas az, hogy mivé vált az elmúlt három-négy évtizedben, mennyire kinőtte magát ez a zenei eszköz. Nagyon érdekes ez a film egyébként, mert kiemelkedően jó zenészek illusztrálják a különböző zenei műfajokban, hogy azóta mi is  lett ebből a hangszerből. (Az említett film előzetese megtalálható a Youtube-on: Los caminos del cajon / The way of the cajon címmel :  http://www.youtube.com/watch?v=ZQ_BSOlk8Uo )

A filmben különböző előadókat szólaltatnak meg a hangszerrel kapcsolatban, többek között - és csak ezért említettem a filmet is -, a vége felé egyszer csak mesterem, Ustad Zakír Hussain tablá művész is megszólal, amint épp egy cajonon ül, és nemcsak pár rövid mondatban mondja el, milyen fantasztikus lehetőségek vannak ebben a hangszerben és milyen izgalmas ez, hanem el is játszik rajta egy tablá kompozíciót, persze egy nagyon egyszerű kompozíciót. Amúgy ő nem játszik soha cajonon, de mégis ez azt mutatja, hogy erre is alkalmas ez a hangszer, hogy akár egy tradicionális indiai ütőhangszeres - amennyiben van erre affinitása -, is játszhat cajonon a saját műfajában is. 

Hogyan került be ez a régi/új hangszer a zenei köztudatba?

A cajon mint hangszer a perui tánczenében jött létre körülbelül 150 évvel ezelőtt. Az ottani kikötői munkások  banános ládákat kezdtek el püfölni. Ugyanakkor, amikor a venezuelai olajmunkások az üres olajoshordókat kezdték el szintén ebben az időszakban ütögetni. Ez utóbbiból lett aztán a kicsit szofisztikáltabb változatban az ismert steel drum, ahol kis szigeteket, szegecseket kalapálnak bele a hangszer fém anyagába, amelyeknek konkrét hangmagasságai vannak. Hasonlóképp változott a cajon is banános ládából hangszerré.

A cajonnál ami a második lépcsőfokot illeti, Paco de Lucia, a flamenco zene egyik prominens képviselője, a 70-es években gondolt egyet, és a cajont átemelte a flamencóba. Azért volt zseniális ez az ötlet, mert  a mi generációnk hallott nagyon jó felvételeket a ’80-as ’90-es években nemcsak Pacótól, hanem akár Tomatitótól, aki gitáros volt, vagy Vincento Amigótól vagy bármilyen táncos, énekes flamenco zenét, amiben már jelen volt a cajon a taps mellett mint ritmuskíséret. És annyira organikusan, annyira magától értetődően volt ott, amiből mindenki  arra következtetett, hogy ez már időtlen idők óta így van. Ezt nevezhetjük a második fázisnak a hangszer történetében.

A harmadik szint pedig az - a film is ezzel záródik -, ami a jelenkor történéseit illusztrálja. Mégpedig, azt követően, hogy elnyerte a helyét a cajon a flamenco zenén belül, körülbelül 10-15 éve egy újabb hullám vette kezdetét, és elkezdték más ütőhangszeresek, dobosok is használni a legkülönbözőbb műfajokban, a jazztől kezdve a kemény rockzenén át a metálig, sőt a popzenében is. Ami azt bizonyítja, hogy ez a hangszer hihetetlenül sokoldalú a maga egyszerűsége ellenére.

Én is megdöbbenve vettem észre a múltkor, hogy egy templomi zenekarban használják ezt a hangszert ütős hangszerként. Neked mi tetszik benne igazából, miben ad mást mint a tablá?

Ahhoz, hogy igazán ki tudjam használni a hangszer adta lehetőségeket, nagy segítségemre volt az egyik német hangszergyártó cég innovációja, amely felgyorsította a hangszer fejlődési folyamatát. Mégpedig arról van szó, hogy ez a cég – én azt gondolom, hogy a zenészek intenciói alapján –, egy olyan szerkezetet (tkp. csengősort) hozott létre, amely a cajon oldalsó falához applikálva megnöveli az ütőfelületet és létrehoz egy újabb hangszínt. Az ütőfelület ki van terjesztve a cajonon túlra az egyik oldalon, és ezért az egyik kéz a cajon fa testétől néhány centivel eltávolodva egy újabb ütőfelületen tud hasonló módon játszani, ahogy például a tablán is két ütőfelületen játszik egyszerre a zenész. Mert ami a bővített ütőfelületen megszólal, az egy másnemű anyag: rézcsengők csilingelnek rajta. Persze ezek csillapítva is lehetnek, meg hosszan lecsengők is lehetnek, a lényeg az, hogy a cajon már eleve meglevő komplexitása (mint például a lábdob mint basszus analógia, vagy a pergő, amit a pop vagy rockzenében használnak) tovább növekszik ezzel a kiegészítéssel. Vagyis az egyik kéz egy karakterisztikusan nagyon különböző hangszínt, tónust tud elérni, mint a másik a hangszer fadobozán.

Nos, ez a fajta komplexitás már kellően izgalmassá vált ahhoz, hogy elkezdjek ezzel egy picit mélyebben foglalkozni az előzőekhez képest, az evidenciákon túl. És aztán ez az egész beszippantott rendesen. Én muzsikus vagyok 32-33 éve, a legkülönbözőbb műfajokban „űzöm az ipart”, még akkor is, ha azt vallom: az én zenei anyanyelvem az indiai klasszikus zene. Nincs mese, ezt nem lehet elfelejteni, ezt sajátítottam el. Ámde van egy olyan játékos vénám is, amely nem hagy nyugodni, és erre egy kiváló eszköz a cajon. Szerencsére vannak társaim, kollégáim, zenekaraim, akikkel ezen vágyaimat, ötleteimet maximálisan meg tudom valósítani és ez nagyon-nagyon jó és inspiráló dolog.

Ez a folyamat mennyiben köthető a zenei nyitásodhoz?

Amiről beszélek, azok nyilván kölcsönhatások, tehát oda-vissza hatnak. Ezek a zenei hatások, visszaigazolások azt jelentik, hogy keressük mi az, ami akusztikai, illetve gondolati értelemben is működik. Tehát ez egy játék. Nem szeretem „túllihegni” a dolgokat, a cajont is megpróbálom a játékosság szintjén megtartani, próbálok létrehozni valami olyasmit, aminek van létjogosultsága. Azt gondolom, nem véletlen – és ezért kezdtem azzal a filmmel is az interjút -, hogy tulajdonképpen most zajlik egy folyamat, és ez ennek a folyamatnak ez egy kicsi, de roppant érdekes szegmense számomra.

Van, aki mást csinál ezzel és más irányba megy el: Dés András - akivel sokat muzsikálunk együtt - szintén beépítette a szettjébe a cajont. Azon ül, a már említett funkciót az egyik kezével működteti és a másikkal akár verővel cintányérozik. Ő például egy jazz ütős, akinek sikerült a cajont organikusan beépíteni a hangszerei közé.

Tehát ez is egy lehetséges út, és el tudok képzelni még további utakat is. Nekem is vannak még ötleteim, ami a hangszer fejlődésével/fejlesztésével függnek össze és nagyon remélem, hogy működnek majd. Nem mondom el, mert most még titok; mostanában kezdek csak ezzel foglalkozni a gyakorlatban. Szerintem nagyon jelentős lesz, ha megvalósul. Csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy ez az egész útja a hangszer fejlődésének, egy éppen most zajló folyamat, amitől éppenséggel nagyon is figyelemfelkeltő lesz az egész. Hiszen az eszköz adta lehetőségek a zenészeket is inspirálják.

Akkor valójában azt is mondhatjuk, hogy inkább az eszköz hat a zenészre?

Erre mondok egy időben távolabbi példát, ami ilyen értelemben revelatívvá vált a zenei színtéren. A 60-as évek végén, 70-es évek elején, Miles Davies a mainstream/ortodox jazztől eltávolodva elkezdte az elektronikát használni. A jazzben ez egy korábban elképzelhetetlen dolog volt, és ez elképesztő hatással volt a kortársaira, a fiatal zenészekre, az egész akkori zenész generációra. Herbie Hancock, Chick Corea, John McLaughlin, ők mind ott sertepertéltek a közelében. És aztán elindultak a maguk útján. Így lett a másik ilyen döbbenetes, a szakmát sokként érő hatású formáció John McLaughlinnak a Mahavishnu Orchestrája, ami a 70-es években valami egészen elképesztő volt akusztikailag is. Tehát az eszközök adta lehetőségeken túl is lenyűgöző élményt nyújtott. És a jelenben  is valami ilyesmiről van szó. Még ha nem is annyira hatásosak ezek az apró történések, de nagyon fontosak, mert a zenei lehetőségeket is kijelölik, utat mutatnak a zenészeknek. Tehát ez az egész jazz (amit ma annak nevezünk), ez a frissesség, ez a nyitottság, ez az, ami rettentően fontos, hogy megvan és erre a területre is kiterjed.

Hogyan látod a továbbiakat? Mit vársz ettől az elkövetkezendőkben, vannak-e jövőbeni terveid is ezzel a hangszerrel és az általa megjelenő lehetőségekkel?

Igen, felmerült egy konkrét felkérés során, hogy mi a legfontosabb az indiai klasszikus zenében: a kotta hiánya. És az a legfontosabb a tanítás során, hogy akkor mi marad és hogy lehet egy akkumulált, felgyülemlett, sok száz generáció által megőrzött tudást tovább örökíteni? Erre van az indiai metódus, az ún. verbalitás, az orális tradíció, ami egy nagyon egyszerű, ámde zseniális találmány. Mindaz, amit játszunk a tanulás folyamán – teljesen mindegy, hogy milyen hangszeren –, verbalizálható, memorizálható. Ez egy nagyon erős technika, amely fárasztó ugyan, de elsajátítható és csak így működik.

Ennek a segítségével arra jöttem rá, hogy mindaz, amit a cajonnal csinálok, az valójában tablá! Mert én csak úgy tudok muzsikálni, ahogy tanultam. Ami azt jelenti, hogy mindaz, amin játszom, amit ütögetek – teljesen mindegy, hogy az egy biedermeier kisasztal vagy tablá vagy cajon vagy akármicsoda –, azon az „ütögetést” én verbalizálom. Vagyis gondolatilag mindaz, amit játszom, megszületik szótagok formájában a fejemben. Azok nem ilyen, csúnyán fogalmazva:   „ösztönszerűen kibuggyantott, időben valamilyen módon strukturált zajhalmazok”. Én egy cajonon, egy perui fadobozon is tablázom ilyen értelemben, még ha nem is lehet rögtön felismerni.

Ezért ezen konkrét felkérés alapján arra gondoltam, hogy az nem is lenne  butaság, ha ezt a több ezer éve működő metódusrendszert alkalmaznánk gyerekek esetében is a tanulás folyamatában. Tudniillik sokat jártam olyan iskolákban, ahol arra kértek fel, hogy alapszinten meséljek az indiai klasszikus zenéről, ezen belül a hangszeremről, és én mindig arra törekedtem (habár erre az a szűk 1-1,5 óra sosem volt elég), hogy teljes, átfogó képet nyújtsak főleg a nyolc-tízéves gyerekeknek, vagy akár még kisebbeknek is, erről az egész zenei rendszerről. Itt az derült ki, hogy ez a fajta verbális rendszer, amin az egész alapul, bizony egy negyedórás-húsz perces játék során számukra is könnyen elsajátítható. Ez olyanfajta örömöt és felismerést, a zenélés örömét nyújtja nekik, amit soha nem tapasztaltak meg korábban. Elbűvölő élmény volt nekem is, nemcsak nekik.

A cajon azért is egy izgalmas eszköz, mert ilyen értelemben a játéktechnikája alapszinten nagyon egyszerű. Alapjában igenis könnyen és gyorsan elsajátítható, vagyis egy gyors visszacsatolásról beszélhetünk, szemben mondjuk egy cselló vagy hegedűjátékkal, ahol kifejezetten gyötrelmes az első néhány év (vonókezelés, a hangszer tartása).

Az, hogy zenei hangokkal rögtön szembesüljön az, aki megszólaltatja a hangszert, nagyon fontos. Itt ez  rögtön működik, ezt már többször tapasztaltam. A gyerekeket ez izgalomba hozza emocionálisan,  akusztikailag pedig számukra soha nem hallott hangokról beszélhetünk. Ugyanazt mondom nekik, amit a tablán játszok és mondok, és a gyerekek gyönyörűen el tudják játszani cajonon. És rögtön értik, hogy miről van szó. Nem nekem kell leírni nekik egy füzetbe, az ötvonalas lejegyzési metódus szerint, hogy most bal-jobb-bal, bal- jobb, jobb-jobb stb. Mert nem így zajlik a tanulás.

Hanem azt mondom, ami a zeneiségét adja, az ütések neveit a tablán: „GHE TA KE GHE TA KE GHI NA” - és akkor a gyermek is tudja a cajonon, hogy hol vannak ezek az ütőfelületek, hol kell ezeket az ütéseket megszólaltatni. Így már nagyon egyszerű az egész. Végtelenül egyszerű. Rögtön átlátható. Egy gyerek számára az a fontos, hogy nincs túlbonyolítva és megvan a zeneisége, rögtön hallja és eljátssza. Megmutatom és ő is pár perc alatt meg tudja tanulni. Azt persze, hogy hogyan formálja meg, hogyan játssza, hogyan helyezi tálába, időciklusba, ez már a zenélés része, ez már egy másik szint.

Úgyhogy visszatérve a kiinduláshoz: a cajon mindenképpen egy zseniális hangszer sok szempontból. A  jövőt tekintve többek közt ez is egy jelentős felismerés és ez is a cajonnak egy újabb erényét és alkalmasságát bizonyítja, amiért érdemes vele külön foglalkozni.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr125556967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.