HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (7) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Carl Andre (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (2) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) esztétika tanszék (1) Esztétika Tanszék (4) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (25) filozófus szakma (11) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (3) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) hörcher ferenc (1) Hörcher Ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) Karlik Anett (2) karlik anett (1) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Képes Erika (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (3) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (6) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) Kintli Bori (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) Kolozsvár (1) kolozsvár (2) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) Konferencia (1) konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Lámpást adott e az úr kezünkbe (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (2) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) minimalizmus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) miskolci nemzeti színház (1) MODEM (1) modernitás (1) modor bálint (1) Modor Bálint (3) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) Nyírő Miklós (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) Ország Lili (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) pannonhalma (1) Pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) PIM (1) pim (1) Pleskovics Viola (2) Pogrányi Lovas Miklós (1) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (2) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) Scorsese (1) scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (2) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) Zsurzsán Anita (1) egyetem (1) Címkefelhő

2014.11.16. 13:27 ikkes

Nem több, mint komédia

Címkék: Magyar Állami Operaház Mozart Hörcher Ferenc Così fan tutte

Mozart: Così fan tutte (Magyar Állami Operaház)

Ha van rendezői opera, az Operaházban bemutatott Così fan tutte az. Nem csak azért, mert nincs benne (legalábbis az általam látott szereposztásban) kimagasló énekesi teljesítmény. S nem csak azért, mert a zenekar és karmestere, Halász Péter, sem hoz többet egy megbízható, szakmailag igényes átlagnál. Hanem azért, mert a rendező, Jiří Menzel képes újraalkotni az operaszínpadon egy igazi zenés komédiát (tehát nem dramma giocosót, amely a hivatalos műfaja, hanem commedia in musicát). Ami ráadásul nem Mozart ellenében születik meg – mint annyi mai Mozart-előadásnál láthatjuk –, hanem kicsit régimódian, de nagyon is Mozart szellemében.
cosifan01.jpg

Fodor Géza szerint a hűtlen nővérek története, a szüzsé – „közismerten frivol, sőt cinikus, amorális”. A zeneművet szerinte úgy szokta mentegetni a szakirodalom, hogy e szüzsével szemben láttatja Mozart saját üzenetét, mely – ahogy Szabolcsi Bencét idézi – „széttöri és a mélybe ejti az egész frivolnak szánt komédiát, hogy feloldja a libretto rozoga vázát egy hatalmas himnusz eszményi ragyogásában”. Maga Fodor azonban nem a frivol szöveg és az eszményi zene kettősét állítja, a korabeli dicsérő kifejezést alkalmazza, mely szerint a darab charmante, s azt úgy fordítja magyarra, úgy, hogy szép: „A Così fan tuttezenéje mindvégig töretlenül és hangsúlyozottan szép.”

Úgy tűnik, az itthon elsősorban a cseh újhullám filmrendezőjeként ismert Jiří Menzel nagyjából Fodorhoz hasonlóan gondolkodik a darabról. Bár egy nyilatkozatában bevallotta, hogy nem ez a kedvenc Mozart-műve, Menzel beletette magát az előadásba, s gondolkodásmódja meghatározza azt. Ami nem jelenti, hogy tökéletes előadás született volna. Legfeljebb annyit jelent, hogy a néző hiteles, élő előadást kap, amely képes Mozart zenei gondolkodását érzékletesen megjeleníteni.

De lássuk, miben áll Menzel „trükkje”! Mivel nem vagyok zenész, kiindulópontom nem zenei. Hanem a színpadkép, a fiatal, korábban Alföldi Róberttel is dolgozó Zöldy Z. Gergely munkája. Egy egyszerű, de nyaktörő, lépcsős teret hoz létre – nem irigylem az énekeseket, nagyon kell figyelniük, el ne essenek, felfelé vagy lefelé egyensúlyozva (éneklés közben, ugyebár!). A négy szintű lépcsős teret szimmetrikus, stilizált színpadi függöny keretezi két oldalról. Látszólag unalmas, statikus tér. Ám százféle asszociációra ad lehetőséget.

cosifan02.jpg

Először is felidézi a bábszínház világát, amit ugye a Così kapcsán sokszor emlegetnek. Hisz a két szerelmespár helycserés szereplőit az idősebb páros, a sokat tapasztalt férfi, Don Alfonso (Menzel bevallotta, ő a kedvenc szereplője a darabban) és Despina, az érett nő úgy tartja kézben, mint bábos a bábot. Ráadásul énekesi kvalitásaik is predesztinálják őket e szerepre: Kálmán Péter és Sáfár Orsolya énekhangjukkal is képesek olyan biztonsággal vezetni a fiatalokat, ahogy a bábos vezeti figuráját. A térsíkokat szabályosan egymás mögé helyező színpad ily módon több szempontból is felidézi a bábszínház stilizált színpadképét. S ezt csak erősíti az, ahogy Menzel kicsit sután mozgatja a bohókás figuráit ebben az emeletekre szabdalt térben.

A bábszínházi hatást tovább fokozzák a kosztümök, melyek Zimula Sylvia Hanákovát, a jelmeztervezőt dicsérik, s melyek a gazdagon felöltöztetett marionett-figurákra emlékeztetnek. De valami másra is, ami viszont már egy következő értelmezési szinthez vezet bennünket. A jelmezek ugyanis nem annyira a 18. század végének Bécsére emlékeztetnek, hanem megidézik a francia Watteau-nak a század első két évtizedéből származó festményeit, társas életet bemutató kompozícióit, a női szépséget finom kézzel érzékeltető vázlatait, s a bohóc szomorúságát megjelenítő tematikáját. Erre a hatásra játszik rá a színpadi fény, a maga pasztelles, finom bézstől a türkizig hajló színpalettájával. Csakhogy Menzelnél Mozart Watteau-ra hangolt alakjai nem szomorúak, alig-alig érinti meg őket a nosztalgia, legfeljebb bájosak, és persze a hűtlenség kísértéseinek kitettek. De nem a nagy szenvedélyek, hanem a ki nem mondott (ezért erotikus) vonzások és választások határozzák meg e világot, melyben a látszat és a valóság furcsa szerepcseréket eredményez, sokszor öntudatlanul is.

Kovács Katalin a következőképp jellemzi Watteau festészetét: „Amikor Caylus Watteau képalakjainak szenvtelen arcát és mesterkélt testtartását bírálja, figyelmen kívül hagyja, hogy a jelenetek szereplői voltaképpen színészek: természetellenes pózaik annak a „gáláns ünnepség” című komédiának képezik a részét, amelyet eljátszanak. A színdarabok szereplőihez hasonlóan Watteau alakjai is közszemlére teszik álarcaikat, és arra figyelmeztetik a nézőt, hogy ne élje bele magát a jelenetbe, mert nem csupán acommedia dell’arte jelmezeit felidéző ruháik, hanem arcuk és egész lényük is csupán álarc és jelmez.” Nem csoda, hogy e titokzatos festészetet épp a zene nyelvével jellemzik a rokokó szerelmesei, a Goncourt fivérek: „ki tudná megmondani, miféle lassú és fojtott dallam suttog a nevető szavak mögött”. Menzelnél Mozart alakjai Watteau pasztellszíneiben jelennek meg, álcázzák magukat – a festőtől kölcsönzik bájukat, de Menzel színpadán Mozart zenéjének légies könnyedsége árad el rajtuk, a derű felülírja a fájdalmas vétkek emlékét.

cosifan03.jpg

Bábszínházi és festői színpadi hatások, zenébe oltva. Ez a Così fan tutte az Operaház színpadán. Ám végső soron Menzel trükkje az, hogy engedi érvényesülni a zenét, szabadságszerető rendezői akarata az, hogy ne a rendezői önkény határozza meg a színpadot. És ezzel eljutunk a színpadkép harmadik értelmezési lehetőségéhez. Eszerint a négy színpadi szint valójában a kotta öt sorát idézi, a színpadi függönysor a színpadszélen violinkulcs, s a tér maga a kotta, melyen a figurák úgy mozognak, ahogy a zene hangjegyei: mozgásukkal dallamot rajzolnak, összekapaszkodásaikkal harmóniákat (vagy bátran diszharmóniákat) tesznek láthatóvá, s egymáshoz mért (relatív), s a tér egészéhez képest beálló (tehát abszolút) helyzetváltozásaik dinamikája zenei ritmusokat idéz.

A színészek ebben a térben már nem pusztán bábok, és nem is pusztán egy erotikától áthatott festői idill színpadának szereplői. Itt ők a zene legfontosabb megnyilvánulásait, a hangokat testesítik meg. Hat szereplő – hat hang. Ahogy együttes történetük fordulatai kibomlanak a színpadon, nem túlkombinált, mégis Mozarthoz hű, éterien tiszta zeneszámok hangjai válnak vizuálisan is megtapasztalhatóvá, dinamikus váltakozásban, mégis egységes „hangulatot” teremtve.

Essék végül szó a drámai fordulatokról. Elsősorban a két felvonás közti különbségről, s persze a komédiát komédiává avató, nehezen értelmezhető (amorális? szeszélyes mozarti kegyelemből fakadó?) befejezésről. Az első felvonásban kibontakozik a kihívás: hogy el tudják-e csábítani a két lánytestvért szeretőik – álruhában, s keresztben próbálkozva. Az üzenet kiábrándító (ha valaki hisz a hűséges szerelemben), s Menzel előadásán nincs kétségünk, hogy a kiábrándulás be is fog következni. Ám a második felvonás e cinikusnak is nevezhető felvezetésre rácáfol – az igazi szerelmesek, Fiordiligi és Ferrando csakugyan mély és igaz érzelmekről árulkodnak, ha valahol, az ő áriáikban a zene himnikus magasságokba emelkedik. A Fiordiligit ebben a szereposztásban alakító Kolonits Klára csakugyan kimagaslik a fiatalok közül, s hangja is segíti őt az átélt és átélhető érzelmi viharokat hozó szerepformálásban.

A két felvonás különbsége az, hogy az elbűvölően bűnös rokokó báj átadná helyét a proto-romantikus (vagy csak szentimentális?) szenvedélyesség kultuszának. Mintha a klasszicizáló díszlet is átértelmeződne, s a színház a színházban elidegenült képzete átadná helyét a szerelem ligete, sőt labirintusa természetes és organikus helyszínének. A függönyökből az erdő fái válnak, ezek között bujkálhatnak a titkos szeretők. A bájos érzéki játék helyét átveszi a fájdalmas és szenvedélyes szerelem, a színpadiasságot valódi érzelmek váltják.

cosifan04.jpg

Ám hamar kiderül, ezek az érzelmek mélybe taszítanák szereplőinket, mint a Don Giovanni hősét. A libretto itt érthetetlen következetlenséggel, egyetlen mozdulattal elkergeti a viharfelhőket a történet szereplőinek feje fölül, s a komédia szabályai szerint következik a nagy egymásra találás, s természetesen az esküvő is. Fátylat borítunk a múltra, fátylat a hűtlenség kétségbevonhatatlan jeleire, s a párcserét visszacsere követi, visszaállítva a világ eredeti rendjét. Elmarad a katarzis, s ennek megfelelően elmarad a megtisztulás is.

De elmarad-e valóban? Vagy képes arra is Mozart zenéje, hogy rávegye a nézőt, erkölcsi skrupulusain tegye túl magát újból, s örvendjen annak, hogy a fiatalok ismét egymásra találnak? Úgy gondolom, ez a helyzet: Mozart a műfaji hagyományokra igen bátran hagyatkozva az összegubancolódott szerelmi szálak gordiuszi csomóját egyetlen zenei megoldással elvágja. Zenei géniuszát, mint Fodor Géza írja, az éles konfliktusok létrejötte, majd feloldása nem akadályozza abban, hogy végig egyetlen zenei nyelvet használjon. Ily módon a dramaturgiailag magyarázhatatlan zeneileg magyarázható marad: a zenés komédia keretei közül nem szakad ki egyetlen jelenet erejéig sem a móka, még a szerelmi áriákban sem, s a nászi jelenetet ugyanaz a varázslatos zeneiség jellemzi, mint ami a kétségbeesett szerelmesek tusakodását kísérte. A néző pedig (legalábbis legtöbbje) boldogan belenyugszik e művészi megoldásba: bár tudja, hogy a hűtlenné vált szerelem nem olyan egyszerűen hozható helyre, mint ahogy ez Mozart hőseivel történik, de azok, akik a színpadtól épp ezt a csodát várják el, örömmel nyugtázhatják, hogy a mozarti varázslat működik: a zene feloldoz.

 

W. A. Mozart: Così fan tutte
Magyar Állami Operaház

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart
Szövegíró: Lorenzo da Ponte
Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Rendező: Jiří Menzel
Koreográfus: Nádasdy András
Díszlettervező Zöldy Z. Gergely
Jelmeztervező: Zimula Sylvia Hanáková
Karigazgató: Strausz Kálmán
Karmester: Vashegyi György

A november 14-i előadás szereposztása:

Fiordiligi: Kolonits Klára
Dorabella: Kálnay Zsófia
Ferrando: Tarjányi Tamás
Guglielmo: Nagy Zoltán
Despina: Sáfár Orsolya
Don Alfonso: Kálmán Péter

 

Szerző: Hörcher Ferenc 

Fotók: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr276905549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.