Kultúra és Kritika

Töredékek Rómából

„Im magam idehoztam, / Védj és borits be mostan, / Te szép, te bölcs, örök.”

(Ady Endre)

Pontosan egy hónappal huszonnegyedik életévem betöltése előtt ajándékba kaptam négy hetet Rómában. Busszal, közel huszonnégy órát utaztam, hogy háztól házig érjek. Oda-vissza negyvennyolcat. Győrből Brnóba. Brnóból Rómába. Rómából Brnóba. Brnóból Győrbe. Hogy az odaút és a visszaút között mi történt velem, azt csak fragmentumokban, homályos kifejezésekkel tudom leírni. Nincs elég szavam. „És mint zarándok néz szét meghatottan / fogadalmának templomában, arra / gondolva, hogy’ mondja el, ami ott van” – miként Dante írja a Paradicsom harmincegyedik énekében. Hogy is mondhatnám el, ami ott van? Ha nem is sikerül, legalább megpróbálom.

Sváb Zsófia Lindsey Stirling Shatter Me című albumáról

Hegedű és elektronikus zene, megfűszerezve dinamikus táncmozdulatokkal. Ez a meglepő kombináció a fiatal amerikai előadó népszerűségének titka. Lindsey Stirling először a Youtube-on keltett feltűnést Crystallize című videoklipjével, amelyben merőben újszerű produkciójának egy jégbarlang szolgáltatta a díszletet. (Korábban az America's Got Talent című tehetségkutató műsorban indult, de ott még nem aratott osztatlan sikert.)

Vajon elképzelhető, hogy létezik egy világnézetileg semleges és mindenki által elfogadott lelkiismereti és erkölcsi mérce? Egyáltalán: az erkölcs tanítható vagy az egyéni példamutatás a legfontosabb? Az erkölcs koronként változik vagy létezik egy örök erkölcsi mérce? Ezekre a kérdésekre kapunk választ közvetve Eric OsbornErkölcsi minták az ókeresztény gondolkodásban című könyvében. Bár a könyv nyelvezete sokszor nehézkes és tele van tűzdelve az egyházatyák műveiből vett idézetekkel, rendkívül informatív és tekintélyes tudásanyagot ad át. A komplikációk leküzdése után igazán értékes gondolatokhoz jutunk, és láthatjuk, hogy az ókeresztény kor erkölcsi perspektívái még ma is érvényesnek tekinthetők, amiért érdemes kezünkbe venni ezt a könyvet.

 Sipos Tamás Simon Márton Polaroidok című kötetéről

„A haiki (sic!) egy mozgó másodperc. Megérzékelteti a dolgok előbbi állapotát, s azt, ami majd utána következik. Az a fontos, hogy a dolgok legvelejét érintsük. Ez voltaképp csak hatodik érzékünkkel lehetséges, holmi szellemi szimattal.” [1]

                                                                                                                                               (Kosztolányi Dezső)

Egy barátomtól kaptam a Polaroidokat. Neki nem kellett. Nem olvas kortárs költészetet. „A sarokba hajította”, mint ahogy másokkal is előfordulhatott ez. Engem pedig foglalkoztatott, hogy miért olyan ez a könyv, amilyen, és hogy miért nem versek vannak benne, ha ez egy verseskötet. De nagyon érdekesnek tartottam a kötet körüli hype-ot is. Így különböző, fiktív olvasóknak írt használati utasításokban szeretném bemutatni Simon Márton ⁴⁶⁷magánygyűjteményének értelmezéseit és az általam felfedezett értékeit.

A Luna szabadtéri színpad a svájci Saint-Prex-ben

Abszurd, de fenséges. Egy szabadtéri színpad, amely önmagát brandként definiálja, magához vonzva a közönséget, még ha mindössze pár napig is mutatkozhat teljes valójában. Saint-Prex félszigete ennek tudatában döntött úgy, hogy minden nyár végén saját Holdja tündököl vedutája felett.

Burkus Boglárka beszámolója a Bihari Képeskönyv 2014 című eseményről

2014. június 7-én, a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában a Bihari Táncegyüttes és Művészeti Iskola a fenti címen mutatta be évadzáró műsorát. A legkisebbektől a felnőttekig minden korosztály megcsillogtatta tudását. Ezen a napon két alkalommal (11.00 és 15.00 órai kezdettel) adták elő a teljes repertoárt.

Kovács Alex kiállításmegnyitó beszéde

Üdvözlöm a jelenlévőket!

Engem ért a megtiszteltetés, hogy megnyithatom SZABÓ DORKA Ezüstmetszés című fotókiállítását.

Dorkával a megismerkedésünk napján egy estébe nyúló délutánt beszélgettünk végig a fotólaborban. Aznap egy nagyítás sem sikerült neki. Nagy érdeklődéssel lebzseltem körülötte, és figyeltem a dolog praktikáját. Kérdések garmadáját tettem fel neki, mind a munkaterv, mind a technika vonatkozásában. Dorka viszont akkor még szenvedélyesen elzárkózott attól, hogy holmi teoretikus keretek között fogalmazza meg a terveit. Szó mi szó, sokkal inkább megismertem őt magát a válaszai, koncentrált jelenléte, mozdulatai által és a munkájával való fizikai viszonyából, mint a sorozat koncepcióját a fogalmak tükrében.

Artpool-archívum (1970–2014?)

A több mint negyven éve működő Artpool-archívum kortárs művészeti adat- és médiatára sokak számára láthatatlanul folytatja munkáját az egyre szűkülő lokális lehetőségek, illetve az időről időre megcsappanó állami támogatások ellenére – idén azonban holtpontra jutott Klaniczay Júlia és Galántai György maroknyi csapata. „Nem titkolhatjuk tovább, hogy bár az első jéghegyet 2005-ben még túléltük (Segélykoncert Fesztivál), azóta folyamatosan a magyar tengeren süllyedő Titanic zenekarának érezzük magunkat. Még játszik a zenekar, de már térdig a vízben állunk” – áll az archívum honlapján megjelent közleményben, s a segélykiáltás remélhetőleg jó messzire elhallatszik a fedélzetről, azok fülébe is eljutva, akik az újabb, ezúttal végzetesnek tűnő jéghegy felé sodorták az Artpool hajóját.

Peresztegi Miklós

A Iustitia modellt áll című kötetről

Sokan úgy gondolnak a jogra, mint valami száraz, ember alkotta viszonyokat egyértelműen szabályozó rendszerre. Emiatt nem is tartják fontosnak vagy akár lehetségesnek a jog vizsgálatát olyan aspektusokból, amelyek elütnek e feltételezett természetétől. Ezzel a kérdéssel a Iustitia modellt áll című kötet is szembenéz, mikor az előszóban H. Szilágyi István azt taglalja, hogy ezúttal a jog „a kultúra legtágabban felfogott részeként jelenik meg”, amely „ezer szállal kapcsolódik annak mindenféle részéhez, így kiváltképpen az irodalomhoz.” (7. o.) A szerkesztők azt a közös mozzanatot vélik felfedezni az eltérő szempontokon nyugvó tanulmányokban, hogy a jogot egyik szerző sem lelketlen gépezetként látja. Épp ellenkezőleg, H. Szilágyi István szerint a fejezetek íróinak jogszemléletében van egy közös gondolat. A jog természetes tárgyának az igazságosságot és az etikát, természetes módszerének pedig a művészetet tekintik. (7. o.) A kötet két szerkezeti egységből áll. Az elsőben olyan tanulmányok olvashatóak, amelyek a jog és a magyar irodalom összefüggéseivel foglalkoznak. A másodikban pedig olyan írások szerepelnek, amelyek a jog és a világirodalom közötti kapcsolatot elemzik.

Karen Mack – Jennifer Kaufmann: Freud szeretője

A Freud szeretője találó cím: egyszerre utal a történet cselekményére, ugyanakkor Freud életére is. A cím és a könyv is betekintést enged az elsősorban szexualitással foglalkozó pszichoanalitikus szexuális-szerelmi életébe. A regény cselekménye egy évet ölel fel – roppant kalandos egy évet. Amikor Minna, az ismert pszichoanalitikus, Sigmund Freud sógornője megérkezik Freudék bécsi otthonába, még nem is sejti, mi mindenben lesz része. A románc azzal indul, hogy Minna meglátogatja Freud egyik előadását: „abban a pillanatban furcsa lüktetést érzett a gyomrában, amire nem tudott magyarázatot.” (47.) Az előadás után kezdődik csak el igazán a történet: a férj és családapa, és a fiatal nő éjszakába nyúlóan beszélgetnek. Aztán eljut a regény a csúcspontjára: Minna és Freud egymáséi lesznek. Minna őrlődik: mit követett el? „Abban a pillanatban, hogy beengedte a férfit az ajtón, elveszett, tomboló vágyában eldobta ártatlanságát és levetkőzte gátlásait. […] Főbe kellene lőnie magát, leugrani egy hídról, bélyegezzék, korbácsolják, kövezzék meg.” (177.) A titkos és tiltott szerelem mindenesetre folytatódik: egy svájci üdülőhelyen ráadásul Minna és Freud mint házaspár jelentkeznek be.