HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (7) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Carl Andre (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (2) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) esztétika tanszék (1) Esztétika Tanszék (4) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (25) filozófus szakma (11) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (3) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) Hörcher Ferenc (1) hörcher ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) Karlik Anett (2) karlik anett (1) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Képes Erika (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (3) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (6) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) Kintli Bori (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) kolozsvár (2) Kolozsvár (1) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) konferencia (1) Konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Lámpást adott e az úr kezünkbe (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (2) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) minimalizmus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) miskolci nemzeti színház (1) MODEM (1) modernitás (1) Modor Bálint (3) modor bálint (1) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) Nyírő Miklós (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) Ország Lili (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) Pannonhalma (1) pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) pim (1) PIM (1) Pleskovics Viola (2) Pogrányi Lovas Miklós (1) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (2) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) scorsese (1) Scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (2) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) Zsurzsán Anita (1) egyetem (1) Címkefelhő

2012.01.29. 18:53 SZATOM

A paradoxon akarása

Címkék: boris groys kommunista utóirat

TURI MÁRTON

Boris Groys: Kommunista utóiratáról

 

 

 

 

 

 

„A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg! Az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.” – mondja Virág elvtárs Bacsó Péter 1969-ben rendezett kultuszfilmjének, a Tanúnak egy gyakran idézett jelenetében. A szállóigévé vált mondat remekül érzékelteti, hogy a kommunizmus eszméje a formális logika felől vizsgálva joggal tűnhet zavarba ejtő ellentmondásokkal terheltnek. Érdemes azonban feltennünk a kérdést, hogy napjainkban pontosan milyen ismeretekkel is rendelkezünk ezeknek a paradoxonoknak a voltaképpeni szerepéről. Ezek az ellentmondások ugyanis a XX. századi magyar történelem és kultúra jelentős részére befolyással voltak, de közvetve még jelenleg is éreztetik hatásukat. A kommunizmus-szocializmus jegyében eltelt évtizedek feldolgozása bő húsz évvel a rendszerváltást követően azonban még csak részleges (bár tagadhatatlanul fontos) eredményeket tudhat magáénak – csak az utóbbi időben jelentek meg hiánypótló művek (gondoljunk például Szolláth Dávid A kommunista aszketizmus esztétikája című kötetére) erről a perifériára szorult éráról. A kommunizmus örökségének feldolgozását nehezítheti, hogy mára felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek nincsenek közvetlen tapasztalatai erről a korszakról – még ha ez egyben újszerű perspektívák lehetőségét is jelenti. Sokak számára a meglehetősen kényes problematika alapfogalmai sem teljesen tisztázottak, így kifejezetten időszerű és üdvözlendő azoknak az írásoknak a megjelenése, melyek hozzásegíthetnek ezen időszak sajátos ideológiai hátterének megismeréséhez – ennek az elvárásnak pedig Boris Groys 2006-ban írt, magyar nyelven a Műcsarnok Kiadó gondozásában tavaly megjelent Kommunista utóirat című munkája kétségtelenül megfelel, mi több, az orosz származású, német nyelven író filozófus és esztéta tanulmánya túl is mutat az említett paradoxonok beható vizsgálatán.

Az alig 60 oldalas kötet voltaképpeni célkitűzése az, hogy a vélemények piacának önismétlő elméleteivel szemben egy olyan diskurzus kialakítására tegyen kísérletet, amelyben lehetővé válik egy átfogó, a politikai és gazdasági döntések ellenében érvényesíthető átfogó kritika. A Kommunista utóirat abból az érdekes, a hétköznapi tapasztalat által is igazoltnak tűnő felvetésből indul ki, miszerint a politikával szemben érvényesített, a nyelv közegében történő ellenállás megszokott módozatai a kapitalizmus jelenlegi keretei között tulajdonképpen értelmetlenek – a kapitalizmus ugyanis elsősorban már nem szavakban, hanem számokban fejeződik ki, benne a nyelv (így a lehetséges ellenvélemények is) áruként funkcionálnak. Groys szerint ezért egyfajta forradalmi „linguistic turn”-re, a társadalomnak a pénz médiumáról a nyelv médiumára való átállására van szükség, hogy a kritika egyáltalán létrejöhessen: „Amíg az ember a kapitalista gazdaság feltételei között létezik, alapvetően néma marad, mivel sorsa nem szólítja meg. (…) Csak akkor lesz az ember olyan lénnyé, amely a nyelvben és a nyelv révén létezik, ha a sors nem néma többé, és már nem pusztán gazdasági szinten működik, hanem kezdettől fogva nyelvileg artikulálható, és politikai döntések dolga, mint a kommunizmus esetében. Az ember így szerzi meg annak lehetőségét, hogy érvelhessen, tiltakozhasson, agitálhasson a sorszerű döntések ellen.” Módszerét tekintve tehát a szöveg nagyon is aktuális tendenciák felől közelít a szovjet típusú kommunizmushoz, ami azonban nem jelenti azt, hogy annak vizsgálata teljes egészében jelenlegi kérdéseknek rendelődne alá. Mindenképpen szerencsés megoldás, hogy Groys egyszerre értelmezi a marxi-lenini filozófiát saját történelmi és kulturális összefüggései között, illetve a filozófiatörténet egy tágabb kontextusában.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kommunista utóiratot leginkább az teszi érdekessé, hogy míg a kommunista ideológia gondolati előzményeire irányuló vizsgálatok legtöbbször nem merészkednek Hegelnél messzebbre, addig Groys a marxi-lenini bölcselet ősképét a platóni filozófiában véli meglátni. Platón művei alapján Groys ugyanis arra a sokak számára talán evidensnek tűnő, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott belátásra jut, miszerint mikor Szókratész a szofista retorika belső ellentmondásaira mutat rá, akkor ezt nem a formális logika védelmében teszi. Szókratész szofizmus-kritikája (amelyet a szerző a könyv második felében majd a kapitalizmus piacán cirkuláló, egyoldalú elméletekkel szemben alkalmaz) voltaképpen nem arra vonatkozik, hogy ezek a vélekedések inkonzisztensek, hiszen maga Szókratész sem egy koherens nyelvet használ – mítoszokban, hasonlatokban és paradoxonokban beszél. A probléma tehát igazából akkor kezdődik, amikor a nyelv belső ellentmondásosságát következetes logikával próbálják álcázni – pedig a lét teljességére csak a tézis és antitézis egyidejű elgondolását és igenlését magában foglaló paradoxon ad rálátást. A szerző a filozófia történetét ezért (persze meglehetősen erős, vitatható leegyszerűsítésekkel élve) olyan törekvések sorozataként jellemzi, amely újabb és újabb paradoxonokon keresztül nyit ablakot a nyelv egészére, szemben az egyoldalú tudományos és politikai gondolkodásmódokkal. Groys szerint tehát a filozófia már a kezdetektől fogva igényt tartott a társadalom nyelven keresztüli átformálására és kormányzására – és amely tendencia a szovjet kommunizmusban jutott el csúcspontjára.

A paradoxon apoteózisa tehát a Szovjetunióban következett be – egy olyan hatalmi struktúrában, amelynek legitimitását elsősorban a filozófia, vagyis az ellentétek egységén és harcán, a totalitás logikája szerint működő dialektikus materializmus szavatolta. A Szovjetunió ideológiai alapzata az az elképzelés, miszerint a hétköznapi valóság alapvetően ellentmondásos, így megragadni is csak a paradoxonok nyelvén lehetséges – és ez nem csak az elvont teóriák, hanem a politikai gyakorlat szintjén is megmutatkozott. Ellentmondások nélkül lehetetlen a politikai mező egészét ellenőrzés alatt tartani, vagyis a paradoxon a hatalom megszerzésének és fenntartásának alapvető eszköze volt, és ezt Groys igen szemléletes példákkal támasztja alá: „Ekkor Lenin iskolateremtő megoldást javasolt erre a problémára: küldjenek képviselőket a Dumába, ugyanakkor illegalitásban harcoljanak a rendszer ellen, beleértve a Dumát is. A paradoxon , amely abban állt, hogy a párt ez esetben saját képviselői ellen harcol, akiket ő küldött a Dumába, Lenin számára nem adott okot arra, hogy megkérdőjelezze a javaslatot. Ellenkezőleg: épp javaslatának paradox mivolta tette azt dialektikussá és ezáltal helyessé Lenin számára – helyessé abban az értelemben, hogy a proletár harc ily módon a társadalmi mező egészére kiterjed.” Groys igen meggyőzően mutatja be, hogy a kommunizmus a társadalom átalakításának céljából egyszerre igazolta a vele szemben hangoztatott nyugati kritikákat, illetve mondott nekik ellent, hiszen alapja a paradoxonból fakadó abszolút nyitottság, a totalitásra képtelen perspektíva elvetése, vagyis a kizárás kizárása – ennek az ellentmondásos eszmének (vagyis egyszerre gondolkodni szovjetként és nem szovjetként) a megléte pedig a hétköznapokban élet-halál kérdése volt. Bármennyire is lát pozitív lehetőségeket a szerző a kommunizmusban érvényesülő paradoxon nyitottságában, természetesen ő sem kérdőjelezi meg, hogy ez az egymással ellentétes gondolkodásmódokat összegző, elvileg egy szabad párbeszéd lehetőségét magában foglaló eszme a többi diskurzus ellehetetlenítésére törekedett – és hogy ez végül milyen embertelen következményekkel járt, azt Groys számos példán keresztül egyértelműsíti.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szerző tehát közel sem viszonyul kritikátlanul a kommunizmushoz – de annak nyugati bírálataival szemben is ellenérzései vannak. Nagyon izgalmas, mikor Groys az angolszász irodalom általa (legalábbis részben) elhibázottnak tartott negatív utópiáinak tévedéseit vizsgálja. Ezek ugyanis szerinte a logocentrizmus uralmaként ábrázolják a Szovjetuniót, amely az ember teljes racionalizálására törekszik, miközben láthattuk, hogy annak voltaképpeni célja pont a paradoxon érvényre juttatása. Groys szerint ezek az ellenvetések egyoldalúak, és mi sem mutatja jobban, hogy nem képesek a kommunizmussal szemben valóban lényeglátó ellenérveket megfogalmazni, mint hogy napjainkban már a nyugati kapitalizmus (ön)kritikájául szolgálnak: „E szempontból jellemző a „nagy testvér” alakjának fejlődése. Eredetileg Orwell találta ki, hogy a szovjet politikai rendszert parodizálja. Ám idővel a felügyelet alatt álló társadalmak szimbóluma lett belőle. És mivel a felügyelet technikai feltételei Nyugaton a legfejlettebbek, ezt a szimbólumot manapság leggyakrabban a nyugati államok biztonságmániájának jellemzésére használják.”

A legfőbb probléma Groys szerint tehát az, hogy a nyugati kritikai diskurzus (szépirodalmi és teoretikus vetületét tekintve egyaránt) végtelenül homogén, amelyben ugyanaz a (többnyire a szubjektum vagy a test elnyomását hirdető) elmélet így végtelenszer újrahasznosíthatóvá, pontosabban újra eladhatóvá válik. Ezzel a tendenciával szemben veti fel Groys az un. forradalmi szubjektum paradox retorikáját, ami tehát egy olyan beszédmód, amely szembeszáll a precíz logikai koherencia, az eladhatóság kapitalista kényszerével, és amely a művészethez hasonlóan ellentmondásokban, precíz érvelés helyett performatív aktusokon keresztül nyilvánul meg. Bár a Kommunista utóiratban explicit kimondatlan marad, de mindvégig érezhető annak sejtetése, hogy a kommunizmus paradoxonokon alapuló ideológiája sok hasonlóságot mutat a posztmodern pluralizmusával – Groys más műveiben egyébként maga is foglalkozik ezzel a rendkívül izgalmas kérdéssel (például A posztszovjet posztmodern című írásában), de érdemes ezzel kapcsolatban megemlítenünk Mihail Epstejn A posztmodern és Oroszország című esszékötetét is. Joggal merül fel kérdés az olvasóban, hogy Groys miért nem inkább a művészet ellentmondásosságára, mintsem a kommunizmus erős ellenérzéseket generáló ideológiájára hegyezi ki a kortárs kritika nyelvi lehetőségeit  – abból a szempontból a megoldás mégis talán üdvözlendő, hogy végső soron a kommunizmus az, amely a kollektív emlékezetben feldolgozandó problémaként jelenik meg, megértésére (és nem elfogadására) ösztönző írások után kiáltva.

Láthatjuk tehát, hogy a Kommunista utóirat inspiratív ereje nem merül ki a kommunizmus ellentmondásos bölcseletének bemutatásában: olyan beszéd- és gondolkodásmód kialakítására szólít fel, amely a nyitottságon, és nem az egyoldalú kirekesztésen alapszik. Groys persze van annyira rafinált gondolkodó, hogy tudja: a különböző beszédmódokról folytatott értekezésnél nem kerülhető el az önreflexió. Így a Kommunista utóirat, bár egy mindvégig jól felépített és következetes gondolatmenettel rendelkezik, legtöbbször maga is olyan, gyakran kifejezetten provokatív állításokkal él, melyek joggal vitathatóak – ilyen pl. a szöveg utolsó felének központi állítása, amely szerint a Szovjetunió bukása nem hidegháborús vereség, hanem önként vállalt folyamat volt, ez a kapitalizmusba történő átmenet pedig tulajdonképpen a kommunizmus totális beteljesülése. Vitathatósága ellenére (vagy talán pont annak köszönhetően) a szöveg kétségtelenül eléri kitűzött célját – nem feltétlenül kell kritikátlanul elfogadni, lehet ellene érvelni, de mindenképpen párbeszédre ösztönöz. A Kommunista utóirat rövid terjedelme ellenére is gazdag ismeretanyaggal dolgozik, mégis könnyed, esszéisztikus nyelven szólal meg – ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a komolyabb filozófiatörténeti ismeretekkel nem rendelkező olvasót is gondolkodásra késztesse. A negatív aspektusaitól megtisztított paradoxon dialektikussá tétele pedig önmagában mindenképpen megfontolandó ajánlat, különösen a prekoncepciókon alapuló, saját fogalmi regisztereinek fogságában vergődő divatos teóriák ismeretében – miközben pont a kommunizmus traumatikus történelmi tapasztalata figyelmeztet minket arra, hogy ez az abszolút nyitottság könnyen a teljes önkénybe torkollhat.

Boris Groys: Kommunista utóirat. Budapest, Műcsarnok Kiadó. 2011.
Fordította: Nagy Edina

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr693970988

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A paradoxon akarása 2012.01.31. 17:02:01

„A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg! Az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.”

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.