Képes Erika írása
Ország Lili művészetének alapköveiből fal épül, a falból épületek, az épületekből városok, melyek az enyészeté lesznek, alaprajzokká redukálódnak, amelyeken néha épp oly nehéz kiigazodni, mint egy labirintuson. Az idei kiállítás azonban tiszta és áttekinthető képet nyújt a szövevényes œuvre útvesztőiről.
A tárlaton felvonultatott alkotások az életmű hat korszakát mutatják be egészen a korai munkáktól az utolsó műig. Az évszámmal is pontosan elkülönített szakaszok – a korai művek csoportját leszámítva – nagyon egységesek. Minden időszakban fellelhető egy markánsan fellépő szervező elem: a városkép, az ikon vagy a labirintus. A sokszor emlegetett kövek, falak képeinek visszatérő elemei, amelyek különböző formában jelenek meg az életmű periódusaiban. Önarcképén (Kislány fal előtt, 1955.) nyers téglafalként, majd később „csupán” jelzésként régi városok alaprajzain (Város a királyok korából II., 1965.) vagy írást hordozó médiumként (Az írás kezdetén II, 1966.) jelenik meg. A folyton formálódó motívum változását maga a kiállítótér is követi, a tér helyenként egy egészen másik világgá változik, így lehetőséget ad az elmélyülésre, átmenetet képezve a képek belső világa és a szemlélő külső világa között.
Honnan is jön a fal, mint fő téma? Egy ungvári téglagyár udvaráról, 1944-ből – mondhatnánk az életrajz tanulmányozásával –, de természetesen sokkal mélyebbről. Falak mindenki lelkében vannak.
Város a királyok korából II. 1965.
De most maradjunk Ország Lili falainál, szürreális tájainál. Korai tájképei, utca részletei élettelenségükkel és tömbszerűen felvitt fakó színeikkel hívják fel a látogató figyelmét. Nem járja át őket a fény, legfeljebb valami halvány derengés, ezzel szemben városképei vagy teleírt falai „lüktetnek”. Monokróm barnás, néhol kékes háttérből fehér betűk, alakzatok világítanak ki. A szemlélő maga döntheti el, hogy csupán meditál az egymásra rakódott korok emlékei felett, vagy még mélyebbre ás, kutat, hogy mi lakik vagy lakott a falak között.
Művészetének komoly formáló erőit képezik külföldi útjai: Bulgáriában a pravoszláv ikonok, Olaszországban az ókori városok megmaradt emlékei (Pompeji, Herculaneum) vagy Prágában a zsidó temető egy-egy új, önálló korszak elindítói Ország Lili művészetében.
A másik fontos momentum a misztika iránti vonzódása, mely leginkább labirintusokat, kapukat ábrázoló képein érződik a legerősebben. Például a Labirintus XI. Belső nyitott kapuk (1975.) című munkája vagy más kapukat ábrázoló képei a nézőt szinte felszólítják egy másik világba való belépésre. Összetett, sík formákból felépülő kompozíciói az elrendezésnek köszönhetően hihetetlen mélységet adnak a képeinek. A néző a kép küszöbén áll, képtelen belépni, de különös borzongással mégis megérez valamit abból a másik világból.
Ariadné fonala I. 1975.
A képek varázsát reprodukció aligha adhatja át, már csak méretei, eltérő színárnyalatai miatt sem, ezért érdemes a monumentális, de emberi léptékű kiállítást személyesen is megtekinteni. Fontos, hogy legalább az alkotás és annak nézője között leomoljanak a falak.
A kiállítás megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában, 2016. december 17-től 2017. március 26-ig.