Molière utolsó komédiája különös darab: írója ebben a műben mintha magát temetné el. Legalábbis ez az a koncepció, amelynek jegyében a jó nevű román rendező, Silviu Purcărete megrendezte a debreceni színház előadását.
A Scapin, a szemfényvesztő a Vidéki Színházak Fesztiváljának utolsó előadása volt. A Thália színházban szeptember 7-15 között rendezett, igencsak hasznos és nagy közönség-érdeklődés mellett zajlott eseménysorozat értelmét az egyik díjazott színház igazgatója, Cseke Péter a következőképp foglalta össze: a vidéki színházak számára nagyon fontos lehetőséget jelent ez, mégpedig két okból: egyrészt egymás megismerésére, másrészt a budapesti közönség előtti bemutatkozásra is lehetőséget ad.
A helyzet az, hogy ráfér a budapesti színházakra is a versengés. Hiszen a sokkal nagyobb lobbi erővel rendelkező társulatok sokszor elkényelmesednek: neves színészeik és rendezőik, fix bevételi forrásaik és bő merítésű törzsközönségük időnként elkényeztetik őket. Arról nem is beszélve, hogy már legalább Kaposvár aranykora óta mindig fel-feltűnnek olyan vidéki műhelyek, amelyekre érdemes odafigyelni, mert sokkal korszerűbbek időnként, mint a pesti körúti színházak.
Az általam látott debreceni előadás Scapin sztorija több szempontból is izgalmas például. A Vidnyánszky Attila és csapata (többek közt Mispál Attila) által pár éve megmozgatott társulat előadása állítólag nem is a legjobb a repertoárjukból – így is két díjat nyert idén a POSZT-on. A nagy ívű tragikomikus koncepciót (a komédiás belehal a saját előadásába) úgy valósítja meg a színpadon Purcărete, hogy szinte másodpercről-másodpercre kidolgozott koreográfiával mozgatja – kitűnő – színészeit. A címszerepet például az idén érdemes művészi díjjal jutalmazott Trill Zsolt alakítja, a fiatal Hirtling Istvánra, vagy még korábbról a fiatal Darvas Ivánra jellemző intelligenciával és ugyanakkor egész testes szerepformálással. Ám ebből az előadásból nem ugrik ki a címszereplő színész – itt csapatmunka folyik, egyes jelenetekben szinte a táncrendhez hasonlóan szigorú a mozgásinstruálás. Máshol artistamutatványokra kerül sor – például Trillnek fel kell másznia egy hatalmas székhalom tetejére, de a többiek is kitesznek magukért – egyikőjük például úgy bepörög a forgóajtón, mint egy motolla.
Az első felvonás különösen erős ebben a tekintetben. A második kicsit elvontabbra sikerül, misztikus hatású kíván lenni – s a végén borzalmasba fordul. Különös hangulati fordítás ez, s bevallom, én nézőként nem is mindenütt tudtam követni a rendezői koncepció alakulását. De el kell ismerni, mindent a legaprólékosabb részletességgel épített fel itt is a rendező, s bámulatos volt, amilyen hűségesen követte instrukcióit a színészgárda.
Szólni kell a díszletről is, amely korábban az előadás egyik POSZT díját hozta. A lepusztult, már-már chicagói külvárosi térképzetet ébresztő színpadkép tulajdonképp semleges (nagyrészt sötét is) volt, csak annyit mondott biztosan, hogy ne a versaillesi udvar közegét képzeljük oda (az ismertetőben elég értelmezhetetlen, hogy Molière reneszánsz darabjaként jellemzik a Scapint). Ez a díszlet tehát aktualizál, de közben olyan teret nyújt, amelyben valóban a színészi játékra esik a hangsúly – a kellékek közül csak azokra figyelünk föl, amelyek tényleg maguk is játszanak. (forgóajtó, székek, bárpult stb.).
A bemutató közönsége hálás tapssal köszöntötte az előadást, mely most nem kapott díjat, ám egy mára megkerülhetetlenné vált vidéki műhely nemzetközi szintű munkájára irányította a figyelmet. A Vidéki Színházak Fesztiváljával kapcsolatos korábbi tartózkodás mára egyértelműen pozitív fogadtatásra váltott, bizonyítva, hogy szükség van a színpad világában is egy kis levegőmozgásra.
MOLIÈRE: SCAPIN, SZEMFÉNYVESZTŐ
Fordította: Rideg Zsófia
SCAPIN, Leander szolgája, szemfényvesztő TRILL ZSOLT
ARGANTE, Octave és Zerbinette apja VARGA JÓZSEF
GÉRONTE, Leander és Jácint apja GARAY NAGY TAMÁS
OCTAVE, Argante fia, Jácint szerelmese RÁCZ JÓZSEF
LEANDER, Géronte fia és Zerbinette szerelmese MÉSZÁROS TIBOR
SZILVESZTER, Octave szolgája VRANYECZ ARTÚR
ZERBINETTE, állítólag cigánylány, Leander szerelmese OROSZ MELINDA
JÁCINT,Géront lánya, Octave szerelmese SZŰCS KATA
NÉRINE,Jácint dajkája OLÁH ZSUZSA
CARLE, léhűtő OLT TAMÁS
Zongorán közreműködik: Szentai Cecília | Súgó: Pethő Zsuzsa | Ügyelő: Karl József | Rendezőasszisztens: Jóvér Csaba | Dramaturg: Rideg Zsófia | Zeneszerző: Vasile Şirli | Díszlet- és jelmeztervező, light designer: Helmut Stürmer
Rendező: Silviu Purcărete
Bemutató: 2011. október 7.
Csokonai Színház - nagyszínpad
A Vidéki Színházak Festiválja zsűrijének döntései:
