Karlik Beáta Oláh Mátyás László kiállításáról
A Hegyvidék Galéria július 30-ig látogatható kiállítása Oláh Mátyás László munkásságából mutat be átfogó válogatást. A tárlat két fő csoportra bontja a művész alkotásait. A bejárattól jobbra három kisebb plasztika látható, melyek épp annyira komolyak és figyelemfelkeltőek, mint amennyire játékosak a találó címválasztás révén. A középső alkotás egy férfi bronzból kiöntött feje, címe, Az öntő a teremtő művészre, egyben magára az alkotására és a technikára is utal. A két szélső munkát ebben az összefüggésben személyes vallomásként kell értelmeznünk, bennük a művész az őt leginkább inspiráló és művészetét legjobban leképező fogalmakat fedi fel: Hely, Test, Tér, Identitás. Azonban e szavak pontos kontextusát majd a nagy kiállítóterem munkái körvonalazzák.
Előtte egy kisebb helyiségbe lépünk be, amelynek központjában egy ismerős szobor gipszmása fogad minket. A Kossuth téri metró megállóban már láttuk. Egy ülő ember kinyújtott karral, előtte kutya lép. Teiresziasz. A látássérültek segítségére figyelmeztető piktogram szoborrá formálása. Míg ez az alkotás valamelyest az ember és állat közötti kimondatlan szoros összetartozást sugallja, a kiállítás munkáinak koncepciójából kilóg ez a mű. Talán azért kapott ilyen fontos szerepet a tárlaton, mert leginkább e műve révén ismerhetik a látogatók Oláh Mátyás Lászlót, és ezáltal közvetlenebbül vizsgálják annak az embernek a munkásságát, kinek szobrával jó eséllyel napi szinten találkoznak.
A falakon francia piaci jelenetek láthatók. Tárgyias közlésben megnyúzott nyulak véres testei, kivéreztetett disznó sárga feje, homlokán golyó ejtette lyuk tátong, épp az orrát fűrészelik. Ez nem valamiféle horrorfilm. Ez a valóság. Ez a piac. Mindezt akkor értjük meg, mikor a Grillcsirkék felé fordulunk. A festmény egyik fele csak egy falat mutat, középen látható a grillsütő egyik oldala, ám egészében nem látjuk a gépet, mert „lemaradt a képről”. Mintha egy turista csak véletlenül, vagy sietve készített volna egy fotót.
A művész diszkréten teszi fel a kérdést: "Mi a lényeg?" A piacra senki sem szorongva megy, összeszorult gyomorral, készülve a borzalmakra, amiket a különböző módon előkészített állatok tetemeinek látványa nyújt majd. Pedig ezek a festmények nyomasztóak. Brutálisnak hatnak, holott csupán a reggeli vásárlás egy-egy apró képét ragadják ki a valóságból. Ez a gondolat az, ami bevezet bennünket a kiállítás központi témájához, melynek tematikája a múzeum, a kiállító tér.
Itt kap értelmet a kiállítás címe. A művész különböző múzeumokban járt, és felvételeket készített. A festmények egy része alávetítés- technikával készült, amelynek nagy előnye, hogy igen pontos és részletgazdag ábrázolást tesz lehetővé, torzítások nélkül. Ezáltal az alkotó képes megfosztani festményét a szubjektivitástól, mert nem a saját emlékei kivetüléseit ábrázolja, hanem egy olyan képet, amit gyakorlatilag bárki látna, ha ugyanabból a szögből ugyanarra a pontra fókuszálna, mint ő. A képek tárgyias kivitelezésüktől függetlenül őszinte személyes vallomások, hiszen a beállítások és a festmények ábrázoltjai is szokatlanok. Itt nem az alkotások a főszereplők, hanem a térfigyelő kamera, a műveket kísérő táblácskák, vagy éppen egy festmény képkeretének csücske, sőt, az alkotás mögötti tér, az a mesterséges kontextus, melybe a mű belekerül. Ha egy szobrász szemével nézzük, akkor talán nincs is fontosabb kérdés, mint a kontextus, hiszen azon áll vagy bukik egy szobor sorsa. De a festmények felvetik azt a kérdést is, hogy vajon mit tudunk kezdeni a múlt emlékeivel egy izolált területen, ahol összefüggésektől megfosztva állnak a szobrok kiszolgáltatva a modern múzeumi tendenciáknak. A tárgyalt kiállításon szereplő három, köztérre szánt szobor esetében is megfigyelhetjük ezeket a problémákat. Az alkotás üzenete bizonytalanná válik a megfelelő kontextus nélkül.
A kiállítás címe – Antik pop – erre a furcsa, ambivalens jelenségre hívja fel a figyelmet. Az antik – mint az egyetemes művészet szinonimája – populárissá lesz, bekerül a múzeumba, ahol mindenki megcsodálhatja, csak épp elveszíti lényegét. Ugyanígy egy kulturális intézményben tett látogatás is feleslegessé válhat, ha a látogató csak a konvencióknak megfelelve fut végig a termeken, és nem figyel őszintén, ahogyan ezt Oláh Mátyás László tette, nyíltan bevallva, hogy a műalkotásokon túl őt valami egészen lényegtelennek tűnő, megfoghatatlan, de kikerülhetetlen dolog inspirálja: a kontextus.
Oláh Mátyás László
ANTIK POP
Hegyvidék Galéria
2013. július 30.
A képek forrása: http://www.olah-matyas-laszlo.hu/