Hegedűs-Bite Beáta beszámolója az Ady/Petőfi című előadásról
Petőfi egy kézcsókkal köszöni meg a második sorban ülő nézőnek, hogy a nő mindvégig nyíltan a szemébe néz, fogadja a mellette helyet foglaló Sándor szerelmes szavait és talán rá is mosolyog. Kicsivel később az első sorban ülő ifjú nőnek a kezébe ad a költő egy A/4-es papírt, majd arra kéri meg, hogy olvassa fel a Petőfinek „küldött” sorokat. A lány olvasni kezd. „Ha megborotválkoznál”- teszi hozzá az első felolvasott szerelmes mondathoz a lány. „Mármint, hogy akkor szeretnélek, ha nem lennél bajszos, szakállas.” Mire a felolvasás véget ér, Petőfi Sándor szeme könnybe lábad, csend lesz. „Csak vicceltem…” - mondja ijedten az alkalmi Szendrey Júlia, akinek Kovács Krisztián, alias Petőfi udvarolt.
Ilyenek voltak az interaktivitásuk miatt mindenki számára meglepetésszerű pillanatok az Ady/Petőfi esten Szegeden, a Régi Zsinagógában. Költőtársakkal találkoztunk, akik valójában különböző korban éltek: Adyval és Petőfivel (betűrendben) vagy Petőfivel és Adyval (időrendben), akik ma mindketten szerepelnek a magyar irodalmi olvasókönyv lapjain mint kötelező tananyagok, s akiket Scherer Péter egymás mellett mutatott be, amikor megrendezte a Nézőművészeti Kft. új előadását. Szavalatokat - akár Petőfit, akár Adyt - nem hallhattunk, elhangzott viszont Lackfi János Adyt Petőfivel egybegyúrt versötvözete, a Még nyílnak a völgyben a Góg és Magógok kezdetű vers. Költői túlzás nélkül mondható, lehetne így tanítani poétáinkról az iskolákban. Persze mindaz, amit láttunk, még csak az érdeklődés felkeltése, a motiváció, vagyis bármely tanulási folyamatnak csupán a bevezető része. A gimnazistáknak jót tesz a lelkesítés, de természetesen emellett a pontos adatokkal is tisztában kell lenniük az irodalmi életrajzokból, ráadásul tudásukról egymáshoz logikusan fűződő mondatokban, értelmesen felépített feleletekben kell számot adniuk. Éppen egy ilyen iskolai felelőt is láttunk az előadáson, s Petőfiből az ismerős rossztanuló vált, aki az „aranyköpések” stílusában tartott tükröt elénk, hogy bemutassa, olykor mennyire szánalmas sémákat tudunk évekig tanult költőóriásainkról. Kovács Krisztián színművész morzsolgatni kezdte inge végét, riadt tekintettel imitálta az iskolai emlékekből - kiknek derengő, kiknek jelenidejű - keserves számonkéréseket. Majd Katona László színész megszemélyesítésében Ady Endre költő körül izzott fel a levegő, és persze ő is főképpen a szerelemtől hevült. A színházi játékban összehasonlíthatóvá váltak a XIX. és XX. századbeli költőpáros gondolatai, de nem időutazással vagy egy elképzelt személyes találkozás útján, hanem életük egyes pillanatainak összevetésével, valamint Ady Petőfit méltató prózai művei által.
A két játszó színészről, Kovács Krisztiánról és Katona Lászlóról már termetük alapján eldönthető volt, melyik szerepre választották őket, és ezt kiegészítette még Kovács Krisztián perzselő tekintete, ami jól kifejezte Petőfi kihívó, merész, sugárzó jellemét, míg Katona László adys szeme, bús, nyugtalan arcot formált a másik költőről. Talán emlékezetes volt a nézők között ülő gimnazisták számára Ady metaforája Katona László tolmácsolásában, miszerint őszinteség-Etnának nevezte Petőfit. Ha tudásukat csak e két szóval - őszinteség, Etna - kiegészítik, máris e két magyar ikon lelki tulajdonságainak magvához jutottak. A két nem kizárólag az irodalomban lánglelkű poétáról kiderültek egyéb, egyáltalán nem „tankönyvízű” huncutságok is. Megtudhattuk, hogy Petőfit egy hosszútávgyalogló egyesület a zászlajára tűzte, annyit gyalogolt keresztül-kasul az országban. De arról is értesültünk, hogy Adyt nőügyei miatt bizony még kocsmában ülő földije sem tartotta biztosan elfogadható költőnek. Hol egy paróka, hol egy kucsma, majd szemüveg, aztán másik paróka segítségével lépkedtek, változtak a színészek az apró mellékszerepekből a címszereplő költőkké. Petőfinek fehér ingben szikrákat szórt a szeme, Ady kék posztókabátban hatalmas szomorú tekintet volt. Az öltözékhez hasonlóan a kellékek és a díszlet szintén csak jelzésértékűek voltak, pusztán egy fekete háttérfüggöny két székkel. És egy gitár.
Móricz írja Ady halála után 11 évvel a Nyugat 1930-ban megjelent 21. számában, hogy Petőfin és Adyn egyaránt „szellemi operációt” hajtottak végre, amikor Petőfi nemkívánatos verseit „esztétikailag rossznak”, Ady modern, szenvedélyes verseit pedig, „egy szifiliszes komolytalanságainak” tekintették. A mindenkori uralkodó korszellem és az irodalmat átfogó esztétikai normarendszer nehezen fogadja a lázadó hangot.
Az előadások után az alkotók - kortárs költők közreműködésével - több ízben is lehetőséget kínáltak egy-egy beszélgetésre. Akkor este, amikor én ott jártam, éppen Bognár Péterrel, a fiatal Petri-díjas költővel találkozhatott a közönség. Scherer Péter rendező szerint a legjobb, ami történhet az előadás kapcsán, ha a gimnazisták előveszik Petőfi és Ady köteteit, és olvasni kezdik. Ennek feltétele az, hogy láthassák a darabot. Az est óriási szervezési hibája volt, hogy sok gimnazistát elküldtek a helyhiány miatt, miközben a program a Sorvezető beavató színházi nevelési program keretében valósult meg.
Ady/Petőfi
Nézőművészeti Kft. és Manna Kulturális Egyesület
Szeged, Régi Zsinagóga, a Maszk Őszi Kollekció
2013. szeptember 11.
Alkotók: Gyulay Eszter, Katona László, Kovács Krisztián, Scherer Péter
Rendező: Scherer Péter
Szereplők:
Katona László - Ady
Kovács Krisztián – Petőfi
Bemutató: 2013. január 22.
