Tamás Katalin írása
Hogy Aradi Tibor és Varga Ferenc József utolsó közös dumaszínházbeli fellépése valóban a záróakkordja volt-e egy időszaknak, s hogy milyen más helyszínen és csatornán találkozhatunk velük ezután, − ahogy azt a nagy igazságoknál megszokhattuk – a reklám után kiderül, ám ha minden jó így ér véget, javaslom, hozzuk az apokalipszist 2015-re!
Hogy a világ korántsem tökéletes? Távolról megállapítható, hogy a fanyarság látszólag visszafordíthatatlanul telepszik rá lassan fojtó porrétegként minden komponensre, és áldozza fel az egyént az egyen javára. Aztán közelebb lépve redőkkel, göcsörtökkel, mélyükön izzadságcseppekkel, elfolyó festékkel, szépséghibákkal találkozunk, melyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy hiába minden rosszallás és közöny, az élet „Indítás” gombját már régen megnyomták. Esély sincs a visszatekerésre.
De hagyjuk is „koejjót” és a világ múlását! Vanitatum vanitas. A mindennapok felettébb groteszk fordulatokkal vannak teli, ezt tudomásul kell vennünk. A BKK abszurd metódusait – miszerint inkább hoznak létre egy gyorsan frissülő információs portált, amelyen az utas tájékozódhat a fennakadásokról, mint hogy elkerülnék, vagy mihamarabb korrigálnák azokat, – a híradók kétségbeejtő apátiáját, és még lesújtóbb közéleti vonulatait, amelyek után a nyíregyházi állatkert pandabocsai hivatottak némi vigaszt nyújtani, úgysem tudjuk néhány cicás kép mögé biggyesztett idézet kiposztolásával feldolgozni. Talán hiábavalónak bizonyul a bőségtanfolyam és holddiéta is, mégsem kuruzslás, ha elhisszük, minderre létezik egy ősi gyógymód, melyet nemhogy nem tennénk vénykötelessé, de minden sárga csekkhez beutalóként mellékelnénk: hát persze, hogy a nevetést! Az önirónia „kis feketéjébe” öltöztetett derűt, amely tőlünk indul és hozzánk érkezik.
Aradi Tibor és Varga Ferenc József − saját elmondásuk szerint „országszerte ismeretlen” − humorista nyitott szemmel jár mind főváros-, mind országszerte, aztán minden apró szeszélyt megjegyez, összegyűjt, tipizál és „visszajátszik” a közönség számára. Szemfüles kíváncsiságuknak köszönhetően jöhettek létre a Rádiókabaré „Otthagyott mikrofon” sorozatából ismert jelenetek, a saját és közös bohózatok vagy a Sógorok Duó. Hozzáállásuk és látásmódjuk merőben egyedi a mai magyar humorpalettán: a „Sas-fészekből” kirepült fiókák hamar felcseperedtek, megemberesedtek, pocakot eresztettek, borostát növesztettek, és persze, megtalálták saját hangjukat. Fikció helyett a szúrós szagú, érdes, ricsajos, néha túl szoros, ugyanakkor tarkán pompázó, vegytiszta életet választották. Az utolsó közös dumaszínházas fellépésükként meghirdetett Mert hülye azért vagyok című esten felvonultatták az elmúlt húsz év során védjegyükké vált műsorszámokat: a postai, bolti, tanévzárói „Otthagyott mikrofon” jeleneteket, a „koejjó”-idézetekkel teletűzdelt ezoterikus csevejeket és az aktuálpolitikai fricskákat pedig a bemutatkozó standupok, a szórakoztató személyes történetek valamint a mulatós és könnyűzenei paródiák követték.
Ahogy a közönség már megszokhatta, a családias környezet ezen az estén sem csak a csekély létszámot jelentette, a humoristapáros műsora ugyanis minden alkalommal olyan baráti hangnemben játszódik, hogy a színpad határa mindvégig észrevétlen marad. Módfelett szimpatikus vonás, hogy ekkora figyelmet szentelnek a közönségnek, mely ezáltal méltán kezdi magát megbecsültnek, sőt a színpadon állóval kvázi egyenrangúnak érezni magát, aki már nemcsak néz, hanem őt is nézik, s a két vegyület kisvártatva reakcióba is lép egymással. A jelenet közben a humoristák a Rádiókabaréban tőlük megszokott játékossággal kacsintanak ki a közönségre, akik beszállnak a játékba, és velük együtt skandálják a berögzült rigmusokat, legyen szó akár póniról, kókuszról, vagy az ál-Donászy Magda versekről. A humorbizniszben ugyan nem számít rövidtávon kifizetődőnek a csillogó show háttérbe szorulása, ám a hálás közönség hűsége legalább ilyen nagy adu. Nem véletlen, hogy 2012-ben Varga Ferenc József, míg 2015-ben Aradi Tibor kapta meg munkája kitüntetéséül a magyar humoristák legrangosabb díját, a Karinthy-gyűrűt. Aradi Tibor elmondása szerint a „díjat a szakma adja, de a közönség intézi”.
Az átnevetett este után könnyebben siklik a villamos, a redők az arcokon simulni látszanak, a város ricsaja andalító éji dallá halkul, s még egy szombat reggel kezdődő munka gondolata is elviselhetőbbnek tűnik. Nevetést, nevetést mindenkinek, és nem lesz több savanyú szerzet! Egy ilyen kedélyes és színvonalas szórakozást követően ugyanis menten helytállónak láthatjuk a hrabali szemléletet, ahogy azt az író Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregényében megfogalmazta: „Édesjóistenem, ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű!”
Jó hír a rajongóknak: bár a humorista-duó egy korszak lezárultaként definiálta az eseményt, a műsoraikat más helyszíneken továbbra sem kell mellőznünk, hiszen ahogy egy jó muzsikus összeszorított fogakkal is elhúzza falunapon az új Avicii-slágert, úgy a jó humorista repertoárja is egyre bővül. Aggodalomra semmi ok, a téma az utcán hever, egy mikrofon pedig bármelyik padon elfér. Mi pedig majd oda megyünk, ahol visszajátsszák.
Aradi Tibor-Varga Ferenc József
Mert hülye azért vagyok!
Dumaszínház, Kompót Bisztró
2015. május 29.
