Hogy mi lesz a magyar filmgyártás jövője, még csak találgathatjuk. A jelen: megtartották a mostani formájában utolsó, 42. Magyar Filmszemlét. Állítólag 10.000-en látták, de az én benyomásom az volt, eléggé észrevétlenül.
Szegény Cserhalmi György, aki az idei zsűri elnöke volt, pedig mindent megpróbált, ami tőle telt. Ám alakjával, s teszem hozzá, a szemle díjnyertes filmjével, Kocsis Ágnes nemzetközi sikert hozó alkotásával, a Pál Adriennel, mintha a magyar filmgyártás egy korszaka búcsúzna.
Félreértés ne essék, nem temetni jöttem a magyar filmet, hanem dícsérni. De Andy Vajna legnagyobb kihívása - a finanszírozási problémákon túl - az lesz, hogy hogyan tudja úgy újrapozícionálni a magyar filmet a nemzetközi fimvilágban, hogy közben azok az értékei, melyek minden közönségkudarca ellenére legjobb műveit jellemezték, sőt még a középkategóriában is jól felismerhetők voltak, mégse menjenek teljesen veszendőbe. Magyarán: hogy lehet úgy tanulni valamit Hollywoodtól filmgyártás és -forgalmazás ügyében, hogy ne érje utol a magyar filmet is a konzumidiotizmus.
Addig is, márcsak erőpróbaként is marad a feladat: arre keressük a választ, ki az a Pál Adrienn!
HHF
2011.05.09. 21:38
Ki az a Pál Adrienn?
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr793352592
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kultúra & Kritika 2011.05.09. 21:38:00
Kedves SZerény Javaslat,
elég nagy svunggal vázolta fel a vélelmezett helyzetet. De talán érdemes lenne a részletekre majd külön-külön visszatérni, ha valóban megvalósul ijesztő víziója.
Üdv,
HF
elég nagy svunggal vázolta fel a vélelmezett helyzetet. De talán érdemes lenne a részletekre majd külön-külön visszatérni, ha valóban megvalósul ijesztő víziója.
Üdv,
HF
Kultúra & Kritika 2011.05.09. 21:38:00
Sajnos úgy tűnik, mégiscsak van/lesz mit temetni: a szerzői és független filmesek helyzete kilátástalan, az art mozik agóniáját nézni is rossz, közben pedig készül a nemzeti konzultáció kollektív hallucinációját megerősítő több milliárdos ország-imázs-projekt, a Sacra Corona 5.; Széll Kálmán filmvászonra illő életéből hollywoodi gigaprodukciót készítenek (az egykori pénzügyminiszter szerepében a megunhatatlan Sylvester Stalone), stb., közben pedig a háttérben Andy Vajna kormánybiztos úrék bagóért adják bérbe az egyébként világszínvonalon dolgozó filmes stábjainkat, világosítóinkat, operatőreinket, helyszíneinket, stúdióinkat, a legjobb színészeink pedig legfeljebb, már ha arra érdemesnek találtatnak, kapnak egy kurta félmondatos szerepet(azt is utószinkronizálják)valamelyik tengerentúli kollégájuk árnyékában -- ja, és mindehhez persze egy kultúra-ellenes kormányzati svung is vastagon asszisztál, azért erről a feléről is érdemes nézegetni ezt a kérdést...
Üdv:
Szerény Javaslat
Üdv:
Szerény Javaslat
Emőke 2011.05.09. 21:38:00
Kocsis Ágnes előző munkája, a Friss levegő viselt meg annyira legutóbb, hogy nem mertem beülni a filmre. A konzumidiotizmus jelen van, és elképesztő mennyiségű keserűséggel vagy tabudöntögető gyomorforgatással próbálják, sajnos, ellensúlyozni. Várom a jó magyar filmet! A mostani nyomokban reményt tartalmaz.