Jean-Luc Mariont, az egyik legismertebb élő katolikus filozófust díszdoktorrá avatja a Pázmány. A díszdoktori cím átadására szeptember 27-én kerül sor, 11 órakor, a Szentkirályi utca 28 szám alatt, a díszteremben.
Marion hírnevét az a feszültség adja, mely abból fakad, hogy egyszerre igaz rá, hogy Derrida tanítványa volt, és hogy katolikus (posztmodern teológia). Gondolkodásának további meghatározó eleme a descartesi filozófia beható tanulmányozása és a fenomenológiához való kötődése. Tanult a Nanterre-i Egyetemen és Sorbonne-on, az École Normale Superiore-ön pedig Derridától és Althusser-től is. Hatott rá Husserl, Heidegger és Levinas is.
Marion egyik legfontosabb témája a szeretet.
Erről többek között ezt mondja: "Az ember az erotikus eredeti és radikális modalitásában fedezi fel magát. Az ember szeret - ez különbözteti meg őt minden más véges lénytől, ha az angyaloktól nem is. Az embert nem a logosz határozza meg, sem a benne lévő lét, hanem ez a tény, hogy szeret (vagy gyűlöl), ha akarja, ha nem. Ebben a világban csak az ember szeret, mert az állatok és a komputerek, a maguk módján épp úgy gondolkodnak, mint ő, de nem tudjuk bizonyítani, hogy szeretnek. De az ember szeret - ő a szerető lény."
Néhány műve:
- Dieu sans l’être, Fayard, 1982 - rééd. PUF, 2010.
- Prolégomènes à la charité, Éditions de la Différence, 1986.
- Réduction et donation. Recherches sur Husserl, Heidegger et la phénoménologie, P.U.F., 1989.
- Le phénomène érotique, Grasset, 2003.
- Au lieu de soi, l'approche de saint Augustin, PUF, 17 septembre 2008.
- Le croire pour le voir, Communio Parole et silence, 2010.
HHF