Idén is átadták az Alföld-díjakat. Manapság kevéssé hangos a sajtó irodalmi díjak átadásától, de az Alföld-díjakat ettől függetlenül minden évben töretlenül kiosztják. Aczél Géza, a folyóirat főszerkesztője nem győz újra és újra szabadkozni, hogy nem sok pénz, és nem nagy elismerés. De az. Mármint, ami az elismerést illeti. Mert az Alföld-díjakat néha más néven, de negyven éve megszakítás nélkül kiosztják. Permanencia meggyötört irodalmi életünkben.
Keresztury Tibor és Aczél Géza a Bakelitben
A kép forrása: kulter.hu
A helyszín ezúttal is, mint minden egyes évben a debreceni Bakelit kávézó volt, időpont 2011. 11. 10., kontextus a Debreceni Irodalmi Napok. 125 éve született Tóth Árpád. Sosem értettem, hogy miért pont a Bakelit. Kellemes atmoszféra, központi helyen, de nem elég nagy. Bár irodalmi rendezvény, sokakat érdekel: az Irodalmi Napok előadóin, egyetemi oktatókon, hallgatókon kívül talán még néhány lakót, „laikust” is. Egyik éven sem férünk el. Az asztalok mögött, közvetlenül a bejárat előtt sokan állnak, hogy aztán hátba vágják őket az újonnan érkezők. Sajnos ez idén nem volt így. Épek maradtak a hátak. Az asztalok megteltek, de ennyi. Szűk szakmai jellege volt az estének. Szóval Bakelit, és azt is megtudtuk, miért. Aczél Géza szerint „ír kocsmás, patinás jellege van”, mi több, „Ady innen indult kissé kapatosan a színházba”.
Tehát Alföld-díjasok, 2011-ben: Bacsó Béla, Grendel Lajos, Keresztury Tibor. Nem sorolom, hogy milyen területeken alkottak nagyot. Minden, ami irodalom, művészet. Fodor Péter, az Alföld szemle rovatának szerkesztője beszélgetett kettejükkel. Grendel Lajos nem tudott eljönni. Leveléből kiderül: január végén Moszkvában szélütés érte. Azóta újra tanult járni, beszélni. Jobban van, de még nem utazhatott el. Három héttel a betegség előtt fejezte be regényét, a Négy hét az életet. Szerinte ennek köszönheti a díjat.
Bacsó Béla szerint munkássága kezdetén olyannyira előtérbe került számára a teória, hogy sokan úgy vélték, egyenesen zavarják a művek. Most, ha tehetné, Dürerről írna könyvet, aztán hozzáteszi: „de ahhoz újra kellene kezdenem az életemet.” Keresztury Tibor rendkívül hálás, hogy harmadéves egyetemistaként, 1986-ban befogadta a szerkesztőség. Nagy eredmény, hogy akkor még ismeretlen, fiatal szerzők is megjelenhettek. A konzervatív lapból így lett a posztmodern irodalom egyik rangos fóruma. 2006-ig volt szerkesztő.
A beszélgetés közben körülnézek. Akadémikusok, egyetemi tanárok, szerkesztők, többkönyves alkotók. A jelenlegi magyar irodalmi élet szervezői, alkotói, életben tartói. Összesen több tízezer publikált oldal, különböző témákban, szemlélettel, módszerrel. A lényeg: irodalom, irodalom, irodalom. Talán mégis alkalmas hely a Bakelit. Sok jó irodalomár kis helyen is elfér. Aczél Géza felharsan: „Mulassunk!” Amíg vannak ilyen rendezvények, az irodalom köszöni, jól van. Hát mulassunk. De ne sírva.
Barna Péter