Zsurzsán Anita
„Hegedűs János megrázóan és felemelően emberi képeket válogatott össze, felejthetetlen tekinteteket az összes fényükkel és sötétjükkel. Arcokat látunk, de valójában a lélek röntgenfelvételei ezek, ahogyan csak egy kiugrott mentőtiszt képes elkészíteni őket, aki ismeri az éjszaka medvéit és hallotta a közös szív megnyugtató dobogását.” Ezzel indított Bajtai András költő, Hegedűs János kiállításának megnyitóján a Hadik Kávéházban.
Szálinger Balázs
Azt gondolom, hatásosan összefoglalja a fotókiállítás célját és lényegét: megmutatni a kortárs magyar írók és költők arcát a maguk fényével és sötétjével, pózok és manírok nélkül, a maguk emberségében és „vadságában”. A Hadik Kávéház falain kiállított fotókon többek között olyan jól ismert kortárs írók és költők portréival szembesülhetünk mint Payer Imre, Szálinger Balázs, Bajtai András, Nemes Z. Márió, Kemény Lili, Zsávolya Zoltán, Jász Attila vagy Petőcz András.
Hegedűs János stílusának védjegyévé váltak a sötét tónusú, jellegzetes fekete-fehér portréfotók, amelyek már szinte emblematikussá váltak irodalmi körökben, a legtöbb ismert kortárs szerzőt sikerült már elkapnia legalább egy pillanatra különböző irodalmi esteken és megmozdulásokon. Folyamatosan figyel, lankadatlan érdeklődéssel és különös érzékenységgel ragadja meg ezeket a pillanatokat, minden rezdülésre kihegyezve kattan a kamera. Nincs alakoskodás, nincs színpad, nincsenek pózok, nincsenek felesleges díszletek, csak mélységesen emberi arcok. Egyáltalán nem kezelhető úgy Hegedűs János eddigi munkássága, mint pusztán az irodalmi élet dokumentációja, hiszen itt elsősorban embereket, emberi arcokat látunk, egy olyan világba enged betekintést, ahol már nincs olyan, hogy szakma vagy irodalom, a portrék elsősorban az embert ábrázolják. Emiatt is tartom figyelemreméltónak ezt a kiállítást, mert nem akar mítoszokat építeni, nem akar ikonográfiát teremteni az egyes szerzők mögé, ehelyett hiteles és metszően valóságos. Hegedűs az emberi arcok mögötti mélységet hívja elő fotósként, és egy művész érzékenységével láttatja azt a képet, amely benne él az egyes költőkről és írókról. A végeredmény pedig valóban – ahogyan Bajtai András fogalmazott a nyitóbeszédben –: a lélek röntgenfelvételei, mindenféle szertartás nélkül.
A kiállítás koncepciója az, hogy nincs koncepció, a befogadóra nincs semmiféle szemszög vagy látószög ráerőltetve, szabadon lehet bolyongani a kortárs irodalom sajátos arcképcsarnokában. Hegedűs János egy most megjelent interjúban arról nyilatkozott, hogy a kiállításon összeválogatott portréfotók koncepciója eredetileg egy fiatal költőkről szóló sorozat lett volna, de végül letett erről, így eshetett meg, hogy a Hadik falain összeállt egy igazi „vad banda”. Másképp talán nem is lenne hiteles egy ilyen jellegű kiállítás, ami egyáltalán nem törekszik kánonépítésre, hanem egy túlzottan is eleven kortárs irodalom arcainak megmutatására. A megnagyobbodott szív a kulcs a lélek különös röntgenfelvételein.
Hegedűs János: 30 kortárs szerző – 30 portréfotó
Hadik Kávéház 2012. május 16. – július 15.
a kép forrása: http://www.koltokmaskepp.hu/galeria2.html
