Gunda-Szabó Dóra
Talán nem egyedül vagyok a laikus múzeumjárók között, akinek Cézanne festészetéhez utoljára jutna eszébe a Szépművészeti által választott mottókat társítani, tudniillik a múltat és a hagyományt.
Pedig a most nyílt tárlat Cézanne életművét pontosan ebből a szokatlan megközelítésből mutatja be; a régi mesterekhez való viszonyán keresztül. Nem meglepő, tehát, hogy a festő majd 100 alkotásának nagyobbik részét akvarellek, grafikák és vázlatok adják híres művészek munkáiról, az viszont sokkal inkább, hogy néhány inspiráló mestermű (Raffaello, Michelangelo, Poussin, Goya, Delacroix, Courbet alkotásai) a Cézanne művekkel párhuzamba állítva szintén kiállítása került..
A festészet egyik megújítójaként számon tartott magányos francia posztimpresszionista festő tehát a nagymesterek ölelésében mutatkozik, azokéban, akiknek alkotásaival akkor találkozhatott, mikor a párizsi Louvre-ban vagy Aix-en-Provence múzeumaiban készített tanulmányrajzokat. Ezek a Cézanne munkák nem lenyűgözőek: a csekély önbizalommal rendelkező festő maga is itt-ott látványosan a képen hagyta saját munkájával való elégedetlenségének nyomát. De stílusa kapcsán az eddig is ismert különbözőségek mellett most inkább a hasonlóságok domborodnak ki: hogy egy-egy régi és Cézanne-tól olyan távolinak gondolt mű hatására milyen stiláris vagy kompozíciós lehetőségek nyílnak fel a festő előtt.
Így sokkal izgalmasabbá válnak a várva-várt ’nagy-képek’ is, (mert most nem úgy kell haza mennünk, mint jó pár éve a Dürer kiállításról, hogy minden volt, csak Dürer nem). A fenyőkkel szegélyezett Mont Sainte-Victoire jól ismert, megnyugtató látványa több variációban is szerepel a tárlaton, ahogy a Kártyázók , az Öregasszony rózsafüzérrel, illetve Cézanne önarcképe és más portréi is.
Az összetéveszthetetlen Cézanne-színek és hangulatok is kétségtelenül más megvilágításba kerülnek. A terem szürkés falai között az alaposabb, vizsgálódó műértők, és a hangosan kommentáló műkedvelők is egyaránt elégedettek lehetnek. Csak a kétéves lányom esett kétségbe a Csendélet almáskosárral-t látva; felkiáltott: Hoppá!, és a földre mutatott. Azt hitte, oda gurultak ki az almák.
Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő. Kurátor: Geskó Judit
Szépművészeti Múzeum (október 25- február 17.)
Gunda-Szabó Dóra
