Hegedűs-Bite Beáta a Miskolci Nemzeti Színház Hamletjéről
Balázs Zoltán, Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Roland, Mátray László, Rusznák András – hogy mi a közös bennük? Hamletek ők, a gyulai Shakespeare Fesztivál elmúlt évtizedének magyar előadásaiban. Egyikük a leleményes, másikuk a lázadó, megint másik pökhendi, vagy érzékeny, kamaszlelkű férfi. A 2013-as Shakespeare Fesztivál kilencedik ünnepén a záró előadás Kiss Csaba rendezésében Shakespeare Hamletje volt a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Rusznák András, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal színésze a legígéretesebb Hamletnek bizonyult.
Néhány nappal az előadás előtt Kiss Csaba előadóként is aktív tagja volt a hagyományos Shakespeare-konferenciának, ahol a Hamlet rendezéséről beszélt. Így volt alkalmam az előadás értelmezésének és gondolatiságának meghallgatása után másnap, nézőként megtapasztalni a hallottakat. A Tószínpadon felállított négyzet alakú deszkaszínpad eszményi helyszínné vált a játszóknak: Claudius és Gertrud játszi könnyedséggel be-beültek a közönség soraiba, valamint Rosencrantznak, Guildensternnek, Hamletnek szó szerint kikötő, Opheliának fűzfás vízpart kínálkozott. A nézők viszont, ha nem az első sorban ültek, nem látták kifogástalanul a teret.
Az előadás megannyi örökérvényű párhuzamot ábrázolt. Feszegetett szülő-gyerek kapcsolatot, mert nem csak Hamletnek anyjához fűződő ellentmondásos viszonyát tudatosította, hanem emellett felvillantotta Opheliának apja felé irányuló, szívből megfelelni vágyó magatartását is. Egymás mellett követhettük apák halálát és fiaik bosszúállását (idős Hamlet - ifjú Hamlet, Polonius - Laertes), így Hamlet és Laertes utolsó csörtéje két, helyzetében nagyon sok ponton megegyező fiatalember értelmetlen küzdelmévé vált. Analógiát sugallt a színdarabbeli nők (Gertrud szerelme - Ophelia szerelme) igaz és megjátszott érzelmeiről, amelyek Hamlet életét, sorsát biztosan befolyásolták. Firtatta ezenkívül valóság és színjáték viszonyát, vagyis Kiss Csaba rendezése többízben a közönség soraiba ültette szereplőit, amivel létrehozta a Ki néz kit? érzését, s ezzel a gesztussal megbolygatta néző és színész kapcsolatát.
A 19. században élő magyar író, irodalomtörténész, Ambrus Zoltán egyik kritikájában két nehezítő körülményt emelt ki Shakespeare ürügyén, nevezetesen a nézőt, aki mindig elvárásokkal érkezik a színházba, és másodikként a színészt, aki nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. Tegyük fel, Ambrus Zoltán tézisét elfogadjuk, s eszerint a Hamlet az a színdarab, amelyből mindenki ismer néhány sztereotípiát. Van benne szellem, „lenni vagy nem lenni” monológ, koponya, de kevesen tudják azt, hogy abban az esetben, ha a szerkezetileg érintetlen Shakespeare-művet játszaná el egy színtársulat, akkor az közel hat órán át tartana.
A Kiss Csaba által újragondolt Hamlet, bár egy felvonásban, jelentős dramaturgiai ollóval átszabott előadást mutatott be, mégis teljes, követhető, a szereplők viselkedése közötti ok-okozati összefüggéseket kutató rendezői elképzeléseket, kifejező színészi kivitelezéseket láttatott. És ennek egyik érdemi záloga a találó színészválasztások és a pontosan végiggondolt színészi játékok voltak. Először láttam a hagyományos értelmezésektől eltérően Poloniust jóságos apaként, amit Szegedi Dezső joviális alakja, ősz haja, bariton hangja tovább erősített. Ophelia sem a megszokott, olykor felszínesen ábrázolt őrült lány séma alapján formálódott meg, mert Lovas Rozi fokozatosan, a végső kétségbeesésig elbizonytalanodó korunkbeli szerelmes lányként mutatta meg. Laertest az apai és a saját törvényeinek egyszerre megfelelni vágyó, értelmes fiatalnak láthattuk, és Simon Zoltán nyílt tekintetében szinte ugyanazt a kétségbeesést és gyötrelmet fedezhettük fel, mint a Rusznák András révén megtestesülő Hamletében. Gáspár Tibor Claudiusa és Varjú Olga Gertrudja a miskolci előadásban életszerű emberpár volt, életkoruk, testalkatuk, modoruk egymáshoz illett, s Claudius nem volt kaján, Gertrud nem volt könnyűvérű, inkább látszott arcukon a második lehetőséghez jutott, immár érettebb házasok kifejezése. Gertrud és Claudius szövetségét valahányszor együtt foglaltak helyet a közönség soraiban, mint metaforikus üzenet kódolhattuk. Hallgatósággá avatásuk a kirekesztettség impresszióját és az idegenkedő szemlélődés érzését sűrítette képpé. Hiszen bizonyosan azt nem tudjuk, Claudius tényleg megölte-e Hamlet apját. Vagyis tettel ölte-e meg, vagy az idős Hamlet végzete talán épp Claudius és Gertrud szerelme lett?
Hasonlóan beszédesnek tűnt Hamlet magára öltött viselete, amit Gertrud visszautasított Hamlettől, s fia vett fel helyette. A viselet egy földigérő, fűzős és buggyosujjú királyi gyászruha volt, s e női öltözék az ifjú Hamlet számára különös hangsúllyal bírt. Hamlet férfi testén a női ruha jel-mezzé vált, ami megteremtette a minden emberben meglévő maszkulin-feminim nembeli kettősség mellett a felfoghatatlanná lett világ cipelésének olvasatát is. Útkeresése során mindvégig ebben a ruhában maradt, majd a zárójelenet előtt átadta édesanyja számára a viseletet, s ezzel a gesztussal Gertrudot bújtatta az egyensúlyát vesztett ember szerepébe. Rusznák András sebezhető, intellektuális kisugárzású Hamlet volt. Mondatairól elhittem, hogy helyben születtek, nem az irodalmi alakot, a fennkölt Hamlet-színészt követhettem a deszkákon. És itt kapcsolható Ambrus Zoltán hajdani meglátása a miskolci előadáshoz. Ambrus azt írta egykor „A legtöbb Shakespeare-előadásban a betű megöli az igét. A színész úgy jár, mint némelyik pap, aki addig tanulmányozza a textust, míg végre – nincs tisztában a dogmával.”
Kiss Csaba világosan végigvezetett, jelképekkel játszó rendezése komoly példája a textus értelmezésének és egy lehetséges dogma megtestesülésének. Rendezésében a merész dramaturgia mellett a formabontó tér, a minimalista jelmezek váltak hangsúlyossá, de kiemelte az általa feltett kérdéseket DJ Palotai kortárs zenéje is.
Miskolci Nemzeti Színház
Shakespeare: Hamlet
Rendező: Kiss Csaba
Színészek: Rusznák András (Hamlet), Varjú Olga (Gertrud), Gáspár Tibor (Claudius), Lovas Rozi (Ophelia), Szegedi Dezső (Polonius), Simon Zoltán (Laertes), Fandl Ferenc (Rosencrantz), Kokics Péter (Guildernstern)
Dramaturg: Rácz Attila
Zene: DJ Palotai
Látványtervező: Berzsenyi Krisztina
Világítástervező: Vida Zoltán
Shakespeare Fesztivál
Gyula, 2013. július 14.