Czinkóczi Krisztina Evellei Kata Álombunker című kötetéről
A fiatal költőnő első kötete az Álombunker, 2013 szeptemberében jelent meg a Palimpszeszt Kiadónál. Zöldeskék füzet, mely színével tökéletesen leképezi a versek hangulatát. „Olyankor minden zöldeskék lesz, / mint a túlságosan vastag üveg, / ami valójában folyadék, csak végtelenül lassú.” (18.) – írja Nyitva tartás című versében.
Valóban, a versek beszélői mintha vastag akváriumüvegen keresztül látnák a világot: homályosan és sötéten. Öregség és gyermekkor, ragaszkodás és elszakadás, szép és fájdalmas emlékek mind szétválaszthatatlanul keverednek, de az üvegfal megmarad. Egy ilyen fal biztonságot nyújt a szemlélődéshez, viszont aki túl sokáig áll mögötte, azt hiheti, magán a képen van az összegyűlt fekete kosz, nem az üvegen. Minden egy fokkal sötétebbnek, fájdalmasabbnak tűnik, így nem marad más ésszerű reakció, mint a letargia, vagy a keserű, gúnyos „odamondás”. A lírai én sokszor haragosan, kiábrándultan beszél (Álmodol egy nőről, Kiskorú felügyelete mellett, Nem az a megoldás), máshol önmagába zárkózik (Az elsüllyedt búvár, Kórterem, játszóház), valahol pedig csak mesél, csupa nyomasztó emléket.
A kötet három ciklusra tagolódik: Büntetésben, Nyílászárók, Utópia. Az elsőben visszatérő elem a kórházi atmoszféra, a bezártság, a lelkiismeret-furdalás, a magány. Kellemes meglepetés azonban a kössük össze a(z), című vers, melyben két oszlopban szavak állnak, néha az egy sorban állók értelmes összetételt alkotnak egymással, néha viszont egy-egy távolabbi szóval (is) össze lehet párosítani azokat. Ezzel az olvasónak is szerep jut a vers „megalkotásában” és szabad teret ad az értelmezésnek is. Sajnos több ilyen formai játék nem akad, csupán a versek címében jelennek meg az egyedi írásmódok.
A középső ciklusban a párkapcsolatok nem kevésbé nyomasztó világába nyerhetünk betekintést. Itt többségben vannak azok a versek, amelyekben gúnyos hangvétel uralkodik. Maga az elnevezés is megidézi az előző szakasz bezártság-érzését. A harmadikban pedig felszabadultabb, mégis nagyon erős képeket találhatunk. Itt már többször jelennek meg a külső terek. Bár ezzel kevéssé oldja a felgyülemlett feszültséget, mégis kimondottan szépek azok, melyekben egy tájba írva jelennek meg a lelki folyamatok (Kánikula a Bem utcában, Esti mese). A fojtó hőséget követő eső, a lassan leszálló, mindent elnyelő sötétség folyton visszatérő elemei a verseknek, az éjszaka (és ezzel az álom) közeledtét jelezve. Baljós csengésük van az éjszakát megidéző verssoroknak: „a házak morajlása körbeér / A tetők alá beszivárog az éjjel.” (Előeste) (51.) „homály bújik elő, és puha csápjaival / fölkúszik a házak oldalán.” (Esti mese) (56.) „A kapualjakból feszülten lesett rám / az összegyűlt éjszakák koromsötétje.” (Boríték) (74.) Ezekben a versekben nem bontakoznak ki a gondolatok úgy, mint a már említett megszólító versekben. Csupán a leírást látjuk és sejthetjük a mögötte megbújó élethelyzetet, érzéseket. A bezártság mellett (után) itt már megjelenik a mozgás, a kitörés lehetősége. Az utolsó vers, mely az utópia címet viseli, szép zárása a kötetnek. Egy végső lendületet ad, még akkor is, ha ez egy örökmozgóhoz kötődik.
Az egész kötetre jellemző, hogy a napfényes képeket mindig sötétség követi, alattomosan szivárog bele a tragédia, a nyár már csak emlék. Úgy peregnek a sorok, mint egy régi házi videofilm kockái. A boldogságról nincs mit mondani. Úgy gondolom, a formai változatosság mellett jót tett volna némi lazítás az összképnek. A címben szereplő „álom” szó az összetétel által elveszíti a benne rejlő esetleges pozitív töltést, és átváltozik, ha nem is vérfagyasztó lidércnyomássá, de olyasmivé, amiből jobb felébredni. Maga az álom, az alvás azonban nem jelenik meg a versekben sem konkrétan, sem allegóriaként. Csupán a tünékeny, látomásszerű képek, a felbukkanó emlékek, a rejtett szorongás-érzés idézik meg ezt az állapotot. A költőknek megadatott az a képesség, hogy érzékletesen fejezzék ki az álombeli képeket, hogy bonyolult, kibogozhatatlan csomókkal kössék egymáshoz a szavakat. Evellei Kata jól kihasználta ezeket a képességeket kötetében, mindössze azt az akváriumüveget kellene eltüntetni, amely nyomasztó hangulattal vette körül a kötetet.
Evellei Kata: Álombunker. Budapest, PRAE.HU–Palimpszeszt, 2013. 75 oldal.
