Kálmán Eszter a Konzervnyitó Akciócsoportról
Legutóbb az Akváriumban voltam a Konzervnyitó Akciócsoport estjén, ahol Závada Péter (költő, rapper, Závada Pál fia) volt a meghívott vendég, akivel Dés András, az est házigazdája egyrészt az apa-fiú kapcsolatról beszélgetett, hogy mennyiben befolyásolja egy híres szülő gyermeke pályafutását, milyen egy neves szülő „árnyékában” felnőni, hogyan lehet így megtalálni a saját utat (amiről ugye Dés Andrásnak, Dés László fiának is van elég tapasztalata). Másrészt arról beszélgettek, vajon szükség van-e a kényszeres beskatulyázásra, vagy igaz-e az az állítás, miszerint a művészet egyre inkább a műfajok és stílusok közötti határok elmosódásáról szól és igazán újat és érvényeset az tud alkotni, aki mer szabadon közlekedni a határokon keresztül? Mivel a zenei formáció számos tagját is érintette ez a kérdés, izgalmas estre számíthattunk, ahol a vendég egy produkció erejéig zenekari taggá is vált.
De a történetük nem itt kezdődik, hanem 2010-ben, amikor két tehetséges fiatal jazz zenész – Dés András és Szandai Mátyás – többre-, másra vágyott és összehívta a „bandát”, plusz kitalálták, hogy mindig legyen egy vendég a koncerteken. Sajnos a nevük jelentését és kitalálásának körülményeit balladai homály fedi – hogy miért pont egy mindennapos konyhai eszköz adta az ihletet, arról még sosem nyilatkoztak.
A Marczibányi téren ismertem meg őket 2011-ben egy zenész ismerősöm ajánlására, de már előtte is volt egy törzshelyük. Megragadott az akkori helyszínük intimsége (kicsiny, zárt színházteremben léptek fel), ahol asztalokkal, székekkel, gyertyákkal és innivalókkal tették otthonosabbá a teret. Így nem véletlen tán, hogy érdekes módon a közönség is főleg az idősebb korosztályból került ki.
Aztán a zenekar és az estek kényszerűségből átköltöztek a már akkor Akvárium néven futó Erzsébet téri műintézménybe (2012-ben). Bevallom, ezzel a miliővel még mindig nehezen barátkozom meg, a Marczibányi tér bársonyos intimitása után éles váltás volt a mai modern betonvilág ridegsége – de a zenekar jól vette az akadályt, előnyére fordította a helyszíncserét, és új imázst talált ki magának: amolyan „blöffösre” vették a figurát (utalva Guy Ritchie kultikus Blöff c. filmjének hangulatára), még a Facebook oldaluk is új és ennek megfelelő dizájnt kapott. Immár jóval nagyobb és jóval fiatalabb közönséghez kezdtek szólni.
A Konzervnyitó Akciócsoport ugyanis egy rendhagyó művészi közösség, amely havi rendszerességgel szervez koncertsorozatot, ahol alkalmanként más-más témát jár körül. Dés András úgy fogalmazott, hogy a felgyorsult világ követhetetlen tempója ellen az emberek gyakran úgy védekeznek, hogy elzárkóznak a nyilvánosságtól. Pedig az improvizációs készség nagy segítség lehetne a túléléshez, hiszen nyitottságra, gyors reakciókra és spontaneitásra épít. Érdekes viszont, hogy a művészetüket improvizációra építő jazz zenészek között is általános tünetté vált az izolálódás. Ezért is hozták létre fiatal jazzisták a Konzervnyitó Akciócsoport sorozatot. Hat zenész, hat karakter keres minden hónapban egy témát, amely zeneszerzésre inspirálja őket.
A témák viszont az esetek többségében nem a zenéhez kapcsolódnak, kiválasztásuk elsődleges szempontja az, hogy inspirálóak legyenek. A tagok egyik fő célja, hogy újabb és újabb kihívások elé állítsák magukat, és hónapról hónapra új darabokkal rukkoljanak elő az adott témával kapcsolatban. Ami azt jelenti, hogy a témát kétféle módon közelítik meg: új szerzeményeket, de legalábbis átdolgozásokat adnak elő, valamint diskurálnak az est másik főszereplőjével, az adott témában kitűnő hírességgel. A tagok mind-mind saját együtteseikben és ezernyi más formációban is szerepelnek, ezért is szép teljesítmény, hogy emellett még erre a rendezvényre is van erejük és lelkesedésük. Közben a zenészek közé bejött Oláh Szabolcs gitáron, aki játékával új színfoltot adott az együttesnek. Viszont mire átköltöztek volna az Akváriumba, Szabó Dániel zongorista családjával az Egyesült Államokba költözött, így egy prominens képviselőt vesztett a zenekar, ám helyébe lépett Lamm Dávid, szintén gitáron.
A komponáló zenészek személyes vallomásai által a laikusok is bepillantást nyerhetnek a zeneszerzés és az improvizáció műhelytitkaiba. Az eddig meghívott vendégek és a közönség reakciói bizonyítják, hogy az elképzelés működik: aki egyszer eljött a Konzervnyitó estjére, általában csatlakozik a törzsközönséghez.
A zenészek mellett az est másik főszereplője egy, az adott témában kompetens vendég, a teljesség igénye nélkül: Veiszer Alinda műsorvezető, Schilling Árpád rendező, Konrád György író, Ascher Tamás rendező, Segal Viktor séf, Mácsai Pál színigazgató, Varga Mátyás bencés szerzetes és költő, Janesch Péter építész, Al Ghaoui Hesna riporternő, Rácz Zoltán a Zeneakadémia professzora, Heimann Zoltán borász, Spiró György író. Az a cél, hogy ne hagyományos interjú, hanem párbeszéd alakuljon ki, amelyben a riportalany is kíváncsi az őt kérdezők személyiségére, művészetére. Az est egyik fő mozgatórugója az interaktivitás, hiszen nemcsak a meghívók kérdezik a meghívottat, hanem a vendég is hozzászól a koncerthez és természetesen a közönség aktivitására is számít mindig a csoport. Így elvileg a közönségnek is lenne beleszólása az est alakulásába, bevonva őket a kérdezz-felelek játékba, de ez ténylegesen ritkábban valósul meg, bár hol Dés András, hol a vendég igyekszik kiszólni a közönséghez vagy éppen aktivizálni a résztvevőket. De azért általában inkább a csendes megfigyelő szerepe jut a közönségnek, bár még anno a Marczibányin volt egy-két lelkesebb vendég, aki bátran közbekérdezett, sőt néha vitatkozott is az előadókkal.
A zenét sokszor hozzák magukkal az előadók, az est témájának megfelelően vagy régi számaikat áthangszerelve, vagy új számokat írva, de arra is volt már példa, hogy a vendég kérte, improvizáljanak neki ott helyben. A zenéjük emiatt is áll közel az igazi free jazz szellemiségéhez. A zene megszületése, a közös zenélés, az örömzenélés a cél. Ettől lesz lazább, „fésületlenebb”, izgalmasabb mintha ötvenedszerre játszanák partitúrából ugyanazt a darabot.
Az alapítók, Szandai Mátyás nagybőgős (aki azóta Párizsban él és zenél) és Dés András ütős (aki már régóta kinőtt abból, hogy csak mint Dés László fiát emlegessék), aki egyedül maradván is lelkesen viszi a vállán továbbra is a projektet. Felkészül az estre, témákat és interjúalanyokat keresgél, egyeztet velük, sőt zenél és a beszélgetéseket is vezeti. Lássuk be, ez nem könnyű feladat. De ő kiválóan megoldja, hol ide, hol oda pattanva: hol a cajonján ülve zenél, hol egy széken ülve kérdez. Néhanapján megesik, hogy nem tudja kihúzni riportalanyaiból, amit szeretne, vagy másfelé kanyarodik a beszélgetés, vagy épp benne maradnak olyan témák amik még érdekesek lettek volna – de hát ezzel mindenki szembesül, aki valaha interjúvolt már élőben. Dés azonban remekül megoldja ezeket a feladatokat, aztán szalad vissza az ütősszettje mögé, hogy eljátssza a következő darabot.
Reményeik szerint most ősszel is lesz folytatása és koncertsorozatuk igazi közösségteremtő erővel fog bírni, ahol párbeszéd alakul ki zene és társművészetek, hozzáértők és laikusok, előadók és közönség között.
Konzervnyitó Akciócsoport
Tagok:
Ávéd János - szaxofon
Bacsó Kristóf - szaxofon
Barcza Horváth József - nagybőgő
Dés András - ütőhangszerek
Lamm Dávid - gitár
Lukács Miklós - cimbalom
|
|
|
