Modor Bálint
Az Ekler Dezső építész életművét bemutató tárlatról
A művészet nincs jelen egy ilyen jellegű kiállításon. Nincs jelen, mert egy nagyobb installációt leszámítva, nem egy Ekler-térbe kerülünk, hanem a Kepes Intézet terébe, ahol megjelennek az Ekler-házakat reprezentáló fényképek, filmek és szövegek, a tervben maradtakról látványtervek, vázlatok. Tehát művészetet helyettesítő reprezentációk optikáján keresztül láthatunk rá erre a még alakulóban lévő életműre. (Éppen ezért illett volna a képek alá odaírni a készítőjük nevét.) Ez adja a kiállítás kuriózumát, ugyanis a Magyarországon amúgy sem gyakori építészeti kiállítások nem fókuszálnak egyetlen életműre, hanem általában egy témát járnak körül.
Ha már a művészet nincs jelen, helyette az egész teret áthatja a művész jelenléte. Nem is személyes jelenléte, de mindegyik teremben a beszűrődő hangját vagy épp zongorajátékát lehet hallani. Kivetítőkön, TV képernyőkön keresztül mesél, gondolkodik, tűnődik és bemutat. Ezekben az egyenetlen színvonalú dokumentumfilmekben a megmutatkozó személy bensőséges hangja adja meg a kiállítás sajátos hangulatát. Mintha vendégségben lennénk a mesternél, akit így nemcsak alkotásain keresztül, hanem mint gondolkodó embert is megismerhetünk.
A „szerző halálát” hirdető elméleten iskolázott látogatónak furcsa lehet, hogy ekkora helyet kap a kiállítótérben a művész, nem hagyva, hogy a műveit reprezentáló képek magukért beszéljenek. De Ekler esetében a teóriának fontos helye van, mert a művei teoretikus alapra épülnek. Ilyen teoretikus alap volt az organikus iskola tömegtársadalom-kritikája, ahonnan indulva megtervezi, majd a helyi mesterek bevonásával kisközösségek számára fel is építi a nagykállói néptánc tábor épületegyüttesét. Ezek a házak alapozzák meg a nemzetközi hírnevét. Vagy még a közösségi épületeknél maradva, a csakra színek alapján kifestett, a tantermekben felgyűlő gyermeki energiákhoz mért, kerengőszerű, hosszabb futásra alkalmas folyosókkal ellátott péceli általános iskola.
Alapvetően kétféle forrásból erednek Ekler teóriái. Egyik forrása, a tapasztalat és a megfigyelés, és célja a funkcionalitás betöltése. Ilyenkor a tapasztalatot teóriává, majd a teória mentén alkotássá alakítja. Ilyen megoldás a hosszú kerengőszerű folyosó az általános iskolában, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a tanulók ki tudják adni a bennük felgyűlt energiákat, hogy utána a tantermekben a tanulásra tudjanak koncentrálni. Ez az alkalmazott művészetek alapvető működési módja, itt leginkább a szelektálás izgalmas, tehát az, hogy mi alapján választ a funkcionalitás teóriái közül. A másik, mikor kívülről jött teóriák vagy képzetek ihletik meg. Ilyen a nagykállói néptánc tábor platonikus ihletettségű kilátója, melyre két lépcsősor vezet fel. A két lépcsősor csak a kilátó tetején találkozik, mint Platónnál a szerelmesek. Így az épület a platonikus szerelemtan sajátos kommentárjává változik. A teória kétféle használata szintézisbe kerül a pezsgőérlelő épületének buborék motívumában, melyek az épület külső terekre és a világosabb belső tereire egyaránt nyíló ablakai. Ezek az ablakok ikonikusan jelzik a pezsgőérlelő funkcióját, alkalmazkodva ahhoz a külső elváráshoz, hogy a pezsgőérlelő épülete reprezentálja önmagát és ugyanezek az ablakok teszik lehetővé azt a funkcionális elvárást, hogy az épület belső tereibe természetes, de szűrt fény jusson be, mely a legideálisabb az ott végzett munkához.
Természetesen nem mindig ilyen zökkenőmentes a teória és az alkotás kapcsolata. Ugyanis Ekler teoretikusan újra és újra megfogalmazza a fogyasztói világ kritikáját, amely többek között a közterek privát térré alakulásának problémájára irányul, de mint építész ő maga is kiszolgálja a fogyasztói világot. Ezzel izgalmas feszültség keletkezik a teória és az építészi gyakorlat között az olyan műveknél, mint a dunaújvárosi Tojásház, vagy más irodaházak esetében.
Hosszú utat járhatunk be a meg nem épült Béres-ház tervétől, melyet még Makovecz Imre tanítványaként készített, a borászati épületek mérföldkövének számító disznókői épületen keresztül, a föld tektonikai mozgását alapul vevő, buborék motívummal is eljátszó somlóhegyi épületegyüttesig. A kiállítás nemcsak végigszalad a házakon, hanem ráirányítja a látogatók figyelmét Ekler jellegzetes motívumaira és a terek iránti érzékenységére, ahogy az egyik felvételen látszik, a disznókői épület görbéje belesimul a szőlőt átszelő kacskaringós utak közé. Vagy a pezsgőérlelő buborékszerű ablakai biztosítják a szükséges szűrt fényt az ott dolgozóknak. Láthatjuk, hogy nem maradt meg az organikus építészet keretei között, hanem felkéréseihez szabva mindig új, kreatív megoldásokat keresett, és ahogy az épületei mutatják, talált is.
Az utolsó teremben találhatóak „az olasz dizájncsászár”, Alessi felkérésére tervezett ezüst teáskészlet és a porcelán csészék. Az Alessi cég a világ legjobb építészeinek bevonásával próbálja megtermékenyíteni újra és újra az ipari formatervezést. Ezek az első tárgyak, melyek nemcsak reprezentálják, hanem prezentálják a művészetet. Úgymond, a kiállítás végeztével megérkeztünk a művészethez.
Biztosan sokkal izgalmasabb lenne egy olyan kiállítás, amely hatalmas makettekkel, installációkkal létrehozná a múzeum terében a művészre jellemző térélményt, de leginkább az anyagiak miatt marad az életmű bemutatása Ezt a feladatot viszont kiválóan ellátva kaput nyit Ekler művészetére még a laikus múzeumlátogatók számára is.
Ekler Dezső – Építészeten innen és túl
Kepes Intézet, Eger
Kurátor: Széplaky Gerda
2013. szeptember 21-től 2013. december 31-ig
Képek forrása: http://www.ekler-architect.hu/hu/index
