Karen Mack – Jennifer Kaufmann: Freud szeretője
A Freud szeretője találó cím: egyszerre utal a történet cselekményére, ugyanakkor Freud életére is. A cím és a könyv is betekintést enged az elsősorban szexualitással foglalkozó pszichoanalitikus szexuális-szerelmi életébe. A regény cselekménye egy évet ölel fel – roppant kalandos egy évet. Amikor Minna, az ismert pszichoanalitikus, Sigmund Freud sógornője megérkezik Freudék bécsi otthonába, még nem is sejti, mi mindenben lesz része. A románc azzal indul, hogy Minna meglátogatja Freud egyik előadását: „abban a pillanatban furcsa lüktetést érzett a gyomrában, amire nem tudott magyarázatot.” (47.) Az előadás után kezdődik csak el igazán a történet: a férj és családapa, és a fiatal nő éjszakába nyúlóan beszélgetnek. Aztán eljut a regény a csúcspontjára: Minna és Freud egymáséi lesznek. Minna őrlődik: mit követett el? „Abban a pillanatban, hogy beengedte a férfit az ajtón, elveszett, tomboló vágyában eldobta ártatlanságát és levetkőzte gátlásait. […] Főbe kellene lőnie magát, leugrani egy hídról, bélyegezzék, korbácsolják, kövezzék meg.” (177.) A titkos és tiltott szerelem mindenesetre folytatódik: egy svájci üdülőhelyen ráadásul Minna és Freud mint házaspár jelentkeznek be.
Bécsbe való visszatérésük után azonban Freud inkább egy német doktorral, Fliess-szel osztja meg elméleteit, neki szenteli minden idejét, szinte dicsőíti őt. Aztán Freud Fliess után egy másik hölgyet tüntet ki figyelmével: Lou Andreas-Salomé az újabb hóbort. Végül Minnának rá kell ébrednie: Freud „szereti az olyan embereket, akik stimulálják az elméjét” és ez „soha nem tart sokáig”. (310.) Ezen még az sem változtat, hogy Minna bejelenti, gyermeket vár Freudtól. Freudot ez a legkevésbé sem izgatja fel, Minnát egy szanatóriumba küldi, hogy elvetesse a gyereket.
A sors azonban keserű fordulatot hoz: Minna még a beavatkozás előtt elvetél és vissza kell térnie Bécsbe, Freudékhoz. Nővére, Martha közben az anyjukhoz utazott, aki megbetegedett, így Minna és Freud kettesben maradnak a gyerekekkel. Hogy ezután is folytatódik-e a románc? – ezt a kérdést az alkotók nyitva hagyják. Talán az olvasó fantáziájára bízva, hogy a tényeket meseként kezeli-e és továbbszövi-e a történetet.
Hogy a történet nem teljesen a képzelet szüleménye, azt a szerzőpáros a kötet végén bizonygatja, ám hozzáteszik: „A Freud szeretője tényeken alapul, mégis fikció. Ennek következtében szabadabban kezeltük a forrásainkat…” (355.) Valójában az egyetlen bizonyíték Freud és Minna intim kapcsolatára egy vendégkönyvben található bejegyzés egy svájci üdülőhelyen, ahol házaspárként jelentkeztek be. Se levelezések, se más nem maradt fenn erről a viszonyról, sem arról, hogy Minna tényleg teherbe esett-e Freudtól. Ráadásul az írók valóban szabadon kezelik a forrásokat, túlzottan is: Freud nem tanított az egyetemen és az események valójában nem egy év, hanem közel húsz év eseményeit ölelik fel kezdve a Breuer-konfliktustól, a svájci úton át, Fliess és Freud, Lou Andreas-Salomé és Freud kapcsolatáig.
Bár a regénynek jó a felépítése: a kezdőpontról fokozatosan jut el a tetőpontig és fokozatosan zuhan ismét vissza a kezdőpontra – ez az egyetlen, ami valóban jó benne. Inkább izgalmas, kissé szenzációhajhász sztori az egész. A baj nem az, hogy a regény fiktív, hanem az, hogy túlságosan is történelmi regényként állítja be a szerzőpáros, bizonygatva a történet igazságát nem létező levelekkel, hamis dátumokkal. Így történelmi regényként is elveszti jelentőségét, ugyanakkor fikcióként sem elég fantáziadús. A történet giccses kitaláció, a karakterek egyoldalúak, így alapvetően a regényben semmi izgalom nincs Freud és Minna vélt vagy valós viszonyán kívül. A szerzőpáros nem lefordított egy történetet regényformába, hanem elferdítette azt úgy, hogy valósnak állította be.
De mégis: miért lesz érdekes a Freud szeretője? Azért, mert bestseller illata van. Szenzációhajhász történet, ami végső soron eléri a célját, mert ki ne lenne kíváncsi egy szexualitással foglalkozó, – ahogy azt már korábban említettem – pszichoanalitikus szexuális-szerelmi életére? És miért foglalkozunk vele egyáltalán? Határt sértünk: átlépünk a posztmodern korba, ahol az ilyen „ponyvák” már a kultúra részének számítanak. Ez „az alulnézet térhódítása”, így „logikusnak tűnik, hogy olyan műfaji hagyományokat is megkíséreljünk megismerni, amik a vegytiszta (vagy annak gondolt) szépirodalmi emlőkön nevelkedett kritikus számára ismeretlenek.”1
Branczeiz Anna
Karen Mack – Jennifer Kaufmann: Freud szeretője.
Pécs, Alexandra Kiadó, 2013, 360 oldal.
Fordította: Csonka Ágnes.
1 Lásd minderről sokkal részletesebben:
Zelei Dávid: Bullshitből várat, avagy: van-e dolga a kritikának a bestsellerrel és a trash-sel?
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=7009
