A SzóSz a „beígértek” szerint ma délután Jelenits atyát faggatta történelemről, kedvencekről, hitről. A kérdések tematizáltak, de az Atya szavai szerencsére kicsusszantak ezek szorításából, így válaszoknál többet kaptunk. Személyiséget, hitelességet, az egyszerűségben rejlő nagyságot, az ember igazságát. Egyedi megfogalmazásokat. Például a katolikus iskola mibenlétéről: „ahol alkalomadtán a tanárok imádkoznak a diákokért…” Vagy az esztétika szükségességéről, hiszen ez nem csak „ráérőknek” fenntartott fakultás. A szép az élet, a kereszténység része. A művészettől nem foszthatjuk meg magunkat, a széptől nem lehet elzárkózni. Az esztétika tanszékről is azzal a reménnyel beszél, ahol talán a hallgatók értik a művészetet és hiteles keresztények is. A „diákoknak szánt üzenetként" az elmélyülés fontosságára hív.
A szavaknak a mély csendek adnak hitelt.