KEdves Thomzone, de vajon mért is kellene megfeledkeznie a a költő személyéről?
Szerintem a divatos irodalmi irányzatok tévednek, amikor háttérbe akarják szorítani az alkotót.
Mindenki azzal a tudattal olvas verset, hogy a szövegek mögé látja-érzi az alkotót.
De valóban elégtétel az alkotóknak - és talán az itteni beszélgetésnek is? :)

Igen, Ben Whishaw előadása klasszisokkal jobb, mint a többi, nem remegteti fátyolosan a hangját, ahogy a legvisszafogottabb is teszi a felsoroltak közül, hanem egyszerűen, értelmesen elmondja a szöveget - van valami rokonszenves melegség a hangjában.

Egyébként nem a téma és a kor kapcsolatára vonatkozott a megjegyzésem. Csupán nehezemre esik megfeledkezni a költő személyéről, ha olvasom a verset. Például kedvenc olvasmányélményeim gyakran nem a műben kimondottak miatt voltak érdekesek, hanem mert rendkívül érdekesnek találtam az alkotó embert, aki megmutatkozott a sorok között. De ez már nagyon eltér a tárgytól.

A filmnek köszönhető, hogy ma egy idegen nyelvű könyveket forgalmazó üzletben, mikor véletlenül megpillantottam, lecsaptam egy Keats-kötetre. Ez azért elégtétel az alkotóknak, nem igaz?

Kedves Thomzone!
Persze igaza van, értelem és zene viszonya nehezen maradhat egyensúlya a hangzó befogadás esetén. Ilyenkor az a stratégiá-m, hogy ráhagyom magam a dallam ringatására.
Ami a manírt illeti, s a korosodó férfiak ünnepélyes komolyságát.
Nyilván ilyenfajta előadásra gondol:
http://www.youtube.com/watch?v=2xqkNem9xb0
Mellékelem a verset
http://www.bartleby.com/101/624.html
, s magyar fordítását is, Tóth Árpád változatában:
http://jazsoli5.freeblog.hu/archives/2009/05/06/John_Keats_Oda_egy_csaloganyhoz/

Ha túl patetikusnak tartja, van más előadásmód is:
http://www.youtube.com/watch?v=roYYUDPDW3E
és talán még patetikusabb is:
http://www.youtube.com/watch?v=Xri3eQsMT7A
és már majdnem irónikusan:
http://www.youtube.com/watch?v=PKNihcMyiJY
és íme a film megoldása, egy kétségtelenül fiatal színész előadásában.
A zenei kíséret persze nagyon bátor, nyugodtan kritizálható - de nekem bejött:

http://www.youtube.com/watch?v=5wdLPvV7hLg

Amúgy meg - előadóművészeti kérdés: vajh szerelmes verset csak ifjak mondhatnak ünnepélyes komolysággal?

üdv,
HF

Kedves HF!

A vers ugyanakkor nagyon tömény anyagból készül, amitől számomra nehezen fogadható be az élőbeszéd sebességével. Miközben arra figyelek, hogy az értelmét megfejtsem, lemaradok a gyönyörűségről. (Olvasva pedig persze lemaradok az élőszó árnyalatairól - de a bosszantó manírokról is. Szörnyű például, amikor korosodó férfiak ünnepélyes komolysággal szavalják húszas éveikben elhunyt költőifjak műveit.) Ha jól ismerem a szöveget, akkor nincs ilyen gond, de Keats-el csak a kötelező keveset foglalkoztam. Talán az elnézőbb a filmmel, aki jobban ismeri/szereti a költőt.

Kedves Thomzone,
pedig a vers, alapvetően, mégis hangzó nyelv - persze a képvers más műfaj, meg persze a nyomtatott vers is sok pluszinformációt tartogat.

HF

Ülve, de csak azért, mert nem kapcsolták fel a villanyt. :) A vers számomra amúgy is inkább olvasva működik mintsem hallgatva. Félreértés ne essék, ízléses film, csak ekkora tehetséggel, mint Campion-é, ez csak kapufa.

Kedves Thomzone,
és a versek?
Ülve maradt-e a végén, hallgatni a csalogányt?

HF

Hajjajj, tegnap néztem Jane Campion író/rendező miatt (Zongoralecke). Sajna kissé érdektelen, mert a szokásos sablonokat használja, azokat, amelyek a nézőnek is eszébe jutnak, ha a lánglelkű költő, és az eladósorba jutott szépleány (Abbie Cornish-t nagyon szeretem, mégis ebben a filmjében a legkevésbé attraktív) szerelmét akarja felvázolni. Magas vérnyomás ellen jó. Persze a képek gyakori sötétségükben is gyönyörűek, ez nagyon megy Campionnak, az angol vidék, belterek rabul ejtők, de a film maga nem elég ötletes.

Engem meggyőzött!