Szmeskó Gábor az Árgyélus királyfi című meseoperáról
Komoly feladat előtt álltak a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának opera és magánének szakos növendékei, hiszen az Árgyélus királyfi meseopera – melynek zenéjét Tóth Péter szerezte és eredetileg a szombathelyi Weöres Sándor Színház felkérésére készült 2011-ben – nagy művészi kihívást jelentett számukra. A készítők eredetileg úgy tervezték, hogy a darab három kiemelkedő szerepére (Ilona, Árgyélus, Mortodella) vendégelőadókat hívnak, de a bemutató végül gazdasági okok miatt elmaradt. A diákok, az újbóli színpadra vitel alkalmával, mindössze annyi könnyebbséget élveztek, hogy csak a meseopera 70 perces keresztmetszetét kellett előadniuk. A darabot Kolozsváron, Kecskeméten, Békéscsabán és Egerben is bemutatták. A cím egyértelműen megidézi a Gergei Albert Árgiriusával kezdődő, majd Vörösmarty Csongor és Tündéjével betetőző szöveghagyományt. A szövegkönyv Schlanger András és Bognár Róbert, a versek Váradi Szabolcs munkái.
A mű kezdetén Pomedória birodalma esküvőre készül, melyet azonban megszakít Mortodella (Himmer Veronika), a gonosz boszorkány megjelenése. Tovább fokozza a zavart az aranyalmák eltűnésének híre. A fák őrzésére elsőként ajánlkozó két idősebb királyfit elnyomja az álom, míg Árgyélus (Gulyásik Attila) ébrenlétének jutalmaként elnyeri Ilona (Pintér Tünde) szerelmét. A boldog pillanatot azonban újfent Mortodella megjelenése töri meg. Árgyélus és Marci (Török Péter) az elrabolt kedves keresésére indul. A három ördöggel (Sipirc: Doszpod Kristóf, Seperc: Földvári István, Kalamajk: Major Attila) való találkozás megkönnyíti az utat a Csongor és Tündéből jól ismert motívumok, az „ostor-bocskor-palást” hármasának segítségével. Kereső hőseink rálelnek a tomboló ördögökre, és a szerelem erejével győzedelmeskednek Mortodella gonoszsága fölött. Végezetül sor kerül mindhárom királyfi esküvőjére, mely kiegészül a jó útra tért ördögfiak és Mortodella három segítőjének egybekelésével.
A meseopera története valóban megidézi a fent megnevezett pretextusokat, azonban ezen főcsapást kiegészítve, számos szerepet különféle utalások tesznek még izgalmasabbá. Legszembetűnőbb a Mortodella – Éj királynője párhuzam, mely műfajilag az opera felé mozdítja el a darabot. Érdekesség, hogy Mozart műve és az Árgyélus história között a történetvezetés szempontjából is összefüggések vonhatók, sőt jellembeli utalásként lehet felmutatni Tamino – Papagino, Csongor – Balga, a tárgyalt műben pedig Csongor és Marci viszonyát – elég, ha arra gondolunk, hogy a szereplőpárok az elvont és földhözragadt ember típusának ellentétét is felvillantják, hiszen Tamino és Csongor az intellektualista gondolkodó, míg Papagino és Balga alakjai a paraszti kultúra tiszta, de egyszerűbb személyiségtípusát mintázzák.
Zenei értelemben egyfajta montázs-technika figyelhető meg a darabban, mely meglepően színessé teszi a művet. Ezt példázza Szavariusz (Pataki Bence) első áriáját (Nagy nap virradt) követő táncos betét operett jellege, vagy Árgyélus királyfi és Ilona Mortodellán győzedelmeskedő jelenetének musical vonása. Érdekes Mari (Győrffy Dorottya) áriája, melyben halottnak hitt kedvesét, Marcit siratja, kinek tragédiája új dimenziót kap a zene által: a felütést követő opera és népzene közti ingadozást, az „Erdő-Erdő, de magas a teteje” kezdetű népdal jól ismert dallamába való beolvadás oldja fel, melyet egyértelműsít a „Árva madár párját keresi benne” zárósor szövegszerű megjelenése is. Tovább bővíti a zenei palettát a Pokolrock színre kerülése, mely bluesos, jazzes megoldásaival, a pokol vörös örvénylésével és a három ördög tombolásával méltán nevezhető a legszuggesztívebb jelenetnek – nem hiába lett a legsikeresebb része az előadásnak.
Felejthetetlen élmény volt betekintést nyerni a kolozsvári Román Operában tartott főpróbába. A készülődés, rendezkedés, pontos beállások kavalkádja beszippantotta a nézőt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a nemzetközileg elismert művésznő, Prof. Dr. Temesi Mária miféle instrukciókkal javította a diákok színpadi kiállását, az összkari és egyéni belépéseket. A Gyüdi Sándor által dirigált Szegedi Szimfonikus zenekar kiváló teljesítményt nyújtott az előadásokon. Toronykőy Attila rendező értelmezése nyomán „lelket” és formát kapott a darab: a színpadot alapvetően fehér és vörös színek uralták, a szereplők társadalmi rangját kalap, paróka, szalag, szoknya jelezte. Díszletnek kreatív módon kilenc piros óriáskockát használtak fel. A minimális díszlet- és jelmezhasználatot a színpadi játék tette teljessé. Ennek fő eszköze a pantomimszerű mozgás lehetőségeinek kiaknázása volt, mely fontos szerepet játszott a szöveg filmszerű kivetítésében.
Árgyélus királyfi
opera keresztmetszet
TÓTH PÉTER: ÁRGYÉLUS KIRÁLYFI
Szövegírók: Schlanger András, Bognár Róbert, versek: Váradi Szabolcs
Előadják a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar OPERA MASTER ÉS MAGÁNÉNEK SZAKOS HALLGATÓI.
Tanszékvezető: Prof. Dr. Temesi Mária operaénekes, egyetemi tanár
Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, vezényel: Gyüdi Sándor
Rendező: Toronykőy Attila
Árgyélus királyfi: Gulyásik Attila
Marci, a királyfi szolgája: Török Péter
Ilona: Pintér Tünde / Baracskai Judit
Mária, Ilona szolgálója: Győrffy Dorottya
Szaváriusz: Pataki Bence
Mortadella: Himmer Veronika
Arrabon királyi herceg: Haramza Klára
Scaraban királyi herceg: Zhu Liang
Ara 1: Almádi Fanni
Ara 2: Fedor Zsófia
Hollólány 1, Tündérlány 1: Iván Sára
Hollólány 2, Tündérlány 2: Sóti Erika
Hollólány 3, Tündérlány 3: Gyüdi Eszter
Ördögfióka 1 / Sipirc: Doszpod Kristóf
Ördögfióka 2 / Seperc: Földvári István
Ördögfióka 3 / Kalamajk: Major Attila
Bonifacio: Bagdi Zoltán
Felkészítő tanárok:
Zenei-színpadi próbák: Koczka Ferenc
Magánének főtárgy tanárok: Dr. Temesi Mária, D. Szécsi Edit, Andrejcsik István
Zongorakísérők: Kerényi Mariann, Szokody Anikó, Csikós Szelezsán Beáta, Oberfrank Péter
Az illusztrációként felhasznált fotók a nem jelmezes próbán készültek.