Állapotfelmérés címmel invitálta a kulturális élet iránt érdeklődőket az Országgyűlés felső házába L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke.
És elég sokan el is jöttek. Merthogy olyan időket élünk, amikor van mit féltenünk, van miért aggódnunk - különösen a kultúra szereplőinek. Hiszen gazdasági válságok idején majd mindig háttérbe szorul a luxusnak tekintett művészet és tudomány. Pedig épp a bajok idején lenne fontos a lélek megerősítése és a közösségi összetartás biztosítása - amire kevés jobb eszköz van, mint épp a nemzeti kultúra.
Tehát: kiváló ötlet volt a rendezvény, melynek programja - talán ez a legjobb szó rá - kimerítő volt:
9.00 – 9.15 elnöki bevezető ( L. Simon László )
9.15 – 9.30 Vitézy László : Áttűnés – személyes gondolatok a magyar filmművészet helyzetéről
9.30 – 9.45 Baki Péter : A magyar fotográfia helyzete a XXI. században
9.45 – 10.00 Gulyás Gábor : A kortárs képzőművészet hivatása
10.00 – 10.15 szünet
10.15 – 10.30 Vidnyánszky Attila : Színházi folyamatok, lehetőségek a hatályban lévő
előadó-művészeti törvény tükrében
10.30 – 10.45 Gulyás Dénes : Szubjektív vélemény az operajátszás múltjáról és jövőjéről
10.45 – 11.00 Mihályi Gábor : A magyar táncművészet aktuális kérdései
11.00 – 11.15 Kelemen László : A magyar népi kultúra megőrzése
11.15 – 11.30 szünet
11.45 – 12.00 Osztovits Ágnes : Egy sikerágazat kudarcai – Kétarcú magyar könyvkiadás
12.00 – 12.15 Mészáros Zoltán : Vidéki fesztiválok: támogatás vagy befektetés – Gondolatok
az állami szerepvállalásról
12.15 – 12.30 Hatos Pál : A magyarság jó híre
12.30 – 13.30 ebédszünet
13.30 – 13.45 Antal Zsolt : Minőségi kultúraközvetítés – A piac- és a közösségelvű média
kiegyensúlyozásának időszerű kérdései
13.45 – 14.00 Lovas Lajos : A magyar nemzeti digitális archívum programja
14.00 – 14.15 Bendzsel Miklós : Birtokolt nemzeti kultúra – Ösztönzött kreatív ipar, a szerzői
jog támogatásával
14.45 – 15.00 Kálnoki-Gyöngyössy Márton : A megyei múzeumok helyzete
15.00 – 15.15 Takács Imre : Az országos közgyűjtemények helyzete
15.15 – 15.30 Baán László : A külügy: belügy – Kulturális külkapcsolataink a Szépművészeti
Múzeum gyakorlatának tükrében
15.30 – 15.45 szünet
16.00 – 16.15 Ramháb Mária : A könyvtári rendszer változó lehetőségei
16.15 – 16.30 Juhász Zsófia : „Már mi nálunk babám...” – A vidéki közművelődési intézményrendszer helyzete
Sajnos nem tudtam kezdésre odaérni - Magyarországon majdnem minden konferencia első szekciója így jár - valamiért nem tudunk időre odaérni. Ráadásul meg kellett küzdenem a Parlament cerberusaival is - a listáról valamilyen okból lemaradt ugyanis a nevem. De végül csak bejutottam, az első szünetben, s miután Oláh Jánost, a Magyar Napló főszerkesztőjét köszöntöttem a koronás kupolateremből ráfordulva a felsőházi ülésteremre, mindjárt Szentmártoni Jánosba futottam bele. Az Írószövetség szerény, általában visszafogott elnöke most sem lelkendezte túl a dolgot. Később elhangzó beszédéből világosan lászott: nem azért, mintha nem találta volna jónak a kezdeményezést. Hanem azért, mert az írók szószólójaként nem volt éppen könnyű helyzetben - többek közt az író L. Simon Lászlót kellett volna jobb belátásra bírnia az írók kormányzati megítélése kérdésében.
Pedig mint kiderült, Simon épp a kritikus hangok megfogalmazóinak örülta legjobban. Ezt onnét tudom, hogy Szentmártonival beszélgetve Simon Laci tűnt fel, és odalépve hozzánk nagy lelkendezve mesélte, hogy szemben az egyik nem túl felkészült korábbi szónokkal, Gulyás Gábor milyen frappáns előadásban milyen megfontolandó kritikát fogalmazott meg. A dicséret kellős közepén ért oda hozzánk Széplaki Gerda esztéta, tanszékünk külsős oktatója, aki civilben Gábor felesége. És hamarosan oda keveredett Gábor is, akivel tanszékünk még MODEM igazgatóként épített ki munkakapcsolatot. Ő elmondta, sajnálta, hogy nem volt itt Géza (Szőcs Géza kulturális államtitkár), aki ugyan ismeri álláspontját, de akivel talán gyümölcsöző vitát lehetett volna folytatni nyilvánosan is a kérdésről.
Sajnáltam hát, hogy ez a forduló kimaradt. De így is érdekes volt a délelőtt hátralévő része. Például Gulyás Dénes saját tapasztalatait felelevenítő beszéde, amelyben a fideszes országgyűlési képviselő, jeles operaénekes azzal a javaslattal állt elő, hogy vonják össze a három tagozattal (tehát operatársulattal is) rendelkező állami színházakat, és közös vezetéssel próbálják hatékonyabbá tenni működésüket.
Gulyás Dénes, operaénekes
Gulyás Dénes, parlamenti képviselő
Magam ugyan nem vagyok a központosítás híve, de annyiban megfontolandónak tűnt a felvetés, hogy kétségtelen, hogy a különböző önkormányzatok, melyeknek most e társulatok ki vannak szolgáltatva, elég szeszélyes elvek szerint finanszírozzák ezen intézmények működését. Mihályi Gábor a táncművészet jelenlegi sanyarú helyzetére utalt, nehezményezve, hogy a korkedvezményes nyugdíj nem jár a közismerten hamar kiöregedő színpadi táncosoknak. A táncosok művészeti képzésének elvonását is nehezményezte, ahogy Szentmártoni János a maga részéről azt jegyezte meg, hogy íróképzés egyetemi szinten egyálalán nincs is Magyarországon.
Kelemen László a népi kultúra védelmét kérte számon a magát nemzeti kormányként megnevező Orbán-kormányon. Bartókra, Kodályra hivatkozott, s persze a nemzeti kultúra átörökítésének kötelességére is.
A megbetegedett Osztovits Ágnes írását Pápay György olvasta föl - ami nem csak azért volt szívmelengető, mert egy pázmányos (tanár-diák) kettős szerepelhetett így. Hanem azért is, mert volt HV-s kollégám számos olyan problémát vetett fel, amelyek nekem gyakorló irodalmárként is gondot okoznak - és nem csak arra gondolok, hogy kötetemet adott esetben a lehető legminimálisabb tiszteletdíj mellett jelentetik meg, pedig több forrásból is megkapta aaz állami és önkormányzati támogatást. Hanem például arra, hogy a kultúra működését garantáló műhelyek támogatása lehet az ideális megoldás, ha nem akarjuk még jobban átpolitizálni a kultúrát (azzal, hogy az állami pénzekért leheseen még direktebb formában kuncsorogni).
Erről már Csontos Jánossal, a Nagyítás volt főszerkesztőjével, a Magyar Nemzet publicistájával és Zsávolya Zoltán tanár úrral beszélgettünk a szünetben. Arra a megfontolásra jutva, hogy a konzervatív kormányzat persze joggal épít le számos állami pénzkifizető helyet, de a kultúrát háttérbe szorítva nehéz helyzetben marad a politikai közösség szellemi muníció nélkül, hisz anyagi erőforrásai is megfogyatkoztak.
Pesszimizmusunk ellensúlya Hatos Pál kollégám volt, a Balassi Intézet főigazgatója, aki látványos, szónoki erényeket felsorakoztató előadásában az új kulturális külpolitika alapelemeit ismertette a jelenlevőkkel. Kiemelném ebből az idegen nyelvű társadalomtudományi könyvkaidásra szolgáló alap létrejöttének gondolatát, és a CAMPUS Hungary-t, amely a magyar egyetemek összehangolt külföldi támogatását-megjelentetését szolgálná. Nemes cél, reméljük, lesz erő végrehajtásához is.
A délutáni szekcióra már végképp nem tudtam ott maradni.
Az érdeklődőknek néhány további, az eseményről beszámoló link:
http://prae.hu/prae/news.php?aid=13016
http://prae.hu/prae/news.php?aid=13018
http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/42644-l-simon-laszlo-a-kulturalis-elit-is-felelos-a-problemakert
HHF