Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Faludi Nemzetközi Amatőrfilmszelmét és Fotópályázatot. Az idei szemle hívószava a remény volt, ami ezúttal nem egyszerű témamegjelölés. Ismeretes, hogy a tavalyi évben elmaradt az esemény, így a most újra megrendezett szemle, továbbá a zárógálán bejelentett 2012-es program a filmnapok jövőjét és ismételt megerősödését jelentheti.
Nevezőkből idén sem volt hiány. Mint arról Lázár Kovács Ákos, a Faludi Ferenc Akadémia Kommunikáció és Kultúra részlegének vezetője, köszöntőbeszédében beszámolt, huszonkét országból majd száznegyven film érkezett be, különböző kategóriákban. A 2009-es filmnapokhoz hasonlóan ez alkalommal is különdíjat adott át a KuK egy arra érdemesnek ítélt versenyfilmnek. A zsűri (köztük a KuK delegáltjai: Gondán Aranka, Modor Bálint és a szerző, Várhegyi András) két napon keresztül szemlézte a beválogatott műveket. Nehezebb volt a választás, mint azt előzetesen gondoltuk volna, hiszen az „amatőr” megjelölés ellenére érzékeny alkotók igazán kiforrott és színvonalas munkái közül kellett kihozni azt, amelyiket valamiért a legjobbnak tartottunk.
A KuK végül egy olyan dokumentumfilmet díjazott, ami rövidsége ellenére sebészi pontossággal foglalta magában annak a világnak az esszenciáját, amelyet felvillantott előttünk. Egyszerre okozott a nézőben kényelmetlenséget és katarzist. Ez a film Török Ágnes és Klausz Péter alkotása, a Születésnapomra. A filmről hamarosan kritika lesz olvasható a KuK oldalán, továbbá interjúban szólalnak meg az alkotók és a filmet is elérhetővé tesszük a honlapon.
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban megtartott vetítésekből most szubjektív módon adunk keresztmetszetet, kitérve a szakmai zsűri favoritjaira is.
Már az első versenyfilm-blokk bővelkedett az izgalmas alkotásokban. Marco Gianfreda olasz rendező filmje (Lighthearted boy) gyakorlott kamerakezeléssel, remek színészi alakításokkal mesélte el egy nagyapa és unokája történetét elmúlásról és az élet igenléséről. Ugyanitt vetítették le a spanyol Rafa Rojas-Diez I hate you című filmjét, amely alkotás elvitte a legjobb játékfilmnek járó díjat. A megvalósítás szempontjából sok rendezőnek lehetne megszívlelendő az ebben érvényre jutó „a kevesebb több”-szemlélet, ami vonatkozott mind a színészekre (jó színészekre!) koncentráló, premier plánokkal operáló beállításokra, mind a jól követhető gondolatvezetésre, és a frappáns csattanóra.
Akar Péter A 6-os épület című dokumentumfilmje egy istenhátamögötti, elnéptelenedett település hátramaradt közösségét mutatja be ötletesen. A durva valóságot átesztétizálja, felmutatja a gyakorlott mozdulatokban rejlő szépséget és a jó szemmel elcsípett emberi pillanatokat. A film a második versenyblokkban kapott helyet, hasonlóan Zurbó Dorottya Elátkozott ház című alkotásához, amit a zsűri a legjobb dokumentumfilmnek járó díjjal honorált. Az ebben bemutatott hét cigány etnikumú, tizennyolc év alatti fiatal (testvérek) életük egykori helyszínét, az intézet előtti otthonukat keresik fel évek múltán, ahol mesélnek múltról és tervekről, a viszontagságok közepette is erősen megmutatkozó együtt maradni akarásról.
Hasonlóan jól kigondolt, erős filmnek bizonyult dokumentumfilm kategóriában Berta Dániel és Bóta Dániel Kívül tágasabb című kisfilmje, amelyben egy tizennégy éves lány nyílt meg az alkotóknak, és számolt be eddigi rövid élete nagy megpróbáltatásairól, megrázó gyerekkoráról és arról a realitásról, amelyben nincs helye az álmoknak.
A harmadik blokkból is győztes film került ki. Mikulik Péter Cím nélkülje a kísérleti filmek kategóriájában jeleskedett. A szupernyolcas technikára emlékeztető képi világ már eleve látomásos hangulatot teremtett, ami jól eltalált felvezetésének bizonyult az ezután megjelenő különleges víziónak: két gyermek elgondolt jövőjét felvillantó, szédületes tempóban pergő képkockáknak.
Simonyi Balázs Tour és Csuja László Foszor című játékfilmje is a zsűri elismerésében részesült. Mindkét alkotásban profi színészgárda járult hozzá a művek élvezhetőségéhez, amelyet technikailag is remekül kiviteleztek az alkotók. Míg Simonyi filmje egy könnyedebb hangvételű fikciós film, addig Csuja ügyesen nyúl érzékenyebb problémákhoz, amiről szívesen néznénk akár egész estés filmet is.
A frappáns, rövid művek közül két alkotás volt kiemelkedő. Anselm Belser német rendező Felix című egyperces játékfilmje több érvényes problémát vet fel egy egyszerű pénztári sorban állás szituációjába ágyazva. A másik alkotás Bessenyei Katalin Elnézést című kísérleti filmje, ami beszéljen inkább magáért:
A tizenhatodik Faludi Amatőrfilmszemle következő témája a hűség lesz.
Várhegyi András