A Pázmány Bölcsészkarán december 1-én rendezik a Pierre Hadot-emlékkonferenciát. Hadot – mint azt Tillman J. A. is összefoglalta a Műhely életművészet-számában – arról nevezetes, hogy meg kívánta újítani a filozófiát, mégpedig azáltal, hogy visszatér a gyökereihez, és ismét életmódként tekint rá. Foucault számít leginkább számontartott "követőjének", de korántsem ő az egyetlen. H. Hörcher Ferenc tanár úr Oxfordban jártakor ütközött eszméinek jelenlétébe, de interjúnkban Jean-Luc Marion is masszívan hivatkozott rá.
Mióta Hadot könyvét tanárunk, Cseke Ákos magyarra ültette, hazánkban is meglehetősen felkapottá vált. Szűkebb szellemi környezetemben (legalább)is állandó referenciapont, már csak a "lelkigyakorlat" szó folytonos felbukkanása is ezt jelzi.
Mivel a konferencián nem tudok jelen lenni, így arra gondoltam, egy idézet-központú blogbejegyzéssel adózok a hadot-i gondolatnak. Nem utolsó sorban mert korábbi bejegyzéseink mellé kívánkozik ragyogó megjegyzése, amelyet a Luxus-e a filozófia? tanulmányban írt le. Az utóbbi időben sorra állították pellengérre válogatott publicisztikákban a nyolcvanas években született generációt (azaz az enyémet), a bölcsészképzést és a filozófusokat en bloc. (Bibliográfiát persze itt nem közlök, hiszen oldalakra rúgna.) Mintha csak a mostani filozófushallgatóknál gyűrűzne a probléma... Az alábbi idézet persze csak részleges válasszal szolgálhat, mindazonáltal magáért beszél.
A filozófia fontosságát épp az adja, hogy rávilágít a haszontalan dolgok hasznosságára, és hogy megkülönbözteti a hasznosság két különböző értelmét. Van, ami egy bizonyos cél érdekében hasznos, ilyen a fűtés, a világítás, a közlekedés, és van, ami az ember mint ember, mint gondolkodó lény javára szolgál. A filozófiai diskurzus ez utóbbi értelemben „hasznos”, de luxusnak tűnik, ha egyedül azt tartjuk hasznosnak, ami bizonyos anyagi célok eléréséhez vezet.
Pierre Hadot: Luxus-e a filozófia? In A lélek iskolája. Lelkigyakorlatok és ókori filozófia.Budapest, Kairosz. 2010, 336. o.
Hadot felelete az esszé címében feltett kérdésre tehát nemleges. Vannak azonban olyan gondolkodók, akik szerint a filozófia luxus. Mintha ezt az álláspontot képviselné Heller Ágnes a Filozófia mint luxus című cikkében, illetve „Az iskolának csak a felesleges dolgokat szabadna tanítania” néven megjelent beszélgetésben. Ezek a szövegek még a '90-es évek derekán láttak napvilágot, amikor is veszélyben forgott a középiskolai filozófiaoktatás. Ez a veszély persze máig sem múlt el, a filozófia talán mindig is pengeélen fog táncolni társadalmi és oktatásbeli szerepét illetően. (Azért ne feledkezzünk meg róla, hogy voltak olyan korok és kultúrák, amelyekben általánosan magasra értékelték.)
Heller Ágnes, azt hiszen legalábbis, a vázolt helyzetben nem a lehető legpragmatikusabban érvelt, hiszen elképzelése jószerével megvalósíthatatlan. És bár első olvasatra ez nem biztos, hogy feltűnik – ha közelebbről megnézzük, nem áll olyan távol Hadot-tól. Helytelen parafrázis a cím és a lead, amelyek szerint a filozófusnő azt állítaná, hogy a filozófia „felesleges”. Ő luxusról beszél, amely luxussal érdemes foglalkozni, hiszen „kialakítja az argumentatív, az érvelőképességet, az asszociatív, az összekapcsolóképességet, fejleszti a memóriát stb”. Így talán láthatjuk, hogy a filozófiát egy számára külsődleges nézőpontból nevezi luxusnak. Ám Hadot egy lépéssel továbbmegy nála, és rámutat, hogy a hasznosság mibenlétének kérdése maga is filozófiai.
P.T.