Elolvastam a cikket, s a kedves szerző előítéletein ( a marihuána korszaka! ) és az ismertető szöveg felmondásán túl semmit nem találtam.
Dehogynem, találtam: szegény szerző rockzenei ismereteinek fogyatékosságai olyan mértékben szembeszökőek, hogy a kritika (?) létjogosultsága megkérdőjeleződik.
Azt írja a kritika írója, hogy a pszichedelikus rock kitüntetett szereplője volt a gitár. A kisasszony számára valószínüleg ismeretlen terület a rocktörténet, mert ha nem az lenne, nem írna le ilyen bődületes butaságot. A rock első harminc éve gitárközpontú volt, s ma is a heavy mindenféle irányzatainak hála, az maradt.
Speciel a pszichedelikus rock - ami nem azonos a Woodstock nemzedékkel, ha esetleg a kritika írójának kétségei lennének eziránt, akkor nézze meg a Woodstock-filmet, hátha felfedezi magának a Sha-na-na-t, a bluesban gyökerező zenét játszó Canned Heat vagy Mountain, a latin-rockot előadó Santana (ismerős név? ) - nem volt éppen gitárközpontú. A billentyűsök és az addig nem alkalmazott hangszerek ( pl. szitár, tabla ) váltak benne fontossá a Hammond orgona és az elektronikus kütyük mellett.
A cikkiró beállítódása ( a rock veszélyes!! - jujjj! és piszkos - juj, juj. juj )kisír a szövegből. Semmi gond, van ilyen, lehet így is közeledni egy kulturális-társadalmi kérdéshez. De érvényes-e ez a megközelítés? Csak annyira, amennyire egy orvos nem bírja, ha véres-gennyedző sebet kell bevarrnia.
Javallat. ne tessék rockzenei ügyekkel foglalkozni. Előre is nagy tisztelettel megköszönön szíves tartózkodását.

@iparterves:
Köszönjük hozzászólását, amely talán értelmes vita kezdete is lehet, egyfelől a kiállításról - amelyről nem sokat mond Ön, másrészt a korszakról.
Sajnos azonban a kioktató stílusa nem teszi könnyűvé a potenciális vitapartnerei helyzetét.
A szerzőt előítélettel vádolja - mintha kétségbevonható lenne, hogy a rocktörténet adott korszaka a kábítószer használattal igencsak összefüggött -, azzal, hogy csak az ismertető szövegét mondja fel - tehát nem veszi észre a szerző töprengését, amely a rocktörténeti panoráma és a képző- vagy iparművészeti kiállítás műfajának összefüggéseire vonatkozik. Ezután rocktörténeti ismereteinek fogyatékosságát cikizi, egyetlen egy eltorzított részletre alapítva azt. Pontatlanul utal a szerző álláspontjára (nem azt mondja ugyanis, "hogy a pszichedelikus rock kitüntetett szereplője", volt a gitár, hanem, hogy "a pszichedelikus rock elengedhetetlen kelléke" "az elektromos gitár"). És nem állja meg helyét a vád sem, hisz ha csak a "psychedelic rock" címszót elolvassuk a Wikipedián, a következőket olvashatjuk: "As a musical style psychedelic rock often contains some of the following features: electric guitars..." Az Ön által említett hangszereket is felsorolja: exotic instrumentation, with a particular fondness for the sitar and tabla;[3]
a strong keyboard presence, especially organs, harpsichords, or the Mellotron (an early tape-driven 'sampler');[4]", de csak a gitár után említve azokat.
Végül: a cikkíró sehol olyasmit nem állított, hogy a rock veszélyes és piszkos. Ha Ön szerint ez mégis "kisír a szövegből"? ez az Ön értelmezése, amihez joga van. De a vitát az könnyítené, ha érvelne, s mondjuk nem vonná kétségbe élből a kulturális jelenséggel kapcsolatos kritikai hozzáállás jogát. Az meg kifejezetten sértő, ahogy cenzúrázni szeretné szerzőnket, ahelyett, hogy értelmes vitára hívná.
A kulturális kérdésekről folytatott vitáink rendre elmérgesednek - próbáljuk ennek itt elejét venni!
Üdv,
HHF

Kedves HHF - kioktató stílusom a sajátom, s a kioktató stílusom miatti kioktatást természetesen elfogadom.

A wiki számomra nem az érvelés világnak non plus ultrájá, de ha feltétlenül bele kellene mennünk a rocktörténeti társalgásba, akkor először ugorjunk vissza Buddy Hollyhoz, ha ez túl nagy lépés, akkor nem bánom: a Beatleshez. Három gitár (!) dob felállás, a Rolling Stonesban szintén három gitár, dob és énekes.

Az a megállapítás, hogy a gitár milyen szereplője volt a pszichedelikus rocknak ( még a wiki szövegét olvasva is /"gyakran volt" a felállás része / ) a szövegben a kiemelt jelentőségű zeneszárszám státusával jelenik meg.

Az általam említett Hammond orgona, majd a szimfonikus rock felé induló, de a korszak részének számító ELP-ben és más zenelarokban is a Moog szinetizátor és még előtte - azt már igazán nem kívánnám a cikkírótól, hogy ilyen eszközöket ismerjen - a mellotron ( wiki nyomán Ön is említi), amelyet a King Crimson használt zseniálisan ( remélni merem, hogy a cikkíró már hallott erről az együttesről, netán ismeri a 21st Century Schizoid Man-t vagy az Epitaoh-ot és a gitáros Robert Fripp neve is ismerősen cseng ).

Egyszóval nem utaltam a szerző álláspontjára pontatlanul, karikíroztam, régi, rossz szokásomnak megfelelően azt az álláspontot ( tényleg annak nevezzük? az lenne? ), amelyet egy idézetből kiragadottan, egy marketing-anyagot idézve beleszerkesztett szövegébe.

Abban, kedves HHF, igaza van, hogy olyat expressis verbis a cikk írója nem állított, hogy a rock mocskos lenne. Az utalása a korszak marihuánás jellegére és ezen keresztül az időszak egészének - az általam jellemzett gesztussal történő - elutasítása azonban, mondjuk úgy, hogy a metatextualitás szintjén pontosan erről szólt.

Mindenki felelős a saját gondolataiért és azok formába öntéséért. Én is.
Remélem, most elég egyértelműen adtam számot arról, mit gondolok az írásműről.

Ja, kritikám az "érted haragszom, nem ellened" megnyilvánulása volt, egy kicsit arra szerettem volna a szerzőt bírni, hogy alaposabban tájékozódjék. A wittgensteini maximát pedig mégsem illett volna leírni, pedig a tájékozatlanság és a szöveg félrevezető volta miatt beszúrhattam volna.

Annak kifejezetten örülök, hogy olyan fontosnak ítéltettek soraim, hogy rögtön tanszékvezetői intésben részesültem.

Egy szerény képességű és tudású kommenter számára ez igazán nagy dolog.

Tisztelettel:
Iparterves

@iparterves:
Kedves iparterves - természetesen nem a kioktatás volt a célom, ha az lett volna, ugyanazt a hibát követtem volna el, amit az Ön kommentjében nehezményeztem.
Azt azért sajnálom, hogy továbbra is azon az egy gitártörténeti ponton akadt meg, amely nem volt állítása a cikknek, és nem foglalkozik továbbra sem a cikk fő állításával (rockpanoráma képművészeti kiállítás helyett).
Arról pedig, hogy a 60-as évek marihuánás levegőjéhez hogyan közeledjünk, továbbra is fenntartanám, érdemes lenne érdemi vitát folytatni, vagyis a vélelmezett metatextuális kritikát (és nem elutasítást, lásd a kritika befejező mondatát)érdemi ellenérvvel cáfolni, és nem élből leiskolázni lenne jó.
A figyelmes kommentezőt megilleti a hasonló figyelem (és persze szó nincs intésről, inkább csak reményről).
üdv,
HHF

Kedves Iparterves!

Köszönöm a kommentet, örömmel fogadtam, még ha meglehetősen negatív felhanggal is emleget engem. Látom, hogy Ön rendkívül tájékozott zene terén, ezt tisztelem, becsülöm.
Mindezek ellenére én is szeretnék reagálni azokra az engem ért vádakra (ez már nem kritika), amelyeket nem tartok jogosnak.
Ön szerint „rockzenei ismereteim fogyatékosak”. Ezt a megjegyzést arra alapozta, hogy bő másfél sorban kitértem a gitár jelentőségére. Nem értem, miért ne hangsúlyozhattam volna pont ezt  akár önkényesen is  a sok közül (valóban volt egy pár), de amennyiben az a másfél sor mégis indoklásért kiált, hivatkozásom egészen egyszerű. A tárlat kurátorai csupán egy szövegtáblát szenteltek hangszereknek, és ők valamiért az elektromos gitárt tartották kiemelendőnek. Hogy miért, azt persze Ön is tudja, hiszen járt a kiállításon. Mint ahogy én is, ezért már afelől sem lehetnek kétségeim, hogy a pszichedelikus rock nem csupán Woodstockról szólt. Ha az én tájékozottságomat (látatlanban) kétségbe is vonja a témával kapcsolatban, a kurátorokkal mégsem kéne ugyanezt tennie.
Másik vád, hogy én zsigerből elutasítom ezt a jelenséget (mi több, egészen általánosított magára a rockra, de ez mindegy is). Talán nem éltek akkoriban tudatmódosító szerekkel? Rosszul tudom, hogy ez a tény manapság is megosztja a széleskörű kulturális szcénát? Amiket írtam, tények, nem állásfoglalás. Amennyiben Önnek mégis úgy tűnt, leszögezem, hogy nem erről van szó. Nagyon is szeretem ezt a zenei korszakot, sőt. Ha nem érdekelt volna, nem mentem volna el megnézni a kiállítást, és végképp nem írtam volna róla. Sajnálom, hogy ez nem jött le a szövegből.
A zenetörténeti adatok folytonos felemlegetését az Ön részéről (egészen elburjánzanak a kommentekben, céltalanul), végképp nem értem, kioktatónak hatnak. Ha esetleg hiányolta volna ezeket (mert mintha ezt is számon kérné rajtam, már csak úgy metatextuálisan), akkor elmondom, hogy egy ilyen cikkben  szerintem  nincs helyük. Nem tartottam indokoltnak, hogy ezekről regéljek. Kellett volna? Igazán nem várhatja, hogy a témám „elé” álljak. A kiállítás a plakátokról szólt (vagy legalábbis kellett volna, hogy szóljon), erről Ön végképp megfeledkezik. Szólnom pedig jogom van a témában, ahogy Önnek is van joga ilyen keményen hozzá(m)szólni.
Mindenesetre még egyszer köszönöm, hogy véleményezett.

Üdvözlettel: Pap Eszter

Ui: Láttam a Woodstock-filmet, jó volt, nem?

@Temarash: (A tripla Woodstock-albumot is meghallgatta? Az nagyon jó! )

Ami a lényeget illeti: a kioktatásról már HHF is felvilágosított, s erre a magam módján válaszoltam, az Ön esetében sem tehetnék másképpen, ezért cc.

A tájékozottságát nem látatlanban vontam kétségbe, hanem szövege alapján. A kurátorokat nem érintettem.

Az Ön és HHF válaszában ugyanaz a felfogás érvényesül: a kommentálónak a kiállítást kellene értelmezni és nem az írást. Sajnálom, tévedésben vannak: én a kritika kritikáját írtam.

Ha Ön is kritikát írt volna és nem ismertetőt ( a különbséget majd a kezdő művészetkritikusok számára a Műcsarnokkal közösen indítandó kurzuson el fogják magyarázni, ugye? ), s mondjuk nem ragad le az egész ügy a gitár/puska/békegalamb szimbolikánál ( Monterey! ), akkor Ön is szóvá tehette volna, hogy a pszichedelikus rock nem csak erről szólt. A pszichedelia mellett pedig, kritika esetén, elmondhatott volna néhány zenei tárgyú megjegyzést.

Az jó, hogy rögtön "helyre is teszi" kommentemet és annak struktúráját, persze nem kiokatató módon, hanem konstruktívan: "A zenetörténeti adatok folytonos felemlegetését az Ön részéről (egészen elburjánzanak a kommentekben, céltalanul), végképp nem értem, kioktatónak hatnak."

Ön szerint mire készült a rock a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején, amikor már - jaj, rocktörténeti adatok, bocsánat, kedves olvasó! - nem a három perce számok bűvöletében alkottak, hanem elkészültek az első koncept albumok, már megszületett a Moody Blues Night is white satin-je és a Procol Harum Whiter shades of pale-je ( a Bach orgona-betéttel ), s a Deep Purple elkészítette a Concerto-ját?
Amikor a zene, a színpadi megjelenés, a grafikai design összesimulóban volt? Arra, amire Wagner, s ezt többen ki is mondták: összművészeti projektumra.

Ezért kell a téma "elé" állni, s nem mögötte kullogni.

A kioktató szövegemben erre is tettem kisérletet. Azt írja, hogy ilyesmiről nem kellett volna szólnia, mert a kiállítás plakátokat mutatott be. Igaza van. Igaza van? A plakát-kiállítás egy korszakot szeretett volna bemutatni. A relikviák is ehhez tartoztak. A korszakról kellett volna szólni, szerintem.

Ha Önnek a plakátokról az jutott eszébe, hogy a kiállítás tisztelet a rock egy korszakának és semmi más, akkor a rock egy korszakáról értekezhetett volna és annak a be nem mutatásáról, illetve a bemutatottak viszonyáról, viszonyának hiányairól. Képzelem én.

Ha ez lenne a téma elé állás, akkor igen, pontosan ezt vártam.

A szövegében erős hangsúllyal szerepelt a jelenlegi írásában tudatmódosító szerként aposztrofált marihuána. Szabadna kérdeznem, honnan vette azt, hogy én a tényekkel szemben azon az állásponton lettem volna, hogy a jó SF-beli hippik és zenekaraik ( most, engedelmével kihagynám a Nwe Yorki Fillmore-okat és az ottani szcénát, ne keverjük még több tényanyagot ) nem szívtak ilyesmit.

Ilyet nem állítottam, annál inkább azt, hogy ezzel a mondatával, annak helyével és a kiemeléssel az teljes korszakot a marihuána "védelme" alá helyezte. Ez tettem szóvá.

Végezetül: nem tényeket írt, hanem kommentárt a tényekhez. Ha a saját kommentárját tényként prezentálja és ekként látja, azt bizonytalan látásmódra, de nagyon erős normativitás iránti hajlandóságra vall.

Üdvözlettel:

Iparterves

@Hörcher Ferenc:

Tisztelt HHF, a fentiekben részben az Ön által felvetettekre is válaszoltam.

Röviden: a kiállítás azon túlmenően, hogy egy plakátbemutató volt, a korszak megmutatását is célul tűzte ki. Jó, nem teljesítette be ezt a várakozást, de ez miben akadályozhatja meg a kritikust? Azért kritikus, hogy elmondja a kritikáját - tényekkel, ismereteivel, következtetéseivel.

Lehet, hogy nagyon maradi vagyok, én ezt várom. S a személyes kiállást is a vélemény mellett.

Tisztelettel:
Iparterves