HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (7) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Carl Andre (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (2) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) esztétika tanszék (1) Esztétika Tanszék (4) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (25) filozófus szakma (11) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (3) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) Hörcher Ferenc (1) hörcher ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) karlik anett (1) Karlik Anett (2) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Képes Erika (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (3) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (6) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) Kintli Bori (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) Kolozsvár (1) kolozsvár (2) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) konferencia (1) Konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Lámpást adott e az úr kezünkbe (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (2) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) minimalizmus (1) miskolci nemzeti színház (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) MODEM (1) modernitás (1) modor bálint (1) Modor Bálint (3) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) Nyírő Miklós (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) Ország Lili (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) Pannonhalma (1) pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) PIM (1) pim (1) Pleskovics Viola (2) Pogrányi Lovas Miklós (1) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (2) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) scorsese (1) Scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (2) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) Zsurzsán Anita (1) egyetem (1) Címkefelhő

2012.11.17. 22:02 FilEszt

A filozófia méltatása – különös tekintettel Hegelre

Címkék: filozófia relativizmus bölcsészettudomány filozófus szakma Marcus Szombath Aurelius

Idén először kapott nagyobb hangsúlyt hazánkban is november harmadik csütörtökje a filozófia világnapjaként: kör-email érkezett, hogy gyűjtsük össze az eseményeket a FISP számára, az ELTE-n ebből az alkalomból Radnóti Sándor beszélt a barátság filozófiájáról, egyetemünkön pedig Szombath Attila egy igazán ehhez az alkalomhoz illő címmel tartott előadást: „A filozófia méltósága és méltóságvesztése”. A filozófia méltósága a régi korokban – közhely. Méltóságvesztése napjainkra – tény. Szombathnak – a címválasztásból eredően – eleve egy „bukástörténetet” kellett előadnia, de előadásában annak is utánament, hogy a filozófia mivel érdemelhette ki méltóságát, és mivel szerezheti vissza újra. Az alábbiakban az előadás gondolatmenetét próbálom röviden visszaadni.

szóük.jpg

Az UNESCO ezt a napot 2002-ben avatta a filozófia napjává – mint Szombath rámutatott, nem tűnik véletlennek, hogy a WTC ellen irányuló terrortámadás utáni évben: ez a világnappá nyilvánítás indoklásából kiérezhető. Ezek a szövegek úgy fogalmaznak, hogy „a filozófia lehet az egyetlen, ami megmentheti a világot” – azonban a filozófia közelebbi meghatározásával nem szolgálnak, sőt, a filozófia felválthatónak tűnik bennük az egymásnak feszülő ellentéteket enyhítő dialógussal. Ha ezen túl a filozófia meghatározása érdekelné a honlap látogatóját, a lap alján található „Mi a filozófia?” reklámra kattinthat, ahol kozmetikai hirdetések várják…

Szombath Attila felidézte, hogy már Hegel is – akire előadásában különös tekintettel volt – szembesült azzal, hogy olyan könyvek jelennek meg, mint A haj megőrzésének művészete filozófiai elvek alapján („csinos nyomásban, nyolcadrét, ára 7 Schilling”), vagy hogy a filozófia rangjára emelnek igazgatási elveket. De Szombat ezek mellett a félreértések mellett azt is kevésnek látta (a méltóságvesztés tünetének), hogy a filozófiát pusztán a dialógus és a megértés terepének tekintsük. Ugyanakkor bár szerinte nem a filozófia az egyetlen, ami megmenekíthet minket, de igenis fontos szerepe lehetne abban, „hogy egyáltalában újraorientálja az emberi gondolkodást és azt a fajta világszemléletet, amire a társadalom manapság épül” – ezt a kötelességét nem is szabad elmulasztania.

Szombath a filozófia méltóságát, elismertségét két külsődleges és egy inherens faktorra bontotta. Az első társadalmi, illetve kultúrtörténeti szerepénél fogva illeti meg, hiszen az európai történelem fordulópontjainál mindig ott volt előkészítőként – akár negatív, akár pozitív szerepben. A második szempont, ami miatt el szokták ismerni fontosságát, hogy aki filozófiával foglalkozik, megtanul problémákat elemezni, pontosan fogalmazni. Végül legfontosabb, lényegéből fakadó méltóságát Szombath egy Marcus Aurelius-idézettel szemléltette: „Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja, mire született, az nem tudja azt sem, kicsoda ő tulajdonképpen, és azt sem, mi a világ. Aki ezek közül egyet is elhanyagol, az a maga rendeltetését sem tudja megmondani.” A filozófia magasrendű törekvése, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre, méghozzá a legmagasabb fokon: hogy megválaszolja, mi a valóság egésze végső soron, és az ember ebből eredő rendeltetését is feltárja. Ez a cél ma azonban hiú ábrándnak és értelmetlennek tűnik sokak szemében, ráadásul általánosan elterjedt nézet, hogy a filozófusok tudományuk fennállása óta semmilyen eredményre sem jutottak. Hogy mi vezetett ahhoz, hogy a filozófia ebből a szempontból leértékelődött, azt az előadó a következőképp összegezte.

plak.png

Egyfelől amit a filozófia hagyományosan tanított, az egyre kevésbé tűnt élhetőnek: gondolatai, eszméi az életre lefordíthatatlan absztrakcióknak tűntek. Történt ez azért, mert visszaszorultak azok a „szövetségesei”, amelyek társadalmi támogatói voltak. Ilyen a vallás, amely bár más módon, szintén hirdeti az ember magasabbrendűségét, és azokat a gondolatokat, amelyeket Szombath a „filozófia történetének aranyszálához” köt: az Abszolútum létezését, megismerhetőségét, az ember szabad akaratát, nemes hivatását. Ilyen támogatója volt még a filozófiának az a szemlélet is, amely szerint az állam arra hivatott, hogy segítse az embert rendeltetésének megvalósításában. Ezek meggyengülésével a filozófia fontos szövetségeseket vesztett: úgy tűnik, kilépve az utcára, hogy azokat az eszményeket, amelyeket a filozófia tanít, sehol nem lehet megvalósítani. Eközben az egzakt tudományok előrenyomulása, sikereik fokozatosan megfosztották a filozófiát régi szerepétől. Ám nagyrészt a tudományok „bűvkörében élő” filozófusok voltak azok, akik a tudományból egységes világképet farigcsáltak, a tudományból magából nem következik egy átfogó nézet: hiszen szaktudományokként korlátozott nézőpontokat valósítanak meg, ami nem jogosít fel ezek totalizálására. Szombath azt is hangsúlyozta, hogy az egzaktság még nem jelenti azt a végső megalapozást, amelyet a filozófia igényel.

Úgy tűnik, ennek fokozatos felismerése már zajlik. A 20. századi tudományfilozófia Szombath rekonstruálásában egyre inkább a tudomány instrumentalista megközelítése felé közelített: eszerint a tudományos elméletek ideig-óráig alkalmas és használható emberi modellekként értelmezendők. Így viszont igen kevéssé alkalmasak totális valóságkép megalapozására. Ahogy Szombath fogalmazott: a filozófia méltóságának visszaszerzéséhez alapvető, hogy „ezt az újonnan támadt vákuumot észrevegyük”, azt, hogy „az ontológiai kérdés ismét nyitott” – hogy mi a valóság végső soron és mi az ember rendeltetése, azt megmondani ismét a filozófiára hárul. Ez azonban a kialakult helyzet miatt nem problémamentes… A filozófia a kihívásokra inadekvátan reagált: szcientizmussá vagy relativizmussá vált, visszahúzódott a neutrális szövegértelmezésbe (ld. Herbert Schnädelbach: Morbus hermeneuticus. Tézisek egy filozófiai betegségről”), illetve a filozófiatörténészek körében is elterjedtté vált az a felfogás, hogy maga a bölcselet története vélekedések halmaza.

smbc.jpg

Az azonban, hogy egy 2500 éves alaptudomány esetében nézeteltérések vannak, nem jelenti, hogy senkinek sincs igaza; az, hogy vita van, nem jelenti, hogy nem lehet igazolni az igazságát. Hegelre utalt itt ismét Szombath: a filozófiában nincsenek puszta vélemények. A filozófiában semmi sem volt „teljesen téves”, csak egyoldalúságok voltak. Amikor egy filozófiai nézetre azt mondjuk, hogy helytelen, az nem azt jelenti, hogy mindenestül rossz, hanem hogy valamilyen egyoldalúságnak a kiemelése. És ezzel visszatérhetünk az UNESCO által kiemelt dialógus-tematikához is: mert a relativizmussal és az egyszerű toleranciával szemben a dialógusnak is megfelelőbb alapja lehet a vázolt szemlélet, mint ahogy azt Szombath A feltétlen és a véges című könyvének „A relativizmusról” szóló alfejezetében (illetve ennek egy más megfogalmazásában, „A relativizmus mint dogmatizmus” című cikkében) is hangsúlyozza: „az eltérő álláspontok és kultúrák […] épp azért közvetíthetőek egymás számára és vehetők komolyan, mert valamennyinek köze lehet ahhoz, ami túlnő a részlegesen és korlátolton, vagyis ami egyetemes és feltétlen.” – A világnap tehát indokolt, de a filozófiát igazán akkor lesz érdemes ünnepelni, ha majd visszaszerzi méltóságát.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr764912149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laser Johnny 2012.11.18. 12:21:35

A filozófia története jórészt a homályos, ostoba, pöffeszkedő kijelentések története. A szaktudományok, de józan, logikus elmék is (éppen a logika erejénél fogva) számos területen illetéktelennek minősítették és nevetségessé tették a pökhendi, minden lében kanál filozófusokat, akik -a tudományfilozófusokat leszámítva- kénytelenek lettek visszavonulót fújni, és tevékenységüket intellektuálisan kevésbé kockázatos, azaz kevésbé számonkérhető-ellenőrizhető esszéisztikus területen kifejteni.

Nem árt észben tartani, hogy világképünk alakításáért ismereteink felelősek. Ismeretek híján világképünk is más lesz. A mai filozófus azonban megriadva az utókor számonkérésének lehetőségétől, elszakítja magát a tranziens jelenkori ismeretanyagtól és úgy gondolja, hogy ismeretek híján is helyes következtetésekre juthat az emberi gondolkodást illetve a létezést illetően, bizonyos állítások tartalmának igaz-hamis alapon történő elemzése révén. Ennek alapvető feltétele lenne, hogy az állításokról minden esetben el kellene tudni dönteni, hogy mely kategóriába tartoznak, illetve a nyelvnek képesnek kellene lennie arra, hogy mindig matematikai szabatosságú állításokat hozzon létre. Egyik tényező sem teljesül (lsd. határozatlansági reláció illetve Epimenidész-paradoxon). Ezen fenti gondolatmenetből egyértelműen következik, hogy az ismeretmentesítés csupán átmeneti önbecsapás a filozófia számára.

Igen komoly kihívást jelentő szakmunkáknak filozófiai művekkel való párhuzamba állítása során jól látható, hogy a filozófiai műveknél már az első oldalon minden eresztékében recseg-ropog az épület. Már itt olyan hajmeresztő dolgokat olvas az ember, hogy kedve lenne földhöz csapni az egész könyvet. Mivel a filozófusok a számukra ismert világra vonatkoztatva alakítottak ki követketetéseket, ezért a változó realitás erodálta és devalválta minden mondatukat. Egyetlen lehetőség a tényektől való menekülés (lsd, Heidegger egzisztencializmus) volt.

A filozófia feladata szerintem ma különösképp az lenne, hogy deklarálja, állításai nem örökérvényűek és mint eszközrendszer a tudományos gondolkodást elősegítő ötletekkel álljon elő. Summa summarum. Tudományos téren teljesen felkészületlen emberek ne alkossanak véleményt a XXI. századi csúcskategóriás intellektuális problémákról, évszázados gondolati sémák révén.

backer 2012.11.18. 13:26:11

Semmi értelme a filozófiának, haszontalan időtöltés: ezt állítja a tudósok jelentős része, pl. Lewis Wolpert biológus:

philosophypress.co.uk/?p=744

de szerencsére vannak olyan filozófusok is, akik ezt belátják, pl. Jason Brennan:

www.jasonfbrennan.com/RatioScepticism.doc

vagy Erich Dietrich:

commons.pacificu.edu/eip/vol12/iss2/9/

j77 2012.11.18. 13:45:12

"Mivel a filozófusok a számukra ismert világra vonatkoztatva alakítottak ki követketetéseket."

Miért, a többi tudományág képviselői mégis mire vonatkoztatva alakítottak ki következtetéseket? Az általad méltatott tudományfilozófusok pont az róják fel a filozófusoknak, hogy NEM a számukra (empirikusan) ismert világról(tehát valami transzcendensről) tettek állításokat...

"Semmi értelme a filozófiának, haszontalan időtöltés"

Valószínűleg sokkal többet filozofáltál életedben mint gondolnád...

Továbbá az, hogy nincs "fejlődés" nem bizonyít semmit - lásd éppen az egyik legnevesebb tudományfilozófus, Kuhn elméletét a tudományos forradalmak szerkezetéről.

Kovács János 18 2012.11.18. 14:27:25

@Laser Johnny: Johnny, az első bekezdésben a logika figyelmen kívül hagyásával vádolod a a szaktudósokkal szembeállított filozófusokat, en bloc
a második bekezdésben pedig azzal, h "bizonyos állítások tartalmának igaz-hamis alapon történő" elemzésével múlatják az idejüket
ebből a kettőből az következik, h szerinted ezek a önkényes hülyék logikától mentesen "elemzik" azt, h mi az igaz, mi a hamis

megvilágítod nekünk, zavarunkban bőrsapkáinkat gyűrögető egyszerű halandóknak, h milyen lehet egy olyan elemzés, amelyiknek nem szerves része a logika?

balszerencselovag 2012.11.18. 15:00:36

Úgy vélem, hogy a filozófia/filozofálás társadalmi megbecsültséget alapvetően az vágta haza, hogy a világ (az egyre mértékadóbb felszínén legalábbis) rettenetesen extravertálttá vált. Jó ideje már csak az anyag, az anyagiak, a fizikailag megragadható dolgok izgatják. Ami minden bizonnyal a népességrobbanás következménye.

A filozófiát/filozofálást az a teljesíthetetlen kettős követelmény tette perifériára, hogy egyrészt legyen elit, hisz mégiscsak kiemelkedő gondolkodók sportja, másrészt azért az új uralkodó "elitnek", a tömegembernek is tessék, vagyis azon emberek sokaságának, akik tudvalevőleg semmilyen szellemi erőfeszítésre nem hajlandóak, viszont megingathatatlan véleménnyel rendelkeznek az égvilágon mindenről.

Bár becsülnék ma is úgy a bölcseletet, mint a régi szép időkben! Én is ezt szeretném. Úszómedencés házat is szeretnék. Egyiket se bármi áron.

A régi szép idők Ortegáinak nem volt okuk lázadást emlegetni. Ma száz Ortega se lenne elég feldolgozni az új meg új fejleményeket. A régi szép idők sose jönnek vissza, semmilyen új köntösben.

Két lovat nem lehet egy fenékkel megülni. A filozófia/filozofálás akkor - és csak akkor - kerülhetne vissza a társadalmilag becses dolgok közé, ha mi, az ész emberei őszintén és szívből elismernénk a felkészületlen tömegemberek sablon-véleményeiről (is), hogy tőrőlmetszett filozófiai gondolatok. Nem eredetiek, nem nívósak, de lényegük szerint bölcseletiek.

Ez azonban nem fog menni, mert a filozófia - mármint az igazi, az, amit imádni lehet - természeténél fogva elitista, talán minden idők legarisztokratikusabb tevékenysége. Ami igen kevéssé demokratikus cucc.

Ne akarjuk a talpára állítani. Hagyni így, békén, a fején, ez lenne az igazi méltatása - főleg hogy már napot is kapott a tömegkultúra egyik virulens csúcsszervezetétől...

ewok73 2012.12.15. 18:16:31

Különös, amikor a filozófiát azzal vádolják, hogy haszontalan és értelmetlen. Gondolom ez azt jelenti, hogy akik a filozófiát nem értékelik semmire, pontosan tudják, mi az ami hasznos illetve értelmes. Ez azért jó, mert minden bizonnyal ők rendelkeznek egy olyan filozófiai elmélettel, aminek a mentén tudhatjuk, mi az, ami minden kétséget kizárólag hasznos. Úgy látszik, hogy mégis csak tud eredményekkel szolgálni a filozófia.
Továbbá feltételezem, hogy akik pl. ezzel ide írtak, azt gondolják, hogy van értelme egy ilyen oldalon egy kis sárdobálást végezni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy eléggé implauzibilis volna azt feltételezni, hogy ennek vagy bármelyik komment-nek több haszna vagy értelme volna, mint például A tiszta ész kritikájának.
A csúcskategóriás tudományos kérdésekről. Nem tudom, hogy mire gondolt Laser úr, de pl. az analitikus filozófia művelői, bizton állíthatom, az esetek túlnyomó többségében ismerik és tisztelik korunk tudományos életét, és az esetek 99%-ban távol tartják magukat attól, hogy természettudományos kérdésekbe beleártsák magukat, azon túl, hogy gondolatmeneteikben mindvégig arra építik, hogy a természettudomány nagyjából az igazat mondja. A filozófusok többsége valóban olyan kérdéseket tárgyal kifinomult argumentálási módszerrel, amelyeket nem lehet empirikusan ellenőrizni, pl. annak a kérdését, hogy mi az ami hasznos vagy jó. Munkájuk alapján ha más nem, az világossá válik, hogy milyen koherens elméleteket lehet felépíteni ezzel a problémával kapcsolatban. Ez csöppet sem felesleges. Mert az olyan kommentekben, mint a miénk, ezeknek az koncepcióknak a zavaros "árnyképei" jelennek meg, és igazán csak ezeket a műveket olvasva döbbenhetünk rá arra, hogy előfeltevéseinkből mi minden következne, ha egyszer volna időnk az adott kérdést végig gondolni. A filozófiai művek avatott kezekben az intellektuális önismeretet nagyon magas szintű támaszai.
süti beállítások módosítása