Gecov Anett
A kortárs művészet megosztó társadalmi fogadtatása, vitatott helyzete és szerepe, mintha külön világba helyezné a művészeket. Az emberek többségében romantikus kép él róluk, mások pedig el sem fogadják az alkotók eredményeit. Az illúziók felszámolására és egyáltalán a művészek megismerésére, a legjobb megoldás a személyes találkozás. A Nyitott Műhelyek Délutánja erre kínál lehetőséget. A másodjára megrendezett eseményen művészek sora nyitotta meg alkotóműhelyét a látogatók előtt, hogy a teán és kekszen túl, különböző kulisszatitkokkal is„megvendégelje” őket.
2013. március 10-én, vasárnap 14.00 és 19.00 óra között, hét egyéni és három kollektív stúdió fogadta az érdeklődőket. A helyszínek megközelíthetősége és a művészek sokfélesége lehetővé tette, hogy mindenki megtalálja az érdeklődésének leginkább megfelelő alkotót. A város különböző pontjain jelenlevő eseményhelyszínek miatt, már előre lehetett látni, hogy nem jutok el mindenhova, épp ezért úti tervet készítettem, hogy kizárjam az időveszteség lehetőségét.
Első utam Kucsora Márta (http://www.kucsoramarta.hu/) műtermébe vezetett, ami az Art Factory tágas „művészgyár” terében kapott helyet. Absztrakt jellegű, belső tájképei a víz megfogalmazásában realizálódnak a megfigyelő számára. Szemünk előtt gejzírek, hullámok csapnak fel, vízesések zúdulnak le, máshol csendes szigeteken pihentetjük tekintetünket. A festőnő még folyamatosan hozta ki képeit a raktárból, de pár szót sikerült váltanunk, amiből kiderült, hogy alapvetően a festészet technikai oldala érdekli. Saját bevallása szerint témaválasztását a víz ábrázolási lehetőségeinek sokfélesége indokolja.
Babinszky Csilla (http://www.babinszky.hu/hungarian/home.html) lakás stúdiója szöges ellentéte volt az előbbinek. Kicsi, meleg, otthonos, ahol a cserélődő, de mindig sűrűn jelenlevő látogatóknak őszintén mesélt sokszínű munkáiról, a kortárs művészet feladatairól, a képzőművészek helyzetéről. Konceptuális művészetének fókuszában az illúzió, a szubjektív-objektív viszonyok kutatása áll, így az első látásra lazán kapcsolódó sokféleségben is meglehet találni azt az egységet, mely közös nevezőre hozza a műveket. Képsorozatai tehát mindig egy-egy probléma mentén szerveződnek, amelyek megvalósításában a művész nem ismer technikai akadályt: a fotótól kezdve a festményen át az installációkig minden megoldás formai eszköze lehet a művészi közlésnek.
Ha már sokféleség, Soós Nóra (http://www.soosnora.hu/) műtermében egy rendkívül részletes, rögtönzött tárlatvezetést kaptunk a művésznőtől. Férjével, Győri Mártonnal közösen használt stúdiójukból az alkotó-társ ez alkalommal kihátrált, Nórának adva át a terepet, aki igyekezett minden sorozatából megmutatni egy-egy képet. Emellett volt lehetőségünk a legújabb, még kiállítatlan darabokat is megtekinteni. Festészetére jellemző az absztrakt háttéralapozásra felkerülő, narratív rétegekből felépülő egymásra vetített képsíkok alkalmazása, amelyek szinte kilépnek a vászon nyújtotta dimenzióból. Elmerülve bennük egyre újabb tereket, új kódolni való jeleket találunk.
Az Átjárók csoportot ( http://atjarok-csoportja.blogspot.hu/ ) Osgyáni Sára lakásán találtam meg, amit beborítottak a négyfős társulást képviselő három művésznő festményei. Kissé elveszve bolyongtam a labirintusszerű, festményekkel dúsított lakásban, mindenütt érdekességbe ütközve. Osgyán színes, szubjektív városélményei, strandjelenetei felérnek egy országimázs kampánnyal. Gesztelyi Nagy Zsuzsa az absztrakt és figurális ábrázolásmódok határmezsgyéjén egyensúlyozva hagyja, hogy a színek mondják el történetét. Schnedarek Rékának csendéletei és portréi kaptak helyet az egyik szobában.
Végül Haász Katalinhoz ( http://www.katihaasz.yolasite.com/ ) csengettünk fel, aki jelenleg saját lakásán alakított ki műtermet. A művésznő beszélt a munkafolyamatról, megmutatta a vázlatul szolgáló „makett” szalagot, elmesélte művei evolúcióját is, melyben a kiindulópontul szolgáló szalagmotívum kontúrvonalakká redukálódásról. Kérésünkre előkereste a külföldi tanulmányútján készített hologramokat is, melyekből a megfelelő körülmények hiányában nem sokat láttunk, de elégedettek voltunk már csak a lehetőséggel is.
Kivételes alkalmat nyújtott ez a rendezvény mindenki számára, aki érdeklődik a képzőművészet iránt. Hús-vér emberekkel találkozni, beszélgetni, műhelytitkokat megtudni érdekes élmény. Első kézből hallani a művekről és kapcsolatba kerülni az alkotóval, fontos és nemcsak a gyűjtők, kritikusok, művészettörténészek, műkedvelők számára, hanem ugyanannyira a művészeknek maguknak is. Remélhetőleg a jövőben is marad ez a nyitottság mindkét fél részéről, és rendszeres programmá válik a műtermi látogatás ezen lehetősége.
Képek forrása:
https://sites.google.com/site/nyitottmutermek/home
http://www.soosnora.hu/