Takáts Fábián
Takáts Márton Róma-Párizs-Budapest című kiállítása a Próféta Galériában
Nagybátyám, Takáts Márton grafikus alkotásait legutóbb a Próféta Galériában tekinthettük meg. A hely még 2012-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A családias hangulatot árasztó galéria hátsó termében, festményei mellett helyet kapott a művész Hommage á Piranesi rézkarc sorozata is. A Róma-Párizs-Budapest című kiállításával Takáts utazásra hívott minket e nagyvárosok „szívébe”, oda, ahol ő maga is sokszor megfordult már korábban, ahogyan ezt a kiállítási katalógus is jelezte.
Róma, Párizs, Budapest. Olyan helyszínek, ahol számos művészeti ág összeér, legyen szó akár építészetről, zenéről vagy festészetről. Úgy is mondhatjuk, e nagyvárosok az európai művészet fellegvárai, ahova érdemes ellátogatnia mindenkinek, aki szomjazik a kultúrára. Takáts Márton is így tesz, amikor utazgat, és meglátogatja ezeket a festői metropoliszokat.
A művész kiállított festményein nagyvárosi életterek jelennek meg, hol nappali, hol éjszakai fényben. Elnéptelenedett utcákat, sikátorokat és belvárosi, romantikus hangulatú kávéházakat és enteriőröket láttunk, egy, a várost feltérképező idegen perspektívájából. A lakott környezet rejtett szépségei tárulnak elénk e művekről: a szinte néptelen ábrázolásokon egy-egy sétáló ember vagy lámpaoszlop is fontos szerepet kap. A mindennapi élet színterei, fényképszerűen tükröződnek a festményeken: egy éjjel-nappalit, egy lépcsőn lemenő fiatal lány alakját, vagy egy kávéházban ülő idős hölgyet láthatunk. Az épített környezet is, legyen az akár vasútpálya, vagy metrómegálló, érdemes a mélyebb szemlélődésre, amelyekkel például a budapesti Ferdinánd-hídról, vagy a párizsi Sévres Lecourbe metróállomásról készített alkotásainál találkozhatunk. A városi élet az utcák részletgazdag elemeivel és építészeti aspektusaival tárul elénk, ahogy azt a Vihar előtt című mű, vagy a Hommage a J. Tardi című festmény láttatja. A kék, fehér és szürke, néhol a vörös és barna színek árnyalatai bukkannak fel az olajjal festett képeken. Gazdag és vidám színvilág jelenik meg, a különböző épületdíszek, stukkók meglepő pontossággal illeszkednek egymáshoz, visszautalva a Piranesi-sorozat rézkarcaira, melyeket a hátsó teremben vehettünk szemügyre.
A sorozatot a művész még negyedéves képzőművészeti főiskolásként kezdte el. Darabjai a lerombolt Lánchidat, a Nyugati pályaudvar lepusztult épületét és más budapesti helyszíneket tárnak elénk. E helyek elhagyottak, sivárak, az emberek már régen megfeledkeztek róluk, így csupán a növények növik be azokat. Elgondolkodtató látomások az épített környezet mulandóságáról.
A kiállítótérben helyet kaptak továbbá a művész családtagjairól készített művek is, például Emma lányáról, és feleségéről, Tizianáról készített portréja. Erős színekkel megfestett, fotószerű festményekkel találkozhattak a befogadók, amelyek határozott vonalakkal, részletgazdagon, már-már naturálisan ábrázolták a portrékon megjelenő alakokat.
Takáts Márton kiállítása vonzotta a látogatót. Festményei eszembe juttatták Lakner László neoavantgárd festő fotórealista képeit. Összességében Takáts észreveszi, szemléli, és megörökíti azt, ami teljesen megszokott. Azzal, hogy az újabban készült festményeit és rézkarc sorozatát egyszerre állította ki, nemcsak saját, személyes utazásainak állított emléket, hanem a művek egymás mellé helyezésének ars poeticaként értelmezett gesztusával az alkotó elérkezett a művészeten belül arra a pontra, ahol megtalálta saját helyét. Valahogy úgy, mint Szerb Antal Utas és holdvilág című művének főszereplője, Mihály, aki kalandot keresve, idegen tájakat bejárva utazik, és végül megtalálja önmagát.
Takáts Márton: Róma-Párizs-Budapest
Próféta Galéria
2013. szeptember 25 - október 16.
Kurátor: Kenessei András