Gubán Viktor

Az Amerikai Kritikusok Szövetsége 2013 legjobb 10 független filmje közt díjazta a The Spectacular Nowt. Ha dekódolnom kéne, hogy a tavaly augusztus óta futó, itthon még nem vetített mozit mitől szerethették a kritikusok, két meghatározó elemre hivatkoznék. A jól megírt főszerepekre, és a bennük lubickoló színészekre. Miles Teller és Shailene Woodley remekül játszanak együtt, dialógusaikból varázslatos módon húzódik vissza a színleltség. A közöttük kétségkívül meglévő kémia, megkockáztatom, a mozi egyik lényegi hatóanyaga. Bizonyítékul a következő jelenet:  

Az alapötlet egy jellegzetes amerikai-gimis sztori: Sutter Keely a suli egyik legnépszerűbb alakja, a bulik lelke. Fiatal kora ellenére enyhén alkoholista, bevallottan a pillanatnak él. Miután szakít barátnőjével, aki mellesleg az iskola egyik legszebbje, egy partin olyan sokat iszik, hogy a következő reggelen a kevésbé népszerű, visszahúzódó Aimee kertjében ébred, akivel, bár egy iskolába járnak, lényegében nem ismerik egymást.
A nem túl eredeti alapsztori dacára a meghatározó mozzanatok kitérnek a klisék elől és a potenciálisan egyélű karakterek helyett érdekes személyiségek bukkannak felszínre. Kiderül, hogy a csak majdnem jóképű Sutter féktelen parti szenvedélye ellenére, eszes, megbízható, egyenes srác. Barátaival, szeretteivel fantasztikusan viselkedik. Aimee-vel a kezdetektől figyelmesen bánik, úgy, ahogy azt először nem is várnánk tőle. Érdeklődése őszinte, eszébe sem jut megmenteni a lányt, inkább megismerni akarja. Woodley-val ugyancsak nem a démonaival küszködő, kiközösített könyvmolyt játszatta el a rendező, James Ponsoldt. Bár a 17 éves lánynak még nem volt fiúkapcsolata és valóban meglehetősen magányosnak tűnik, Aimee jellemének egyáltalán nincs depresszív éle. A sráchoz képest persze visszafogott, de nyílt és szelíd természete imponáló, nem esik hasra attól, hogy a suli legnépszerűbb alakja keresi a társaságát. Annak ellenére, hogy családi élete mindkettejüknek kiegyensúlyozatlan, Ponsoldt alakjai kifejezetten normálisak. Sutterből minden előítélet dacára hiányzik a kivagyiság, Aimee pedig hamar képes levetkőzni a zárkózottságból következő, itt-ott fellelhető önbizalomhiányát. Pózoktól való mentességük ráadásul borzasztóan szerethetővé teszi őket.

Miközben Sutter és Aimee egymásra találnak, a film kulcskérdésévé Sutter filantrópiája válik, aminek az idő előrehaladtával egyre megfoghatóbbá lesz ellentmondásos jellege. Emberszeretete egyfelől személyiségének igaz szelete. Másrészt, mint arra fény derül, elsőszámú védelmi vonala is. Ahogy a vége felé beismeri magának, carpe diem filozófiája, a másokhoz való odafordulása tudattalan álca is volt. Ebben pedig a rendezői sugallat alapján nagy szerepe van a családtól korán lelépett, kizárólag önmagával törődő apjának, akit a történet szerint Aimee és a fiú, minden intés ellenére, fel is keres. A találkozás hatalmas csalódás. A selejtes apafigura megmutatása azonban kulcs lehet Sutter félelmeihez, annak megértéséhez, hogy miért engedett befelé csak nagyon keveset, s miért próbált többet nyújtani cimboráinak. Hogy leleplezze mások szeretete ellen védekező önmagát, abban Aimee-nek és bájos egyéniségének jutott végül a kulcsszerep.