Joó Julianna
Vizuális anyagok a múzeumok Facebook-oldalain
A Facebook világában kiemelkedően fontos szerepet tölt be a képiség a gondolatok, célok, élethelyzetek, érzések vagy személyes történetek bemutatásában, kifejezésében. Az emberek közötti kommunikációban egyre erőteljesebb a vizuális médiumok hatása. Ebben a szférában a külső világ percepciója egyre inkább képekben fejeződik ki. A vizuális információ dömpingje, a „képfogyasztási függőség” jellemzi az emberek igényeit.[1]
A múzeumi Facebook-kommunikáció legegyszerűbb és legkedveltebb formája, hogy az intézmény gyűjteményéből vagy időszaki kiállításainak anyagából válogatva feltölti egyes műalkotások fényképét, és az illusztrációkat jó esetben néhány mondattal kommentálja is. De milyen egyéb képeket, fényképeket találhatunk még ezeken az oldalakon? Mi történik akkor, ha rendezvényekről, eseményekről, kiállításrendezésről vagy látogatókról, munkatársakról kerülnek fel fotók a világhálóra? Milyen megfontolások állhatnak egy-egy felvétel mögött?
A múzeumok kommunikációs lehetőségei az utóbbi időkben jelentősen kibővültek; a saját kiadványok, leporellók, molinók, hírlevelek és a saját honlapon való megjelenés mellett a Facebook lett a meghatározó kommunikációs eszköz. Azonban ez az új felület akkor működik hatékonyan, ha megfelelően használják, és a feltöltött, érdeklődőkkel megosztott adatok, képek összhangban vannak az intézmény céljaival. A korszerű múzeumnak ma már nem elegendő pusztán nyomtatott formában jelen lennie a kommunikációban, hanem fel kell vennie a versenyt az elektronikus (közösségi) médiákkal is. Számos szerző felhívja a figyelmet a világ érzékelésének megváltozására. E paradigmaváltás hatására értelmezik újra a múzeumok a kommunikációs eszközök tárházát és szerepüket, többek között a Facebookon. Ebben a helyzetben a múzeumok kettős feladatot teljesítenek: a műtárgy mellett a potenciális látogatót, a befogadót helyezik a középpontba. Szerencsés helyzetben vannak, hiszen a társadalom azon rétegét is elérhetik, amely korábban nem érdeklődött a múzeumok iránt. A kérdés csak az, hogy miként, milyen információk, képek segítségével teszik ezt?
Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum volt igazgatója egy tavalyi interjúban hangsúlyozta: „megjelentünk a Facebookon, és mára negyvenezer követőnk van – Magyarországon talán egyetlen, a kortárs kultúrával foglalkozó intézménynek sincs ekkora beágyazottsága.”[2] Ezzel elérkeztünk odáig, hogy a múzeumok közönségüket, népszerűségüket a Facebook-oldaluk adatain keresztül artikulálják – újabb bizonyíték e kommunikációs eszköz jelentőségére. Igaz az is, hogy a hazai gyűjtemények közül a Ludwig Múzeum mondhatja magáénak a legnagyobb számú „rajongótábort” a közösségi oldalon. Felmerül a kérdés: a „like-olók” vajon hány százaléka látogatja a múzeumot a virtuális téren túl a valóságban is?
A Ludwig Múzeum Facebook-oldalát böngészve számos megnyitóról, múzeumi bolti termékről, kiállítás-enteriőrről, előadásról, konferenciáról készült fotóra bukkanhatunk. Ezek a fényképek és a hozzájuk tartozó leírások naprakész tájékoztatást nyújtanak az aktuális kiállításokról és programlehetőségekről. Az oldal naponta többször frissül (azaz elmondhatjuk, hogy a múzeum elég aktív közösségi kommunikációt folytat), azonban a különböző múzeumpedagógiai rendezvényekről, osztályfoglalkozásokról, családi napokról, a „pedagógus keddről” ritkán kerülnek fel információk és fotók. Mi lehet ennek az oka?
Nézzük meg most a világ egyik leghíresebb múzeumának, a párizsi Louvre-nak a Facebook-oldalát! Természetesen itt is találkozunk műalkotásokról készült fotókkal, de ennél sokkal izgalmasabbak az egyéb rendezvényekről, megnyitókról, osztályfoglalkozásokról, munkatársakról, kiállításrendezésekről feltöltött fényképek. A családi napról készített fotósorozat segítségével rekonstruálni tudjuk az adott program pontos menetét az elejétől, az információátadástól a különböző feladatokon át egészen a záróeseményig. A fényképek részletes tájékoztatást nyújtanak a program résztvevőiről, szervezőiről, a használt eszközökről és technikákról. Beszédes, gondolkodásra serkentő fotókat találhatunk a felnőtteknek szóló programok során alkalmazott szemléltetőeszközökről és a digitális technika használatáról is. Nézzük meg például azt a képet, melyen az egyik művészetközvetítő egy tabletet tart a kezében; ez bizonyítja, hogy a kiállítás befogadását a legkorszerűbb digitális eszközök is segítik. Ezek a fotók egyértelműen arra utalnak, hogy a múzeum küldetésében a művészetközvetítés hangsúlyos szerepet játszik. (A képeket több ezer like-kal díjazták a felhasználók.)
A Facebookon találunk olyan múzeumi felületeket is – The Metropolitan Museum of Art Teens, Learning Through Art at Guggenheim –, ahol kifejezetten fiatalokat céloznak meg. Ezek az oldalak figyelembe veszik a befogadók életkori sajátosságait, így a számukra szervezett programokról nyújtanak tájékoztatást. Mindenféleképpen hasznos, ha a múzeumok Facebook-oldalait like-oljuk, hiszen naprakész tájékoztatást és háttér-információkat kaphatunk a kiállításokról és programokról, rendezvényekről, pályázatokról, az intézmény életéről.
Általánosságban megállapítható, hogy a múzeumok Facebook-oldaláról hiányoznak a „személyes képek”, a portrék; a munkatársakról, az igazgatóról, a frontszemélyzetről, a gyűjteménykezelőkről, a restaurátorokról, a tárlatvezetőkről, a művészekről, a múzeumpedagógusokról. Érdemes lenne olyan képeket is feltölteni, amelyek közvetlenebb, barátságosabb hangulatot adnának az intézménynek, és ezzel a múzeumok köztudatban berögzült szentélyszerű, tekintélyelvű imázsa háttérbe szorulna. Fontos lenne a múzeum dolgozóit bemutatni munka közben, ezzel a látogatók is betekintést nyernének a színfalak mögé, feltárulnának előttük a „műhelytitkok”. Most csak néhány témát érintettünk; érdemes további vizsgálódást folytatni a Facebook-használatról, böngészni, tanulmányozni más intézmények oldalait is!
[1] Piotr Sztompka: Vizuális szociológia, A fényképezés mint kutatási módszer, Gondolat Kiadó PTE Kommunikáció-és Médiatudományi Tanszék, Budapest-Pécs, 2009.
[2] www.magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/bencsik-barnabas-ludwig-lumu-interju
