Tanos Márton beszámolója
Meglehetősen nagy tömeg gyűlt össze 2014. október nyolcadikán a Rózsavölgyi Szalonban. Az esemény, amely az embereket odavonzotta, Dragomán György Máglya címmel megjelent új regényének ünnepélyes bemutatója volt. Tökéletesen indokolja az érdeklődés arányait az adat, hogy kilenc év telt el a szerző legutóbbi, nagy sikerű regénye, A fehér király megjelenése óta.
A program hivatalos kezdési időpontja előtt bő húsz perccel a szalon gyakorlatilag már teljesen megtelt, így az érdeklődő közönség egy nem elhanyagolható hányada szigorúan véve a termen kívül rekedt. Tekintettel az érdeklődés nagyságára, jogosan vetődik fel a gondolat, hogy – az egyébként nagyon elegáns szalon helyett – alkalmasabb helyszínt is lehetett volna választani az eseménynek. Ennek ellenére, a tér kialakításának köszönhetően, szerencsére mindenkinek megvolt azért a lehetősége, hogy valamelyest részesedjen az élményből.
Az eseményt Király Levente, a Magvető Könyvkiadó szerkesztője nyitotta meg. Elmesélte, hogy Dragomán György mekkora meglepetést és izgalmat okozott a kiadóban, amikor váratlanul beállított hosszú éveken keresztül készülő regényének kéziratával. (Ez a készülési idő olyannyira hosszú volt, hogy a kiadó szerkesztői gyakorlatilag már lemondtak arról, hogy a regény valaha is elkészül.) Rövid bevezetője után Király átadta a szót Veiszer Alindának, aki a szerző beszélgetőpartnere volt.
A beszélgetés tényleges kezdetét azonban megelőzte még Tóth Evelin énekesnő atmoszférateremtő, hangtálakkal kísért produkciója. Meghívásának apropója az volt, hogy amint Dragomán elmondta, elementáris hatást tett rá az énekesnő egyik dala, és komoly inspiratív erőt adott neki az íráshoz. Ennek kapcsán azt is hozzáfűzte, mindig zenére alkot. Az esemény zenei részéért egyébként Tóth Evelinen kívül még Juhász Gábor gitáros felelt; Stefanovics Angéla pedig egy teljes fejezetet olvasott fel két részben.
Veiszer Alinda professzionális, érzékeny beszélgetőpartner volt, így hamar megteremtődött az az intimitás, amely ahhoz kell, hogy lényegi dolgok szóba kerülhessenek. Nem csoda hát, hogy a beszélgetőpartnerek igen hamar alkotáslélektani kérdések sűrűjében találták magukat. A már említett zenei inspiráció mellett többek között az is kiderült, hogy Dragomán alkotás közben saját belső imaginációit írja le. A szerző úgy beszélt belső képeiről mint valóságosan megélt, megtapasztalt emlékekről (nem is az emlék a megfelelő kifejezés, hiszen olyan érzékletesen írta le élményeit, mintha az adott pillanatban is a hatásuk alatt lenne). Elmondása szerint e belső képek intenzitását igyekszik átvinni a szövegbe. Dragomán hozzátette: elég egy lényegtelennek tűnő részlet ahhoz, hogy az írás folyamata elindulhasson, de ez a részlet – ha nem is feltétlenül marad bent a kész szövegben – mégis elengedhetetlenül fontos. Bevallása szerint az átfogóbb téma, amely a kész műveiből később kibontakozik, soha nem evidens számára az alkotás pillanatában. A nagyon is tudatosnak tűnő szövegépítkezés mélyén tehát valójában ösztönösség rejlik.
A beszélgetés során azonban korántsem csupán az alkotási folyamat izgalmas részletei kerültek szóba. A szerző beszélt személyes kommunizmus-élményéről, és ennek kapcsán a Máglya társadalmi vetületéről is, ez a visszatérő téma – korábbi munkáihoz hasonlóan – a Máglyában is központi szerepet kap. Dragomán a következőképp vallott erről: a szöveg a kommunista rendszer feldolgozásának egyfajta kísérlete, sőt, annak a problémának a körüljárása, hogy egyáltalán létezik-e ez a feldolgozhatóság. Ha igen, akkor – sugallja a szerző – ez a történelem szubjektív szempontokat érvényesítő megalkotása kell, hogy legyen. Ez a szubjektív narratívaalkotás határozza meg a két főszereplő, Emma, a tizenéves lány és nagymamája viszonyát. A nagymama, aki át- és túlélte a huszadik század nagy történelmi hányattatásait (mint a zsidóüldözés, vagy a Securitate fenyegetései), személyes történetek formájában adja át tapasztalatait unokájának, aki így szintén bizonyos értelemben e történetek részesévé válik.
Dragomán érdekes módon kapcsolta ide a döntésképesség mozzanatát: véleménye szerint a felnőttség kritériuma a döntések meghozatalának képessége. Emma tudatos döntés révén akar részt venni a történtek feldolgozásában, hiszen – mint mondta – a világ alapvetően anarchikus, melyben magunknak kell megtalálnunk/megalkotnunk a szabadság fogalmának jelentését. Ez egzisztenciális kérdés a történelmet átélő számára. Dragomán azonban elmondta, hogy a döntés mozzanatának számára van egy, az alkotási folyamatot megvilágító jelentése is. Ahogy megfogalmazta: „Az írás etikai döntések sorozata.” Ez azonban utólagos reflexió az ő részéről is, hiszen – a beszélgetés elejére visszautalva vallotta – az alkotás pillanatában még nem világos számára a döntés kimenetele, akkor az intuíció a fő mozgató.
A szerző egyéb visszatérő szövegszervező témái is szóba kerültek a kommunizmuson kívül, így a kegyetlenség is, mely elválaszthatatlan a diktatórikus rendszerek működésétől. A politikai kegyetlenség mellett azonban a magatartásforma személyes, emberi relációkban való bemutatása is fontos volt számára, mint a gyermeki kegyetlenség, vagy a felnőtt gyermekkel szembeni kegyetlensége. A dragománi írásmód másik markáns jegyére, a mágia jelenlétére is kitértek a beszélgetők. Maga a szerző vetette föl, hogy ez nála tulajdonképpen „valláspótlék”, hiszen regényeiben rendszerint nincs vallási konnotáció. Egy érdekes gondolatot kapcsolt hozzá ehhez: az erdélyi irodalomnak vannak misztikus hagyományai (példaként Jékelyt hozta), amelybe így részint magát is belehelyezte. A leírt rituálékkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy azok az ő írói kitalációi.
A súlyos témák ellenére a beszélgetés nem nélkülözte a spontán humort sem: a szerző elfogott egy jókora legyet, mely szemtelenségével egy ideje már kezdte zavarni beszélgetést, majd egy lefordított pohárban ideiglenesen „parkolópályára helyezte”. A váratlan mutatvány természetesen tetszést aratott a közönség körében.
Érintőlegesen szóba került még A fehér király alapján készülő filmadaptáció is, melynek kapcsán a szerző nem rejtette véka alá az adaptáció kérdéséhez fűződő szkepticizmusát sem. Mint bevallotta, reményei szerint a film csak kevéssé fog hasonlítani a regényre, mert az adaptált műről való leválásban látja egy adaptáció sikerét. Dragomán a beszélgetés során továbbá azt is elárulta, hogy nem véletlenül tartott kilenc éven át a szöveg lezárása, hiszen a Máglyán kívül párhuzamosan dolgozott novellákon és egy drámán is. Ígérete szerint tehát nem fog újabb kilenc év eltelni a következő könyve megjelenéséig. Veiszer Alinda végig ösztönös érzékenységgel, humorral terelte a beszélgetést vagy éppen – ha arra volt szükség – hagyta folyni a saját medrében, ahogy az adott szituáció megkívánta, így a dialógus nagyon élvezetes és informatív volt.
Rózsavölgyi Szalon, 2014.10.08.
Dragomán György: Máglya, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2014.
