Kultúra és Kritika

Ma van Radnóti szülinapja.
Szeretném elárulni, hogy nekem ő az egyik "kedvenc költőm".
A dolog persze Édesanyámig nyomozható vissza, aki boldogult amatőrszínjátszó korában az Ikrek havát "szavalta".
 Én meg középiskolában elemeztem valami magyar versenyen, és nagyon megszerettem.
Olvasták az Ikrek havát?
Rövid és felkavaró.
Amúgy mellékelem a Mandiner megemlékezését, ahol Latinovits mondja a Nem tudhatom-ot.
http://mandiner.hu/cikk/20101109_in_memoriam_radnoti

Én meg idemásolom még "kedvenc" Radnóti versemet,  nyári szerelmek kamaszkori szép emlékeként:

Radnóti Mikós: Köszöntsd a napot!

Sziasztok

Valami érdekeset szeretnék Veletek/Nektek megosztani, mint betű, szöveg használó Kukkereknek:)
Tipográfia őrült vagyok, és ma egy szuper izgalmas szövegre találtam...
A szöveg a betűkkel foglalkozik, de egy számomra eddig teljesen új megközelítésből, a szöveg szerzője a betűt, mint testet, az építészettel és az épített architektúrával hozza összefüggése. A kiindulás a New York-i Modern Művészetek Múzeumának 1964/65-ös Építészet építészek nélkül című kiállítás katalógusának szövege, amelyben Bernard Rudolfsky támadást intéz a hagyományos építészeti felfogás ellen, amely " a "hivatalos" építészet vívmányait teljes pompájában tárja elénk. A történészek diszkriminatív megközelítése szociális értelemben is elfogult...és eredménye nem több, mint egy megemlékezés, a neves és vagyonos építészek ki kicsodája, miközben a legkevésbé sem foglalkozik a hivatalosan el nem ismert építészettel, amelyről olyan keveset tudunk, hogy szavunk sincs rá. Nevezhetjük akár népiesnek, anonimnak, spontánnak, őshonosnak, vidékinek. "
A szöveg ezután rátér a tipográfiára, és arra, h a közlemények, ad hoc üzenetek csakúgy körülvesznek bennünket mindenhol, mint a "névtelen" építmények...

a szerző egy elemzett példája:

Egy célra orientált közösség életében nem ritkák a drámai pillanatok. A KuK szerkesztőségi ülésén ma ilyen drámai pillanat volt, amikor Rita bejelentette, hogy szeretne lemondani a főszerkesztőségről, mivel magánélete és munkája nem teszi lehetővé számára, hogy úgy vegyen részt a munkában, ahogy szerinte szükséges lenne. Őszinte, szerény és nem túlzás, megható bejelentés volt.
Merre tovább?

U.i. Rita, mint a KuK első, alapító diákfőszerkesztője megérdemel, legalább így lépcsőházi gondolatként, egy köszönjük-öt. Tehát köszönjük! :)

HF

Jeles napot választottunk a blog indításához, ugyanis 1833-ban ezen a napon született Alfred Nobel svéd kémikus, mérnök és gyáros, a dinamit feltalálója (ennek analógiájára robbanunk be mi is a virtuális térbe), valamint Jankovics Marcell (1941-ben) rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, kinek mozgó-színes fraktáljai minden jó mesekedvelőbe belevésődtek... s végül, de nem utolsó sorban - ki e bejegyzés apropójául szolgál - 1878. október 21-én született Krúdy Gyula nagyétkű-nagytermészetű , szivaros-kappanhájas írónk és hírlapírónk! (Aki ugye Kovács Ákos zenész, költő stb. - csapatunknak tett tavalyi nyilatkozata - szerint: Az Író) Riportok, novellák, feleségek, lucullusi lakomák, majd betegségek... - ilyen éles kontúrú ívet rajzolhatunk Szinbád  apjának életútjáról, de méltóbbat rajzolt 18-án az Óbudai Társaskör (Krúdy tisztes korát ezen a macskaköves vidéken töltötte) a Krúdy-recept, hogyan kell élni című zenés irodalmi estjén. Helyey László és Ráckevei Anna olvasták a nagy mesemondót, habár hogy volna mese a zsíros pacal, a savanyú tüdő, a jó ser?? - ez kérem szépen a Valóság, illetőleg az Élet, illetőleg annak krúdys, habos oldala! Az Étterem a Léttere. Meg mindenféle illatos kávéházak, füstös vasúti restik, az óbudai kurta korcsma... Ezekből merített ihletett, az édesszájúakból, húsevőkből, fröccsölőkből, borovicska-döntőkből...  - belőlük születtek a pesti históriák! Becsüljük hát meg magunk (meg még zsenge, vasgyomrunk), s persze a boldogult úrfit; javallom tehát egy Krúdy-emléktúra beiktatását!!