Egy célra orientált közösség életében nem ritkák a drámai pillanatok. A KuK szerkesztőségi ülésén ma ilyen drámai pillanat volt, amikor Rita bejelentette, hogy szeretne lemondani a főszerkesztőségről, mivel magánélete és munkája nem teszi lehetővé számára, hogy úgy vegyen részt a munkában, ahogy szerinte szükséges lenne. Őszinte, szerény és nem túlzás, megható bejelentés volt.
Merre tovább?
U.i. Rita, mint a KuK első, alapító diákfőszerkesztője megérdemel, legalább így lépcsőházi gondolatként, egy köszönjük-öt. Tehát köszönjük! :)
HF
2010.11.03. 23:23
A KuK jövője
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr73352504
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Emőke 2010.11.03. 23:23:00
Számomra Katartikus volt, megéreztem egy szívvel-lélekkel KuK mögött élőt, és ezt már nagyon kerestem (ami nem jelenti, hogy valódi híveit ne ismertem volna :) )
bedi katalin 2010.11.03. 23:23:00
...vagy talán csalogassuk vissza olajággal :)
Kultúra & Kritika 2010.11.03. 23:23:00
A lépcsőházi bennem is megfogalmazódott. Továbbá kiemelnék egy Szót a tegnap estéből,ami leginkább megindított - a megindít jelenti egyfelől, hogy meghat, másfelől mozgásra késztető, inspiráló jelentésmozzanata is van (!) - "megálmodtuk"! Tehát hogy "mi", tehát hogy "együtt", tehát hogy szilajon, az Ifjúság húsos galambját szorongatva... :)
Ne engedjük hát, se Ritát, se álmaink, se a madárkát! :)
Ne engedjük hát, se Ritát, se álmaink, se a madárkát! :)