Ma van Radnóti szülinapja.
Szeretném elárulni, hogy nekem ő az egyik "kedvenc költőm".
A dolog persze Édesanyámig nyomozható vissza, aki boldogult amatőrszínjátszó korában az Ikrek havát "szavalta".
Én meg középiskolában elemeztem valami magyar versenyen, és nagyon megszerettem.
Olvasták az Ikrek havát?
Rövid és felkavaró.
Amúgy mellékelem a Mandiner megemlékezését, ahol Latinovits mondja a Nem tudhatom-ot.
http://mandiner.hu/cikk/20101109_in_memoriam_radnoti
Én meg idemásolom még "kedvenc" Radnóti versemet, nyári szerelmek kamaszkori szép emlékeként:
2010.11.09. 13:06
Radnóti a "kedvenc költőm"
Most már a kezedet csókolom, - így
paraszt bánattal oly szép megállni
a napban, lelkes földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!
Nézd! ahol hevertünk eldőlt a szár,
szigorú táblán szerelmi címer, - hogy
bókol a tájék! bókolva előtted
csúszik a porban messze torony!
Álmos délután jön: csöndben köszöntsd!
csók virágzik ujjaid csúcsán és
tenyeredben megszületik az árnyék!
Te csak köszöntsd! szétnyitott tenyérrel
köszöntsd a napot, mert most még
feléfordulva állunk és lelkes
földeken, csillanó földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr993352508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.