A kérdés megint az: válságok idején az arany biztosíthatja-e inkább a túlélést, vagy a hit.
Hunyadkürti István, Fabók Mariann, Lukács Gábor
A képet készítette: Bócsi Krisztián
Talán nem is sejtette a Miskolci Nemzeti Színház, amikor Balikó Tamás rendezésében műsorára tűzte Az arany árát, milyen akutálissá fog válni ismét a mű egy fontos vonulata. A darab, melyet Bereményi Géza saját, Eldorádó című filmje alapján írt, s melynek október végén volt itteni bemutatója, nem kisebb kérdést szegez mellünknek, mint hogy mit gondolunk az emberi élet végső értékeiről.
szerző: Bereményi Géza, és a rendező: Balikó Tamás
A képet készítette: Bócsi Krisztián
Az egyik oldalon a főszereplő: Monori révén az arany mindenhatóságába, a másik oldalon, Monoriné révén az isteni mindenhatóságba vetett hit áll.
Ez a probléma pedig igencsak aktuális egy olyan helyzetben, amikor a világ ismét egy mind mélyebb gazdasági válságba hullik - amelynek alján nyilván megint ott lappang az értékválság problémája. A pénzügyi bizalom jól érzékelhető világ méretű megingása végső soron mégiscsak az alapvető értékek problémáját veti fel: hogy milyen célkitűzések mozgatják az embereket. A válság annak kifejeződése, hogy leginkább egymásban nem hisznek a piac szereplői - a befektetők a politikusokban, az államok vezetői a pénzügyi világ cápáiban, végső soron azonban emberek emberekben.
Ilyenkor válhat kulcsfontosságúvá a történelmi tapasztalatok szerint az arany, mely a háborúkkal együtt járó nagy inflációkat is rendre túléli, s a benne hívők számára általában biztosítja a túlélést. Ám sokak szerint az értékválság hosszútávú megoldása csak az alapvető értékek megerősítése lehet - s ezek közé tartozik az Istenbe vetett hit kérdése is, hagyományosan.
Persze Bereményi darabjában Monori és Monoriné története ennél sokkal pitiánerebb szinten zajlik. A Teleki téri piacosok világában, ahol a piaci logikát rendre felülírja az erőszak, az emberi kiszolgáltatottság, vagy éppen a történelem. Ezért aztán hősünk, Monori, aki e mikrokozmosz egyik mindenki által elfogadott tekintélyű irányítója, vezetője (mindenki csak "Sanyi bácsinak" szólítja, és a legtöbben, még aktív férfiak is, "Csókolom!"-mal köszönnek neki), azt tanulja meg, hogy végül is mindig csak venni és eladni kell, a megfelelő időben, mit sem törődve Isten (esetleg épp ellentétes irányba mutató) parancsolataival. Hatalmas energiákat tud mozgósítani a túlélés érdekében, egyszer még unokája életét is egy aranytömbbel kénytelen megmenteni -, igazságának helyi értékét tehát nehéz kétségbe vonni. Ám a piac logikájával mégiscsak összeütközésbe kerül az erkölcs, vagy még tágabban az isteni rendelkezések világa. S innét nézve Monori bizony elbukik. Ennek bizonyítéka jobb kezének, Bercinek a halála, akit azért dob el magától, mert nem hajlandó végrehajtani azt a parancsát, hogy ölje meg - őt, Monorit.
Bereményi darabja az antik sorstragédiákhoz hasonlóan élesen veti fel az emberi élet egyik alapkérdését. S a Balikó Tamás által rendezett előadás ezt nem is veszíti szem elől. Nem csoda: Balikó maga is játszotta a darabot, mégpedig épp a főszereplő Monorit alakította korábban, abban a pécsi előadásban, amelynek rendezője maga a szerző volt - akinek önéletrajzi darabjáról van szó. S az értelmezéshez döntő segítséget nyújt neki Hunyadkürti István, akit a mostani főszerepre Balikó szerint ugyan a színházigazgató, Halasi Imre választott ki, de aki csakugyan képes megtartani a vállán az előadást.
főszereplő: Hunyadkürti István, még a próbán.
A képet készítette: Bócsi Krisztián
Hunyadkürti alakításának jelentőségét az adja, hogy nem viszi el a paródiára hajazó túlzásig az általa alakított figurát, nem változtatja tisztán negatív hőssé Monorit, hanem - persze, nyilván a rendezővel együtt - meghagyja a róla szóló döntést nekünk, nézőknek.
E nyitottság, s a kérdés aktualitása miatt is sajnálatos, hogy a miskolci közönség egyelőre nem érzett még rá a darabra, s ezért kicsit foghíjas ház előtt fut az előadás. Pedig például a jezsuita gimnázium az általam látott estén ideküldte diákjait - nem féltvén őket az időnként durva nyelvhasználattól, s a keresztény értékekre való erőteljes rákérdezéstől, időnként azok explicit tagadásától sem. Hisz érezhetően valódi kérdésekről, őszintén esik szó - ez pedig fiatal vagy idős nézőt egyaránt megszólíthat.
Az arany ára fontos és aktuális problémát taglal, az előadás él, aki szereti a kortárs magyar színházat, s nem fél az őt magát is érintő kérdésektől, annak érdemes megnéznie a Balikó-féle változatot.
HHF
