Debrecen és Nagyvárad viszonya baráti. Időszerű volt tehát, hogy végre ez az irodalmi életében is tükröződjön. A Debreceni Egyetemen működő egyik irodalmi kör (DEIK) tehát gondolt egyet, és meghívta a Várad folyóirat szerkesztőit a Cívisvárosba. Barátkozás.
Kinde Annamária, Sorbán Attila és Szűcs László
A képet készítette: Iglár Alexandra
Helyszín az új ifjúsági ház, a Simonffy utcai. Szépen felújított épület, hol a tettrekész, vállalkozó szellemű fiatalok könnyen otthonra találnak. Szokatlanul nagy tér áll így az ifjú irodalmárok rendelkezésére, akik főképp szűkös szemináriumi termekhez, füstösebb kocsmákhoz vannak szokva. 2011. december 15. Az egyetemistáknak utolsó előtti nap a szorgalmi időszakból, kikapcsolódás a vizsgák előtt. A kezdést megelőzően pár perccel még kifestett poéták sürögnek-forognak az előtérben. Szerepcsere, ezúttal színészek bőrébe bújnak. Azok pedig állatokéba. Meglepetés: eljátsszák Lázár Ervin egyik leghíresebb meséjét. Dömdödöm. Élvezetes előadás, megnevettetik a közönséget.
Taps, aztán jöhetnek a vendégek. Kinde Annamária, Sorbán Attila és Szűcs László. Többkötetes szerzők, szerkesztők, újságírók, kiadót működtetnek, a partiumi irodalmi élet szervezői. De milyen irodalmi élet van Nagyváradon? Milyen szerepet tölt be az ottani folyóirat-kultúrában a Várad? – Jönnek a kérdések Polgár Tóth Tamástól, a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör egyik alapítójától. A válasz mély iróniába fullad: pezsgő. Majdhogynem szénsavas.
A háttérben, aláfestésként madárcsicsergés hallatszik. Sajnos csak a technika. Aztán félretéve a viccet, sok izgalmas, érdekes részletet tudunk meg a Várad történetéről, a város könyvkiadásának jellegzetességeiről. Szűcs László vázolja fel a részleteket: a folyóirat jövő tavasszal lesz tízéves, és tulajdonképpen abszolút hiánypótló a Partiumban. Trianon után Nagyváradon nem volt olyan élénk kulturális élet, mint például Erdélyben. Rövid próbálkozások, aztán a Ceausescu-éra után a Kelet-Nyugat, az sem sokáig, 1996-ig. Mígnem 2002 januárjában a váradi sajtósok és művészek gondoltak egyet, abból hamarosan elhatározás lett, áprilisban pedig már tény: megjelent a Várad elő száma. Alapvetően irodalmi rovatokkal, de markáns képzőművészeti jelenléttel. A periodika jelenleg él és virul, viszonylag biztos anyagi háttérrel. Maradjon ez még nagyon sokáig így.
Természetesen mindhárman felolvastak. Szép versek, szórakoztató prózák. Az olvasóközönség zsugorodásáról, a fiatalok irodalomundoráról, a kulturális tér beszűküléséről is szó esett. A debreceni alkotók pedig néhány tanáccsal gazdagodtak, a végén pedig ki-ki csemegézhetett az ajándék kötetekből, folyóiratokból. Várad, Erdélyi Riport, Kinde Annamária Hóbanévad, Sorbán Attila A püspök úr pálinkát iszik című kötetei. Nem mellesleg megjelent az irodalmi kör Amúgy című folyóiratának téli száma. Érdekes este volt. Színház, irodalom, újságírás. Legközelebb a DEIK-esek lépik át a határt. Beszűkült irodalmi tér? Talán mégsem.
Barna Péter