„Van olyan fonál, ami mentén kitalálunk a labirintusból. A csuklónkra visszatekert szál maga is lehet útvesztő. Gúzsba is köthet, sálként is melegíthet.”
A XVI. Faludi Nemzetközi Amatőrfilmszemle és Fotópályázat témája a hűség volt, gyakran hangzott el, milyen nehéz téma. A plakátról vett idézet rátapint, milyen ambivalens ez az első hallásra magasztosnak ható fogalom. Az értelmezés nehézségeire a növekvő számban érkező külföldi (többnyire spanyol ajkú) és magyar versenyfilmek kitűnően rámutattak. A Hűség mindig az élet tengelyében jelent meg, de egyáltalán nem mindegy, hová került ez a tengely, hogy mit őriz meg a számunkra, milyen értékekhez, valódi értékekhez kötődik-e. Mert a Hűség szolgálhat akár menekülésre is, egy kérdőjeles értékek mentén élt életet mentegethet, szűklátókörűség melegágya lehet, illúziókat is táplálhat és felesleges rutinokat védhet meg. Ha valaki egy kicsit megkapargatta a versenyfilmek értelmezésekor a felszínt, a Hűség sokoldalú hatása mindenképpen megmutatkozott.
Az amatőrfilmek gyakran a nagyot mondás vágyával léptek elő, melynek alig-alig tudtak eleget tenni. Vonzódtak a pátoszhoz, mélyen együtt éreztek szereplőikkel, a dokumentumfilmek alanyaival, de csak ritkán tudták átültetni az érzelmek erejét a vászonra. Sok esetben viszont éppen komoly ambícióik kölcsönözték bájukat, ragyogó részeredményeiket. Mindazonáltal üdítően hatottak az ironikus, esetleg a morbiditással határos megközelítések, vagy éppen az olyan bájos filmecskék, mint például az 5 éves gyerekek által összeállított Egy kivételes hangya, vagy a készítésének sugárzó jókedvét átörökítő Egérút című mókás kergetőzés. Hamar világossá vált, ami a profi játékfilmekben nem ilyen egyértelmű, hogy milyen fontosak a képzett színészek. Mert egy jó színészre nem föltétlenül figyelünk fel, de a hiánya egyből feltűnővé válik, ha hamis hangok, arckifejezések kerülnek a szerepbe. Összetöri a drámainak szánt jelenetek hatását, ha az amatőr szereplők nem bírják el a helyzet által megkövetelt súlyt. Tipikus hiba volt még a rossz zeneválasztás. Mintha kevés zenét hallgatnának a rendezők. Gyakran elnyomta egy súlyos klasszikus melódia a képeket, máskor pedig a jellegtelen aláfestés tette avíttassá a látottakat – pedig az is többször bebizonyosodott, hogy bőven elég lehet csak a képek és a csend erejére bízni a hatást.
Mindjárt indul a vetítés
Az amatőr filmesek jobb, ha egy-egy erős helyzetbe, beszédes arcba, kifejező képbe kapaszkodnak, mintsem hogy túl nagyot vállaljanak a szereplők folyamatos beszéltetésével és a cselekményes történetvezetéssel, ahogy ezt a szakmai zsűri választásai is jelzik. Dudás Tamás Hazamegyünkje nyert a kisjátékfilm kategóriában: egy autóban játszódik, és egy férfi és egy nő közti szótlan, titkoktól terhes várakozást jelenít meg, amíg a lámpa zöldre vált. A film résnyire nyitja az ablakot egy nagyobb történetre, melyet azonban nem ismerhetünk meg. A legjobb első filmes rendező díját az Egyedülért Barta Erik kapta: egy idős úr néma rituáléját láthatjuk, amely a (feltehetőleg) halott kedvese arcképén való merengéssel zárul - a gyász visszatérő témája volt a versenyprogramnak. A díjazottak listája itt található.
A Kultúra és Kritika diákzsűrije a nehéz döntési folyamatnak már az elején rájött, hogy páros számú zsűrit nem szabad állítani. Nagy vitákat követően négy film maradt versenyben nálunk. A kút titkai című, míves kivitelezésű börleszk stílusgyakorlaton nagyokat hahotáztunk, igazi közönségkedvencről van szó. Egyszerű történet egy csalfa nemesasszony félresikerült afférjáról középkori díszletek között. Nem vállalt sokat a film, de azt teljesítette. A fesztivál azon ritka darabjai közé tartozott, amelyek könnyed szórakoztatást akartak nyújtani. Ha a kissé suta befejezés helyett maradt volna egy frappáns fordulat, még nehezebb helyzetbe kerülünk a döntésünk során.
A Kert című, egy bravúros snittel felvett film többek kedvence volt. Egy szimbolikus kerten köröz lassan a kamera, és mire bezárja az ívet, el is telik egy emberélet. Láttunk már hasonlót, még reklámfilmek is feldolgoztak ilyen alapötletet, de az apró lelemények (átsiklunk a könyvhalmon, melynek a szélén a tudományokba és a művészetekbe belefásult, az igazság keresésben megfáradt középkorú embert találunk) és találó részletek (például a már keserű öregember mozdulata, mellyel elküldi az őt követő kislányt) felpezsdítik a filmet. Igazi különdíjra érdemes darab a Kert, megkönnyebbültünk, hogy a szakmai zsűri végül díjazta valóban kimagasló operatőri munkáját, a kisjátékfilm kategóriában pedig második helyezést ért el.
De lássuk, minek ítéltük díjainkat! Legkönnyebben Buzás Anna Kijelentkezés című filmje mellett sikerült megállapodnunk. Érzékeny, találékony alkotót ismerhettünk meg, aki ügyesen tartotta meg a néző figyelmét a folyamatos mozgással, játékokkal, és valóban filmes megoldásokban gondolkozott. Mint említettem, a sok párbeszéd és a cselekményesség az amatőrfilm ellenségei, de a rendező ügyesen vette ezeket az akadályokat is. Talán az volt a döntő, hogy ő volt az az alkotó, akinek a jövőbeli filmjeit a legszívesebben néznénk meg - díjunkkal, reméljük, bátorítást nyújtunk neki.
Másik díjazottunk, a Csomagtartó egyaránt magas szinten teljesített a formai kivitelezés és a színészi játék terén is. A fesztivál „legfilmszerűbb” alkotása széles hangulati skálán mozog, ráadásul ügyesen játszott a zsánerelemekkel, szemtelenül kicsavarta a megszokott paneleket. Az is figyelemre méltó volt, hogy milyen sokoldalúan reflektált a fesztivál Hűség-témájára. Nem csupán a házastársi, hanem a vérségi kötelék erejéről is beszélt az apa és a fiú kapcsolatán keresztül, bemutatta, hogy a hűség akár aljas tetteknek is megágyazhat – meglepő színben mutatva be ezt a magasztosan csengő fogalmat.
A KUK zsűrije vitatkozik
Összességében együtt haladt a Faludi Filmszemle mezőnye, ritka volt a kiugró teljesítmény, ugyanakkor szinte kivétel nélkül élvezhető, csokorban pedig annál érdekesebb filmeket láthattunk. Sajna személyes kedvencem, a Szörnyetegek című rövid nem kapott elismerést, pedig sokat elárul alkotója tehetségéről, ahogy folyamatosan meghökkenti, bizonytalanságban tartja a nézőt az információ fokozatos adagolásával, és a váratlan helyzetekkel. Ráadásul teljesen eredeti, nem nyúl panelekhez, sosem érzékenyül el önmagától. Színészei néha nem bírják el a terhet, de ez nem változtat ítéletemen: kemény, zsigeri filmeket várok a rendezőtől, Vízkeleti Dánieltől.
