Ikker Eszter
A XX. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Csendesek című versenyfilmjéről
Amikor kijöttem az Urániából, megfogadtam, hogy egy sort sem írok erről a filmről. Megmagyarázhatatlan módon úrrá lett rajtam valami ellenállás. Aztán másnapra mégis kikívánkozott belőlem néhány gondolat. Belátom, igazságtalan voltam, amikor meglehetősen középszerűnek ítéltem, öncélú absztrakcióval vádoltam. Először a történetmeséléssel próbáltam valamit kezdeni, majd kudarcba fulladt gondolatkísérleteket követően rájöttem, hogy voltaképpen nincs is történet, csak a testbe zárt, gyötrődő, kínlódó, suttogó lélek vergődése maradt élet és halál között. De miért is állt be ez az értelmezési válság?
Egy huszonéves, Csilla nevű magyar lány, tizenegy-két éves öccsével, Istivel útnak indul a jobb, szabadabb élet reményében, gyakorlatilag nincstelenül. Az első képeken egy felborult, füstölő autót látunk a mezőn, mellette a félig eszméletlenül fekvő lány vérző fejjel, ahogy zöld pulóverével és szürke szoknyájával belesimul a tájba. Erőt vesz magán, feláll, keresi egyetlen testvérét, de nem találja – legalábbis az élők között nem, fájdalmában visszahanyatlik a földre. Időközben megszólal a suttogó belső hang a lányban, érzékeljük, hogy testvérével mindene odalett, de erős benne a vágy, hogy befejezze azt az utazást, amit együtt kezdtek el. Csilla valahogy talpra áll, nekivág az ismeretlen országútnak, most már egyedül. Egy szállítóhajóra kerül, ahol Gábor (maffiózó, drogdíler, nőfuttató?) „munkát” kínál Csilla számára (aki egyébként a férfi tevékenységét export-importként definiálja). Nincs más választása, az ajánlatot el kell fogadnia. Gábor válogatott kegyetlenkedésekkel (tartozással zsarolja, ellopja az Istitől maradt, féltve őrzött medált, szexuális erőszak) kínozza Csillát. Mindeközben a hajó a kikötőből kifut a nyílt vizekre… Csilla pedig számolja a napokat, hogy mikor láthatja öccsét újra. A remény egyre inkább átvált reménytelenségbe, amikor a lány végre bátorságot nyer ahhoz, hogy a fejében rekonstruálja a történteket. Mindezt egy kopott fürdőhelyiségben, a kád mellett üldögélve. A töredékekből összefüggést nyernek az előzmények és a következmények.
A filmről beszélve semmiképpen sem szabad megfeledkezni a szimbólumokról, valamint a nézőben keltett asszociációkról. Van egy jelenet, amikor Csilla Isti nyakláncát egy havas erdő festett képe mögé rejti. A kamera hosszasan időz a „kereskedelmi festészet” olcsó termékén (milyet is találhatnánk egy szállítóhajó kabinjában?), majd lassan közelít a kép részleteihez. Látjuk a fák törzseit, a csupasz ágakat. Ez a momentum számomra Tarkovszkij Solarisát idézte fel, amikor Kris és Hari Brueghel Vadászok a hóban című képe előtt állnak, alatta Bach zenéje szól, és valami leírhatatlan történik: a szereplők a súlytalanság állapotába kerülnek. A Csendesekben csupán a hajó sivársága, kopottsága, üressége marad, a téli tájképen megörökített fák magánya reprezentálja Csilla elhagyatottságát.
Rendre magam előtt látom a nehezen megszerzett, gyűrött tízeuróst, hátulján Európa térképével: ahogy Isti ujja végigszalad egy lehetséges útvonalon, úgy Gábor is megmutatja Csillának az általa elképzelt utazás pontjait.
A film végén Istit figyeljük, ahogy a fákkal szegélyezett, ködös, eső áztatta főúton bandukol egy mennyei kórus kíséretében. Mintha a rendező Tarr Béla Sátántangójának vizuális parafrázisát mutatná meg a szemlélőnek: Isti ugyanazt az utat járja, mint Estike patkányméregtől elpusztult macskájával.
A Csendesekben döbbenetesen kevés a párbeszéd, a lehangoló, többnyire non-diegetikus filmzene mellett Csilla el-elcsukló belső monológja uralja a szonikus teret. És felvetődik a kérdés: nem lett volna más mód, alternatíva, jobb megoldás? A forgatókönyvíró „megpecsételte” szereplői sorsát azzal, hogy olyannyira szűkre szabta a szereplők „játékterét”? Nem tudom a választ. Marad a megtörhetetlen hallgatás.
Csendesek (Silent Ones) holland-magyar film, 97 perc, 2013
Rendező: Ricky Rijneke
Forgatókönyvíró: Ricky Rijneke, Malcolm Campbell, Kevin Power
Zeneszerző: Andrey Dergatchev
Operatőr: Jean-Paul de Zaetijd, Pohárnok Gergely
Producer: Ricky Rijneke, Mildred van Leeuwaarden
Vágó: Ricky Rijneke, Nina Petrovna
Szereplők:
Csilla - Tóth Orsolya
Gábor - Rába Roland
Isti - Fatih Dervisoglu
