Burkus Boglárka a Holland Baroque Society előadásáról
2014. szeptember 21-én, a Holland Baroque Society próbálhatta ki a Zeneakadémia felújított koncerttermét. A műsoron Johann Sebastian Bach Brandenburgi versenyei közül a második, a harmadik, a negyedik, valamint az ötödik hangzott el. A koncert a Tiszta barokk címet kapta. Az egész este hangulatához azonban a kristály szót is hozzátehetjük. A 2005-ben alakult holland régizenei együttes valóban éteri magasságokba emelte az estét. Megalakulásuk óta viszonylag rövid idő telt el, mégis ez idáig a világ elismert koncerthelyszíneire kaptak már meghívást. Az autentikus hangszereket felvonultató zenekar és a koncert repertoárja igazán közönségcsalogatónak bizonyult. A koncerthez tartozó kis műsorfüzetük fedőlapján stílusosan a németalföldi festő, Jan Vermeer híres Leány gyöngyfülbevalóval című impozáns, emblematikus festménye volt látható. Ehhez méltón igyekeztek megfesteni Bach különleges darabjait.
Az estére kiválasztott négy Brandenburgi versenyből a legelső még a „bemelegítés” látszatát keltette. Valóban nem egyszerű a Zeneakadémia nagytermét megszokni, amikor nem csupán üres teremben, hanem telt ház előtt játszanak. Az akusztikai körülmények nagymértékben megváltoznak. Különösen a fúvós hangszereknél volt ez érezhető. Erre vezethető vissza a túlságosan matt hangszín és a kezdeti intonációs bizonytalanságok. Sajnálatos módon ez rányomta a bélyegét a II. Brandenburgi versenyre.
A következőkben azonban „megtáltosodtak” az előadók. A III. Brandenburgi versenyen a három triócsoportot állították egymással szembe. A szóló csoportok a tutti ellenében olyan szépen „énekeltek”, mintha csak egy kétkórusos kompozícióban az egyes kórusok egymásnak válaszolgattak volna. A kérdés-válasz, a telt hangzás és a visszhang pontos játékával a hallgatóság számára még a barokk kor festményei is megelevenedtek. Látszott az előadókon, hogy mennyire magukkal ragadja őket a zene. Ugyanez jellemezte a talán leghíresebb IV. Brandenburgi versenyt. A művet lezáró fúgában különösen észrevehető volt az egyes hangszerek önálló, virtuóz, tökéletes technikájú interpretációja. Már ekkor is kitűnt a csembaló mellett ülő, s az estén az együttest irányító Francesco Corti magas kvalitású játéka.
Ha egyetlen személyt kellene kiemelni a koncert közreműködőiből, akkor egyértelműen a hihetetlenül szabadon, laza eleganciával rendelkező csembalista kerül első helyre. Francesco Corti, aki többek között Jordi Savallal is dolgozott már együtt, az V. Brandenburgi versenyben valósággal lehengerelte hallgatóságát. A szakirodalom szerint ez az opus gyakorlatilag az egyik legkorábbi, ha nem a legelső billentyűverseny. A csembaló hosszú szólószakaszában a kivételes technikai adottságokkal rendelkező művész a klaviatúra valamennyi billentyűjének tökéletes birtokosa volt. A kadencia (vagyis a csembaló szólóállása) után a kamaraegyüttes nagyszerűen „tett pontot az i-re”.
A régizene egyre szélesebb körben nyeri meg a hallgatóságot. Különösen, ha ilyen előadókat láthatunk és hallhatunk Budapesten. Remélhetőleg máskor is hazánkba látogat az együttes, hogy ismételten igazi barokk igazgyöngyöt munkáljanak ki tökéletes játékukkal.
Tiszta barokk
A Holland Baroque Society koncertje a Zeneakadémia Nagytermében
A koncert műsora:
J. S. Bach: II. (F-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1047)
J. S. Bach:III. (G-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1048)
J. S. Bach:IV. (G-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1049)
J. S. Bach:V. (D-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1050)
Vezényelt és csembalón közreműködött: Francesco Corti
2014. szeptember 21.